Gondolatkísérlet a marketizmus jegyében
4 perc olvasás
A marketdroidokról olvasottak alapján óhatatlanul elkalandozik az ember fantáziája más irányokba is. Így lelki szemei előtt megjelenik egy igazi nagy multinacionális vállalat, mely számos helyen gyárt számos eszközt a nagyvilágban. Teljesen nyilvánvaló, hogy a piacon több dolgot biztosan tud kamatoztatni. Ezek egyike az, hogy nagy neve és szépen csillogó matricája van, aminek hírneve nem független egy másik eladhatósági mutatótól, a minőségtől.
A marketdroidokról olvasottak alapján óhatatlanul elkalandozik az ember fantáziája más irányokba is. Így lelki szemei előtt megjelenik egy igazi nagy multinacionális vállalat, mely számos helyen gyárt számos eszközt a nagyvilágban. Teljesen nyilvánvaló, hogy a piacon több dolgot biztosan tud kamatoztatni. Ezek egyike az, hogy nagy neve és szépen csillogó matricája van, aminek hírneve nem független egy másik eladhatósági mutatótól, a minőségtől.
Gondolati cégünk vezetői a világ változásaival párhuzamosan nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy olykor a matrica is elegendő, és megveszik a termékeit, tehát olykor lehet áldozni a minőség rovására. Természetesen ezt nem lehet a terméket készítő, az alapanyagokból azt összerakó munkások spontán trehányságára bízni, mert a kauzális kilengések olykor nem csak jobb, hanem tényleg és mindenhol eladhatatlan terméket eredményezhetnek. Így kihasználva egyes térségek pénz- és tőkehiányát, célszerűbbnek látszhat egy külön gyárat építeni a tervezett gagyisági szint elérésére, melyhez biztosítják az alapanyagok javát, a tesztműszereket és legfőképp a minőségbiztosítási rendszert. Ez utóbbi fogja garantálni azt a szintet, ami bizonyos piacokon még eladhatóvá teszi a TERMÉKET. Azokon a piacokon, ahol főleg a matricát nézik, és ahol nincs összehasonlítási alap a korábbi minőséggel. A lényeg, hogy bár az elért szintnek még el kell érni, vagy akár kicsit jobb is lehet a konkurenciánál, felhasználhatóvá kell tennie azokat az alapanyagokat, amiket a más piacokra gyártó üzemeknek a művészbejáróján sem engednének be.
Aztán megvalósul a csoda, és mindenki boldog. A gyár üzemel, termel. A munkásoknak van munkabére, és kezükben az előírásaik, amiket nem hágnak meg, mert akkor van munkabérük. Teljesítenek is, mert különben repülnek. Tehát minden szép és jó. És akkor a Sötét Herceg új változót dob be a szépen megoldott egyenletbe. Az anyacéggel közlik, hogy sajnos az eddig tőle vásárolt, másutt termelt EGYSÉGEK nem jók a továbbiakban. Nem a minőségük miatt, mert az szuper alapanyagból szuper körülmények között szuper minőségben készült. No nem. Az áruk, az biza magaska. Mert azért ANNYIVAL nem szuperebb, mint amennyire neki megéri annyit fizetni érte.
Virtuális cégünk virtuális vezetői újra haditanácsot tartanak, hogy miként is lehetne megoldani a módosított egyenletet. S lobban a szikra, van nekik egy gagyigyáruk a nagyvilágban. Az alapanyag nem annyira szuper, a minőség sem, de a MATRICA, az tökéletes. Hátha beveszi a vásárló, hiszen eddig sok helyre eladták igaz máshova más követelmények közé, de nem reklamáltak. Nosza hát megindulnak új irányba a vagonok, ám újabb baj történik. A vásárló, talán, mert olvasni sem tud, nem olvassa el a logo szövegit, hanem teszteli a terméket. És csóválja az ő fejét és bezárja az ő pénztárcáját és felmondja az ő szerződését. Mélyen sajnálkozva, hogy egy gyár termelésminőségi gondja miatt ekkorát kell lépnie, de nagyot lép. Egyenesen ki az ajtón. Ez pedig többeket ráébreszt sok mindenre, és a folyamat önállósodni kezd. A minőségi kifogások nyomán immár zárják be a gyárat, hiába történt minden úgy, ahogy azt FENTRŐL előírták. A munkások új helyet kereshetnek, a célgyár költözik, vagy megszűnik. A marketingesek meg megállapítják: "Hát ez nem jött be".
Andrew_s
Megjegyzés: A fentieknek semmi közük ahhoz, hogy az IBM gyárát éppen most zárják be, és egyes hírek szerint ez nem teljesen független a Hitachi által felvetett minőségi problémáktól.(Az IBM-bezárás azóta lefutott, R.I.P)
Megjelent az elpusztult régi Euroastran 2002.10.23-án, de ma is aktuális.