25 éves a magántaxizás – Magán-taxis történelem
Kezdetben két állami cég működött: a Főtaxi és a Volántaxi. 1982. január 1-jén útjukra indultak a magántaxik a „címeres papírnak" nevezett kisipari engedéllyel. A hőskorban leginkább hétvégén dolgoztak, ez jelentett ugyanis újdonságot a korábbi, munkanapokhoz kötődő fuvarozáshoz képest.
Kezdetben két állami cég működött: a Főtaxi és a Volántaxi. 1982. január 1-jén útjukra indultak a magántaxik a „címeres papírnak" nevezett kisipari engedéllyel. A hőskorban leginkább hétvégén dolgoztak, ez jelentett ugyanis újdonságot a korábbi, munkanapokhoz kötődő fuvarozáshoz képest.
Egészséges rivalizálás mellett a friss okleveles magántaxisok, és a Főtaxitól kilépők elérkezettnek látták az időt az év vége felé, hogy közösségekbe tömörüljenek. Megszületett, saját gépjárműpark nélkül – mint fuvarszerző iroda -, a Buda Taxi és a City Taxi. Ezt követően az országban sorra alakultak, elsősorban a vidéki nagyvárosokban a magán taxi társaságok. Mindenki számára hozzáférhető, személyes beszélgetésre is gyakorta használt CB rádión történt ekkor a forgalmazás. Kódolva volt a konfliktus. A polgári személyek nem örültek, hogy a taxisok lefoglalták a csatornát. 1983 második felében a belső ellentétek életre hívták az ÉRÓ Taxit, amely elnevezés az Ételt Rendeljen Otthonába kifejezés rövidítése.
Az ötlet megelőzte a korát. Voltak, akik a szolgáltatás színvonalának fokozásával próbáltak versenyezni, s megalakították a „fényt hozó" Lux Taxit. Jobb autókkal szállították az utasokat. Néhány nyugati, s több magasabb kategóriájú keleti (dupla lámpás zsiguli, „paraszt merci") járműből állt a „flotta". 1985-ben újabb társaság jelentkezett az utazni kényelmesen kívánó közösség kegyeiért, magalakult a Rádió Taxi. Ekkor még szoros volt a kötelék és az összetartozás a különböző csapatokban.
1987-ben újabb társaság született, a Lux és az ÉRÓ, Taxi Unio néven egyesült. Ők alkalmaztak először klasszikus PR fogást, amikor reklámszerződést kötöttek az Állami Biztosítóval, s hangsúlyozva a védelmet, a Gábriel CASCO mellett, már Gábriel Taxi néven tettek szert országos ismertségre és hálózatra.
Működött Gábriel Taxi Nyíregyházán, Egerben, Szekszárdon, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Kaposváron, Érden, Vácott, Szegeden. Valójában Szegeden indult el az első, mert bár budapesti volt az ötlet, és a fővárosban kezdődtek meg a tárgyalások, a Szegediek előbb jutottak egyezségre az Állami Biztosító helyi kirendeltségével.
Ugyancsak országos hálózata volt még a Volán Taxinak, a FŐTAXI-nak és a Rádió Taxinak. 1987 előtt közösségi tulajdonban volt minden fuvarszervező iroda. Ekkortól azonban egy PM rendelet alapján, vállalkozói formában kellett folytatni a tevékenységet.
A rivalizálás folyamatosan jelen volt. Viszály kerekedett a Gábriel Taxin belül – amely később Yellow Pages Taxi lett -, s az innen kivált tagok létrehozták a Tele5 Taxit. 1980-as évek vége felé még egy cég elindult Rákospalota kiszolgálására, a Palota Taxi. Közben privatizálták a Fő- és a Volántaxit. 1993-ban a Volán Taxit üzemeltető Volán Com Kft. és az idő közben alakult 6×6 Taxi Kft. fuzionált, és létrejött a 6×6 Taxi. 1996-ban a Tele5 Taxin belül tört ki ellentét.
