A Fővárosi Nagycirkusz idén október 3-án este 19 órakor egy különleges és rendhagyó koncerttel ünnepelte a Zene Világnapját! Sajnos csak egy előadás volt belőle, pedig joggal állíthatjuk, hogy erre a műsorra többször is megtöltené a közönség a Cirkusz nézőterét. Elöljáróban annyit máris elárulhatunk, mire alapozzuk ezt a magabiztosnak tűnő állítást. Az este valóban különlegesnek és rendhagyónak nevezhető, mert benne nem egy műsor volt, hanem kettő! Ráadásul két olyan, amelyik külön-külön, egymástól függetlenül is megállná a helyét és önállóan is komoly sikert könyvelhetne el.
A cirkuszban a zenekar általában a háttérből, a magasból figyeli és kíséri a lélegzetelállító mutatványokat. 
Most azonban a zenészek kiléptek a fényre, birtokba vették a porondot, és megmutatták személyesebb arcukat a nagyközönségnek! Bemutatkoztak a Fővárosi Nagycirkusz zenekarának kiváló szólistái, valamint meghívott vendégeik, muzsikustársaik, barátaik. Az este a klasszikus zenétől, a filmzenén, a musicaleken és jazzen át rockon át egészen a világslágerekig ívelt, ráadásul mintegy másik műsorként, neves előadóművészek, táncosok, artista produkciók tették még különlegesebbé. A műsor Vivaldi, A tél című versenyművével kezdődött, amely Baranyi Zoltán hegedűművész választása volt, majd Bartóktól a Román népi táncok következett, Babindák István – klarinétművész közreműködésével. A cirkusz saját zenekarának hangzását a Cisz-Gipsy Soloists Vonós négyes közreműködése tette tökéletessé. 
Egy cirkuszban – bármennyire is nagyszerű a zenkar játéka – nem maradhatnak el az artistaművészek. Itt sem volt ez másként, de járult hozzá még egy meglepetés. Így első hallásra a balett a cirkuszművészettől kissé távolesőnek tűnhet, ám bármennyire is hihetetlen, a Fővárosi Nagycirkusznak saját Balettkara van és az este során számos alkalommal színesítették a műsort Fejes Kitty koreográfiáival. Először Ravel világhírű Boleróját varázsolták a cirkusz porondjára, de miközben a jól ismert ritmusra táncoltak, ugyanakkor fölöttük egy légtornász is megjelent. A rendezők ezzel komoly feladatot adtak a közönségnek: tessék megtanulni egyszerre háromfelé figyelni! 
A Bolero-t ezek után a zenetörténet egyik legmeghatározóbb darabja, Astor Piazzola Libertangoja követte fúvóshatos átiratban. Címe a spanyol „libertad” (szabadság) és a „tango” szavak összeolvadásából született. Ez a darab jelképezi Piazzolla szakítását a hagyományos tangóval, és az általa életre hívott tango nuevo (új tangó) irányzat csúcspontja, amely a klasszikus zene és a jazz elemeit ötvözi. Egy egészen más stílusú zenemű volt a következő, mely valószínűleg Carl Philipp Emanul Bach legismertebb darabja, a Solfeggietto. Itt kapott főszerepet egy párját ritkító hangszer, a Zeneakadémiától erre az estére kölcsön kapott Bogányi-zongora, melyen a Cirkusz zenekarának vezetője, zeneszerző, zongoraművész Szakál László játszott. Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész találmányának lényege, hogy a vasöntvény tartószerkezet helyét kompozit vette át. 
A szünet előtti műsorrész csúcspontja a zenekar részéről egy összeállítás volt a legismertebb filmzenékből. Ez már önmagában is garancia volna a sikerre, de a rendezők nem elégedtek meg ennyivel. A zene mellé egy világsztár artistát is hívtak, produkciójától tátva maradt az emberek szája. Mario Ochoa művészetére a páratlan egyensúlyozó tudás jellemző. Lenyűgöző egyensúlyozó és akrobatikus műsorszámaival vált ismertté a nemzetközi cirkuszi és varieté világban. Produkcióiban a klasszikus hand balancing (kézegyensúlyozás) és a különleges egyensúlyozó eszközök dominálnak, ahol a rendkívüli fizikai erő, a hajlékony kontroll és a hajszálpontos koordináció találkozik. Több szám utáni befejező mutatványában egy hegedűvonót tartott a szájában, azon egy felfújt lufi tetjén üvegpohár állt. A vonó alá hegedűt tett és annak mozgatásával dallamot hegedült. 
A műsor a szünet után ismét a zene és az artistateljesítmények kombinációjával folytatódott. Miközben a zenekar Danny Elfman zenéjét az Alice Csodaországban film főtémáját játszotta, a Fővárosi Nagycirkusz Balettkara táncolt és mindezekkel egyidőben az Andréka Lívia és Szántó Veronika gurtni-duó a levegőben lélegzetelállító, pörgő-forgó számokat mutatott be. A két fiatal lány a Baross Imre Artistaképző falai között találkozott. A Furious Five csoport tagjaiként kezdték pályafutásukat, a három évnyi közös munka során nemcsak rengeteg szakmai tapasztalatot szereztek, hanem egy mély barátság is kialakult közöttük. Az évek alatt felépített bizalomra és tökéletes összhangra alapozva dolgozták ki közös gurtni duó produkciójukat, formálták. látványos, harmonikus közös előadássá, melynek hangulata a közönséget tovább, több műsorszámon át, egészen a fináléig elkísérte.
