A nevetés szabadsága

2009. június 24-én és 25-én ünnepelte Budapest a Humor napját, napjait. Az ekkor indított ünnepi villamosjárat első napjáról az euroAstra is képriporttal számolt be (http://www.euroastra.hu/node/28659 ). A művészek a második napon is talpon, illetve peronon voltak. A vigasztalanná vált, esős időben is szórakoztatva a villamoson utazókat. Néha azonban úgy tűnt, ahogy a városban más járatokon utazva is úgy tűnhet, nem az övék a nehezebb feladat.UPDATE 2009-06-27 10:42:21

2009. június 24-én és 25-én ünnepelte Budapest a Humor napját, napjait. Az ekkor indított ünnepi villamosjárat első napjáról az euroAstra is képriporttal számolt be (http://www.euroastra.hu/node/28659 ). A művészek a második napon is talpon, illetve peronon voltak. A vigasztalanná vált, esős időben is szórakoztatva a villamoson utazókat. Néha azonban úgy tűnt, ahogy a városban más járatokon utazva is úgy tűnhet, nem az övék a nehezebb feladat.UPDATE 2009-06-27 10:42:21

S nem azért, mert bárki lekicsinyelné azt az erőfeszítést, amit egy fellépés jelent. Vagy azt a feladatot, amit az a felelősség ró a színészekre, hogy fél óra alatt próbáljanak meg szórakoztató és egyben igényes, rövid, de frappáns műsort adni. Botorság lenne mindezt semmibe venni, és hasonlatos ahhoz, aki az erőművész több éves gyakorlatának eredményét látva azt hinné, minden súly felemelése oly egyszerű, mint az erőművésznek a porondon. A szellemi súlyok emelgetése sem sokkal egyszerűbb, csak talán nem olyan látványos.

Különösen akkor, ha mércévé válik a komorság. Ha az az elvárt viselkedés, hogy mindenki zárt ajkakkal, és lehetőleg mélyen lehajló szájsarokkal küzdjön meg egyik nappal a másik után. Véletlenül sem jelét adva bármely érzelemnek. Hacsak nem valami világfájdalmas szánakozás az az érzelem. Ha az egymásra mosolygás lenézendő kihívássá válik, és divat a panaszkodás, akkor különösen nehéz a szórakoztatás. Sajátos módon éppen a rossz idő szolgáltatta a legjobb példát erre.

A humorvillamos zötykölődött a városon át, miközben az égen szivárvány tűnt elő, és az eső elöl az egyik megállóban felmenekült egy ifjú leányzó is a villamosra. Mert bár elvileg nem vett fel utasokat menet közben, az eső meghozta a humanizmust. A műsor zajlott tovább, és igazán szórakoztató volt. Kivéve neki. Szemmel láthatólag hirtelen azt sem tudta hova került. Talán még a kandi-kamerát is kereste volna, ha felnéz. De zavara lányosan megmaradt, és vigyázott, nehogy elmosolyintsa magát. A korszellemmel átitatva meredt maga elé az út hátralevő részén. Akkor is, amikor már hirtelen zavara bőven elmúlhatott. Majd a végállomáson szinte lemenekült a villamosról.

Ha egyedi eset lenne, talán szóra sem lenne érdemes. De vajon hányan vannak azok, akik már fel sem ültek a humor-járatra. Mert nem volt olyan eső, mely meghozta volna azt a szándékot, hogy kicsit kikapcsolódjanak. A napi darálóból, a válságtudatból, a személyes problémákból. Amiért egyébként a kabaré műfaja a nagy világválság alatt is sikeres műsorok sorát produkálta. Manapság úgy tűnik, a kommunikációs csatornák eredménnyel kondicionálnak komorságra. Még nehezebbé téve azok dolgát, akik ki akarnák szakítani a nagyérdeműt az elvárt letargiából. Kár, hogy a BKV vonatkozó közleményében (http://www.bkv.hu/kozlemenyek/855.html ) csak a meglepetésnevek voltak, vannak felsorolva. Akik közül pont abban az esős félórában éppen senki sem volt a környéken sem a villamoson. A többiekről csak ennyi olvasható: „A nosztalgiajáratokon a Színház- és Filmművészeti Egyetem növendékei izzítják a hangulatot,…". Noha kétségtelenül ők voltak az erőművészek a nehéz nap esős estéjén. Amiért talán megérdemelték volna, hogy a BKV nevesítse őket. S akkor itt és most mi is megtehetnénk.

De ne is csatlakozzunk ezzel a kesergők, hibakeresők táborához. Inkább mosolyogjunk. Akár a BKV balfogásán, akár a régi tréfákon, akár a feltűnő szivárványon. Mert nevetni még szabad. Oldva a feszültséget, ahogy a múlt század nagy nevettetői is tették. Olyan korban, maikor a kor aligha volt mulatságos. De talán éppen ők tették túlélhetővé. Ahogy talán a Humor napjának így névtelenné tett nevettetői is segíthették túlélni azoknak a napot, emlékeikkel pedig a holnapot, akik mertek mosolyogni, nevetni, feloldódni.

Simay Endre István

UPDATE 2009-06-27 10:42:21

Énekeslány – Ruzsik Kata