Annak kisebbségi tulajdonosa és a Yellow Pages Taxi augusztus 1-jén létrehozta a Taxi 2000 Kft-ét. Újabb változás ezt követően, hogy a Tele5 Taxit és a Buda Taxit, a Buda Kft. üzemeltette úgy, hogy közben mindkét társaság megtartotta az arculatát és a hagyományait. A Palota Taxit később Budapest Taxira keresztelték át.
2001-ben az Est Taxi soha nem látott fejlesztésekkel robbant be a piacra. Egységes autóparkkal és dizájnnal jelentek meg Budapest utcáin. A szolgáltatások terén is újítottak: hitelkártya-lehúzóval a kocsikban és GPS bevezetésével indultak. A korábbi központi cím- és munkaellátáshoz képest, ez a társaság újra a már klasszikus taxi-üzemmódban kívánt működni, vagyis az autók tulajdonjoga itt már a cégé volt, és alkalmazott gépkocsivezetőkkel dolgoztak. A kíméletlen konkurenciaharc és a borzalmas bérterhek miatt nem lehetett sikeres ez a vállalkozás. Rövid pályafutás után, 2003-ban végelszámolással szűnt meg.
Később született még egy hasonló, a fenti filozófiát követő próbálkozás a piacon, a Taxi4. A Pannon GSM rendszerén, annak cella-meghatározó elvén működött a Mobil Taxi, amelynek szintén nem sikerült megvetnie a lábát a taxi-piacon. 2006 augusztusában a Budapest Airport Zrt. pályázatának nyerteseként megalakult a Zóna Taxi. Országosan is ez a tendencia volt megfigyelhető, sorra alakultak, illetve szűntek meg taxi társaságok.
A magántaxizás virágkora, hanyatlása és…
Az utazó közönség hamar megkedvelte a magántaxikat. A saját tulajdonban lévő autók tiszták voltak, mindig rendezettek, hiszen kényesen vigyáztak rájuk a gazdáik. Összehasonlíthatatlanul jobb állapotban voltak, mint állami gondozású társaik. Magas volt a fizetőképes kereslettel rendelkező magánmegrendelői kör. Az új forma része lett a tömegközlekedésnek.
A kezdeti varázs kulcsa a színvonalas szolgáltatásban keresendő. 1989-ben a sorozatos munkanélkülivé válások felhígították a szakmát. Egy idő múlva több lett a kényszervállalkozó, mint az igazi taxis. Megszaporodott a sofőrlétszám. Piacot szerezni csak a szerződéses partnerek révén lehetett. Itt kezdődött az igazán éles, vad kapitalista módszerekkel működő konkurenciaharc.
A túlkínálattal párhuzamosan visszaszorult a fizetőképes kereslet. Árverseny alakult ki a társaságok között. Különös hangsúlyt kapott a szolgáltatások színvonalának emelése. A gépkocsikat évjárat és méret alapján, A, B és C kategóriákba sorolták. A gépkocsivezetőknek öltözködési protokollt írtak elő. A viteldíjban ez nem jelentett különbséget. Azok a társaságok erősödtek meg, s lettek piacvezetők, akik az árverseny mellett kellő figyelmet szenteltek a minőségi követelményeknek.
A jogi szabályozás hiányosságai
Ahogy az előbbiekben is szerepelt, felhígult a szakma. A rendszerváltást követően elszaporodtak az engedély nélkül, papírok hiányában taxizók. Túlkínálat alakult ki a piacon. Csak Budapesten több mint 10 000 magántaxi rótta az utakat. A drosztokon komoly villongások kezdődtek, amikkel már a sajtó is foglalkozott.
Az 1990-es években a taxis társadalom kezdett pejoratív megítélés alá esni. ( ekkor jelent meg a hiéna taxis mint fogalom, és a hiénázzás mint viselkedési mód…) Egyre nehezebb volt a megélhetés ebben a szakmában, nőtt az elégedetlenség, s fogyott a fuvar. Feszült volt a légkör. Indokolttá vált a jogi szabályozás normakereteinek központi bevezetése. Utolsó cseppként hatott, amikor 1990 októberében megkérdőjelezhető módon bejelentve, sokkoló nagyságú, benzináremelést hajtottak végre, ami végül kiváltotta az elhíresült taxis blokádot.
