ONLINE beszélgetésünk a GÉPKOCSIBAN, KONYHÁBAN : hallgasd meg és szerezz rutint a védekezésben!
Történetünk minden perce igaz: a hamis rendőrségi hívás majd hamis OTP hívás, a név, az esemény és a történtek, amelynek végén a következtetést vonja le mindenki. Tanulságos lesz a történetünk azt elmondhatom és aki végig figyel, annak a végén ott lesz a piros gomb örökre az elmélyében. A gomb ami felébreszti bennünk az óvatosságot és azt, hogy igyekezzünk nem áldozatává válni valamiféle online csalásnak vagy átverésnek.
A 90 perces csapda: Károly és a mézes-mázos hang – esete
Egy átlagos kedd délután volt. Károly épp a kávéját kevergette, amikor megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám.
Felvette.
– Jó napot kívánok! Az X. Rendőrkapitányságról hívom. – A hang a vonal végén hivatalos volt, érzelemmentes, és éppen ezért volt hátborzongató. – Azért keressük, mert azt észleltük, hogy valaki az ön sérelmére kísérel meg éppen egy nagy összegű utalást végrehajtani a számlájáról.
Károly kezében megállt a kanál. A gyomra görcsbe rándult.
– Micsoda? De hát… hogy? – Egy kiberbűnözői csoportról van szó, uram. Már dolgozunk az ügyön, de a pénze közvetlen veszélyben van. Kérjük, maradjon a vonalban, és ne indítson semmilyen tranzakciót. A bankja hamarosan keresni fogja önt egy biztonsági protokoll miatt. Működjön velük együtt, a pénze múlik rajta!
A „rendőr” szinte válaszra sem várva bontotta a vonalat.
Károlyt kiverte a hideg veríték. Pánik. Az a fajta bénító félelem, ami elhomályosítja a józan észt. A pénzem! Az összes megtakarításom! Reszkető ujjakkal ellenőrizte a banki appját. Minden a helyén volt. Még.
A „rendőr” azt mondta, a bank keresni fogja.
És ekkor elkezdődött a pszichológiai kínzás. A várakozás.
Teltek a percek. Öt perc. Tíz. Károly fel-alá járkált a szobában. Miért nem hívnak? Talán már késő? Talán már viszik a pénzt? A lakás csendje fülsiketítő volt. Minden egyes másodperc egy órának tűnt.
Aztán, pontosan fél órával a rendőrségi hívás után, a telefon újra megcsörrent.
Egy budapesti szám. Károly szíve a torkában dobogott.
– Jó napot, Károly úr? Az OTP Bank központi biztonsági osztályáról hívom. – A hang most egy hölgyé volt. Határozott, professzionális, mégis megnyugtató. Egy igazi „szakember” hangja. Károly szó szerint fellélegzett. Végre! A segítség!
– Igen, igen! Halló! Mondja, mit tegyek? Már halálra izgultam magam! – Megértem, Károly úr. Borzasztó, mik mennek manapság. Pontosan ezért hívom, hogy szakmai tanácsokkal lássam el. – kezdte a „bankárnő”, miközben mesterien építette a bizalmat. – Nagyon fontos, hogy mostantól óvatos legyen, ne adja ki az adatait senkinek…
A hölgy percekig magyarázott a biztonságról, óvatosságra intette Károlyt, pont mint egy valódi bankár. Pontosan azt mondta, amit egy halálra rémült ember hallani akart: „Mi itt vagyunk, mi védjük önt.”
És amikor érezte, hogy Károly bizalma megingathatatlan, lecsapott.
– Ahhoz, hogy a támadókat blokkolni tudjuk, és a pénzét egy védett, „technikai számlára” tudjuk menekíteni, szükségünk lesz a segítségére. Távolról kell segítenünk akár egy biztonsági szoftver telepítésében a telefonjára vagy másban. Én végigvezetem a lépéseken… -szólt a nő a telefonban Károlyhoz.
Ebben a pillanatban valami megakadt Károlyban. Távoli segítség? Ez már nem hangzott jól.
– Várjon! – vágott közbe Károly, miközben kétségbeesetten próbálta menteni a menthetőt, és átvenni az irányítást. – Nekem van egy jobb ötletem! Inkább gyorsan átteszem az összes pénzemet a Revolut számlámra! Ott biztonságban lesz, nem?
És ekkor történt valami ami megváltoztatta Károly addigi aggodalmát egy mély kétségre
Az eddig professzionális, határozott „bankárnő” hangja hirtelen, egyetlen pillanat alatt megváltozott. Az álarc lecsúszott. A hang átváltott egy szinte már tolakodóan nyájas, mézes-mázos tónusra.
– Jaj, Károly úr, hát persze! Nagyszerű ötlet! – csicseregte a hang. – De ne csinálja egyedül, még hiba csúszik be! Tudok én abban is segíteni! Maradjon csak vonalban, én illetékes vagyok a Revolutban is, végigvezetem a lépéseken, hogy az is biztonságos legyen!
Mintha egy vödör jeges vizet öntöttek volna Károly nyakába. A pánik köde egyetlen másodperc alatt felszállt.
Várjunk… gondolta. Az OTP Bank központi biztonsági osztályának munkatársa… illetékes a Revolutban? Egy konkurens, külföldi szolgáltatónál? És ez a… ez a nyájas hang?
Ez volt a vörös riasztás. A hölgy túlságosan is akarta ezt. Bármit, csak hogy Károly kövesse az utasításait.
– Egy pillanat – mondta Károly, hangja most már higgadt és éles volt, miközben a laptopján megnyitotta az OTP hivatalos weboldalát. Az eddigi áldozatból vadász lett.
– Uram, sietnünk kell, a támadók… – sürgette a csaló, érezve, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás.
– Csak egy másodperc. Itt van előttem az OTP divízióinak listája a bank hivatalos honlapján – gépelt Károly. – Kérem, mondja meg, pontosan melyik divízióhoz tartozik?
A vonal másik végén a mézes-mázos hang egy pillanatra megtorpant. – Ööö… a Kiberbiztonsági és Csalásmegelőzési Főosztály…
– Értem. – Károly szeme végigfutott a listán. Ilyen név nem szerepelt ott. A csapda bezárult. – Akkor még egy kérdés, hölgyem. Ha már ön egy vezető beosztású biztonsági szakember, aki még a Revoluthoz is ért. Ki a maga divíziójának a vezetője? Mondja meg a nevét.
Ez volt a mindent eldöntő kérdés. Egy teszt, amire nem volt forgatókönyv.
A vonalban fagyos csend állt be. A maszk teljesen lehullt. A segítőkész „bankárnő” eltűnt. Károly hallotta, ahogy a hölgy a vonal másik végén halkan, de dühödten sziszeg valamit, talán egy káromkodás is elhagyta a száját.
Aztán csak ennyi hallatszott:
Bep… bep… bep…
A vonal megszakadt.
Károly még percekig ült a néma telefont bámulva. A szíve hevesen vert, de már nem a félelemtől. Hanem attól, hogy felismerte: egyetlen rosszul feltett kérdésen múlt, hogy az élete munkája egyetlen telefonhívás miatt tűnjön el. Eltelt néhány óra, megnyugodott és úgy döntött, az ügy megér egy baráti beszélgetést a témát ismerő szakemberekkel.
Két telefonszáma is volt az elkövetőktől, de egyik sem BANK és Rendőrség volt
Gyakorlatilag a Rendőrségi szám egy meglepetéstől megdöbbent magyar vállalkozó volt akinek a telefonszámát, meghamisították. konkrétan az Ő telefonszámát jelezték ki Károlynak, hogy felvegye a hívást. Károly meg az incidense után nem volt rest és felhívta a kijelzett számokat. Egyik sem az volt akinek mondta magát. A vállalkozó akinek a számát a Rendőrségnek .Rendőrnek nevezett személy használta, azt mondta Károlynak, hogy feljelentést tesz a Rendőrségen, hogy ne őt zaklassák más áldozatok, vagy akiket áldozattá akarnak tenni ezek a csalók.