Mindez rádöbbentette a politikusokat, hogy meg kell kezdeni a taxis érdekvédelmi szervezetek által már korábban szorgalmazott szabályozást. 1992-ben megszületett az ún. Taxis- és a Taxióra rendelet, a szakmába való bekerülés szigorítására.
Az illegálisan tevékenykedők hatékony kiszűrésére bevezették a sárga rendszámokat. Szóba került az engedélyek számának – s ezzel a létszám – korlátozása is, amelynek döntési jogkörét az országgyűlés a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta. Ez a szándék azonban nem állta ki az Alkotmány Bíróság kontrollját, ezért később visszavonták. Csak részmegoldások történtek, a szakma átfogó szabályozására nem került sor, noha az érdekvédelmi szervezetek szorgalmazták és hangsúlyozták, hogy csak a „négyes csomag" – a drosztok, a létszám, a tarifa és az ellenőrzés – egységes rendezése vezethet eredményes és tartós rendhez a szakmán belül. Jelen pillanatban Budapesten két, a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott rendelet szabályozza a főváros taxi-szolgáltatását.
Az 1998-ban hatóságilag maximált Tarifa-, és az 1999-ben elfogadott Droszt rendelet. A létszám és az ellenőrzés továbbra sem megoldott. Így viszont a meglévő intézkedések sem érik el kívánt hatásukat, hiszen minden rendezés csak annyit ér, amennyit ellenőrzéssel be lehet tartatni belőle. Kellő forrás hiányában a hatóságok ellenőri létszáma rendkívül alacsony, a taxisok arcról ismerik őket.
Ma egy taxis körültekintő és alapos ellenőrzésére az APEH, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Fogyasztóvédelem és a Rendőrség összehangolt, valamint egyidejű munkájára volna szükség. A taxis szakmai szervezetek és a döntéshozók között napjainkban is folyó egyeztetések célja, hogy a Parlament telepítse a különböző ellenőrzési jogosítványokat az önkormányzatokhoz, s ezzel legyen valós gazdája a területnek.
2007. október 25. fontos állomás lehetett volna. Ekkori ülésén tervezett foglalkozni a Fővárosi Közgyűlés a hatóságilag maximált tarifa újratárgyalásával, az utolsó pillanatban azonban levették a napirendről a témát. 7 éve képtelen a grémium rendezni ezt a meghatározó jelentőségű kérdést. A mai, november 8-ai jubileumi napot is kihasználva, a taxisok minden törvényes eszközt megragadnak, hogy a gazdasági törvényszerűségek alapján felhívják a döntéshozók figyelmét az ésszerű működési keretek megteremtésének kötelességére.
Ugyanakkor viszont az sem lehet megoldás, amit a taxisok egy része akar, a mesterséges hiánygazdálkodás, az úgy mond koncessziozás, amit néhány helyen vidéken elintéztek. Ez a rendszer, amire olyan szívesen hivatkoznak Bécs és Németország nagyvárosainak példáján ott végnapjait éli. 2020 környékéig kaptak az EU-tól derogációt, azaz engedélyt a hagyományos modell használatára, utána ezt a hagyományos gyakorlatot ott is meg kell szüntetni. Új helyen – mint a magyar Alkotműnybíróság döntése is megmutatta – nem engedik, mit piacidegen megoldást.
A jövő
A fent említett működési keretek megteremtése mellett, a szakma közös szándéka, hogy a taxi ismét a tömegközlekedés egyénileg igénybe vehető, nélkülözhetetlen része legyen, de már az Európában működő, elsődlegesen és messzemenőkig az utasok érdekeit szem előtt tartó, korszerű, néma címkiadó-rendszer bevezetésével.