Az egész végén egy picit megnyugodva, Károly fogta a telefont és tárcsázott…felhívta az Adhoc Support CIC egyik vezetőjét. Baráti beszélgetés volt…megegyeztek abban, hogy ebből a beszélgetésből cikk lesz az EuroAstrán, mindenki okulására…az a média meg aki nem hiszi, bátran hívhatja őt is, a szerkesztőségünk kiadhatja a telefonszámát.
A valóságba visszatérve és a Károly által elmondottakról szóló cikk megírása közben, számos adathoz jutottunk.
Kutattunk a módszer és kutattunk a Revolut érintettségét taglaló bűnelkövetési modellek között.
A „Revolutos” trükk: Egy ismert praktika?
Amit a felhasználói visszajelzésekben írtak (a nyájas hangnem és az illetékesség a Revolutban), az egy klasszikus pszichológiai fogás és egyben a csalók egyik leggyakoribb hibája.
A kétségbeesett kontroll-visszavétel: Amikor Károly felvetette a Revolutot, egy olyan megoldást javasolt, ami kivenné őt a csaló irányítása alól.
A csaló (a „bankárnő”) pánikba esett. Az egyetlen esélye az volt, hogy azonnal visszaszerzi a kontrollt.
A „mindenhez értek” csapda: Azért váltott nyájassá, hogy bizalmat keltsen („persze, drága uram, segítek”), és azonnal kiterjesztette a saját hatáskörét („én ahhoz is értek”). Ez a túlzott segítőkészség és a valóságtól elrugaszkodott állítás (egy OTP-s nem fog segíteni egy Revolut-tranzakcióban) a legnagyobb vörös zászló.
Precedens: Igen, ez egy rendkívül gyakori, internetes fórumokon és rendőrségi közleményekben is sokat emlegetett taktika. A csalók felkészülnek a „mi van, ha van Revolutja?” kérdésre.
A válaszuk mindig az, hogy „persze, az is veszélyben van, de abban is segítünk”, mert a céljuk nem a pénz védelme, hanem a pénz megszerzése, akár az OTP-s, akár a Revolut számláról.
#bankicslás #Revolut #OTP #rendőrségihívás #hamisbankihívás #onlinecsalás #bankibiztonság #telefonoscsalás #vigyázzunkapénzünkre #bankicsalásokMagyarországon
Hogyan történik minden? A valódi tájékoztatás
Mi a valódi történetünk konklúziója?
A történet végén nem az a legfontosabb, hogy Károly „okosabb” volt a csalóknál, hanem az, hogy egy pillanatra megállt, és visszavette az irányítást. Ezen múlt minden.
Ha ebből csak egy dolgot magaddal viszel, legyen ez: soha ne engedd, hogy egy telefonhívás sürgetése irányítsa a döntéseidet.
Nincs olyan „azonnali”, „vészhelyzeti” banki vagy rendőrségi ügy, ami miatt ne férne bele az, hogy bontsd a vonalat, átgondold, visszahívod a hivatalos számot, kérsz időt, utánanézel.
A csalók abból élnek, hogy félsz, kapkodsz és bízni akarsz valakiben, aki „megmenti a pénzed”. A valóságban az ment meg, ha kérdezel, kételkedsz és mersz letenni.
Ha most úgy érzed, „engem úgysem tudnának átverni” – tedd el ezt a cikket, és mutasd meg annak, akit féltesz: szüleidnek, nagyszüleidnek, ismerősödnek.
Lehet, hogy nem a te számládon, hanem az övékén múlik majd, hogy egyszer időben felvillan-e az a bizonyos piros gomb a fejükben.
…ÉS VÉGÜL, HA NEM HALLGATTAD VOLNA MEG AZ ELEJÉN, ITT A VIDEÓNK:HALLGASD MEG MOST!
