Legyen Bűncselekmény A Népirtó Hatású Egészségügyi Jogszabályok Megalkotása és Bevezetése, Végrehajtása.

Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) felismerte, hogy egyes egészségüggyel kapcsolatos kormányintézkedések hatása a népirtás fogalmát is kimerítheti.

Éppen ezért levében fordultak Szili Katalinhoz az Országgyűlés elnökéhez, hogy közérdekű bejelentés és javaslat a népirtó hatású, de a hatályos jogszabályok szerint népirtásnak nem minősülő cselekmények törvényben előírtan soha el nem évülő népirtásnak, és ehhez mérten büntetendőnek minősítése érdekében jogszabályt készítsenek vagy népszavazást irjanak ki. Az előre borítékolható, hogy a jelenlegi kormánypártok el fogják ezt utasítani, de abból a szempontból mérföldkő, hogy ezt egyes társadalmi csoportok mint veszélyt és célt felismerik, és tenni próbálnak ellene. A teljes beadványt mellékleteivel együtt az alábbiakban idézzük, érvrendszere több mint megfontolandó.

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke

Áder János, az Országgyűlés alelnöke
Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke
Mandur László, az Országgyűlés alelnöke
Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke

Országház Elnöki Kabinet
1054 Budapest, Kossuth tér 1-3.
Fax: 441-4806
Tárgy: közérdekű bejelentés és javaslat a népirtó hatású, de a hatályos jogszabályok szerint népirtásnak nem minősülő cselekmények törvényben előírtan soha el nem évülő népirtásnak, és ehhez mérten büntetendőnek minősítése érdekében Tisztelt Házelnök Asszony!
Tisztelt Alelnök Urak!

Tájékoztatom Önöket arról, hogy a mai napon a csatolt levél mellékleteként országos népszavazást kezdeményező aláíróívet nyújtottam be az Országos Választási Bizottsághoz a következő kérdéssel:

"Akarja-e Ön, hogy a szándék bizonyíthatóságának hiányában is soha el nem évülő népirtásnak minősüljenek, és ehhez mérten büntetendők legyenek mindazon tettek és intézkedések, amelyek az emberek bármilyen csoportjának tagjai számára a népirtást büntetni rendelő hatályos jogszabályokban felsorolt következményeket okozzák?"

Kérem, hogy szíveskedjenek kezdeményezni, hogy az Országgyűlés ne várja meg az ismert okok miatt hónapokig, évekig húzódó eljárást, és az azt követő népszavazás eredményét, hanem – remélhetőleg egyetértve a felvetés fontosságával – saját döntése és törvényalkotó akarata szerint szabályozza a kérdést.

Kérésem indokának lényege, hogy a hatályos jogszabályi háttér szerint a népirtó hatású cselekmények, ellentétben az egyenként végrehajtott, szándékos vagy nem bizonyíthatóan szándékos emberöléssel, kizárólag abban az esetben büntethetőek, ha a népirtó szándék bizonyítható.

Úgy gondolom, nem szükséges nagyon bőven bizonygatni, hogy ez egy normális, okszerű érvekkel nemigen védhető különbségtétel, amelynek alapján akár arra a következtetésre is juthat a jogállamiság minőségét kritikusan vizsgáló és értékelő állampolgár, hogy az emberölés csak kicsiben tilos, azonban nagyban, nem egyértelműen átlátható eszközökkel, de "üzemszerűen" végezve akár elfogadható államcél(?) is lehet.

A legutóbbi években egymást érik az olyan új jogszabályok és jogszabály-módosítások, amelyeknek következtében az embereknek főként az egészségügyi ellátáshoz fűződő alkotmányos jogai, de az egészséges környezethez, az egészséges táplálkozáshoz és ivóvízellátáshoz fűződő hasonlóan fontos jogai, és nem utolsósorban a biztonságos életvezetéshez szükséges megbízható információkhoz való hozzáférés lehetősége is csökkentek és folyamatosan csökkennek, vagy legalábbis a korábban megszokott állami felelősségű, hatósági eszközökkel biztosított viszonyokhoz képest nehezebben ellenőrizhetővé, átláthatatlanabbá váltak.

Köztudott, hogy ezen változásokért maguk a jogalkotók csak politikai felelősséget viselnek, arra azonban nehéz lenne elfogadható magyarázatot találni, hogy a végső döntést meghozó, de a jogi felelősség alól laikus voltuk által is felmenthető jogalkotókon kívül miért nem található semmilyen felelős személy abban a körben sem, ahol a jogalkotási törvény szerinti háttérfolyamatok, a jogalkotást megelőző koncepciók kidolgozása és a változásokat érdemben meghatározó normaszövegek szakértői megfogalmazása történik.

Jó lenne, ha az Országgyűlés nem ismételné meg azt a jogilag meglehetősen vitatható, erkölcsileg pedig súlyosan elmarasztalandó gyakorlatát, amely szerint már csak népszavazás elrendelésére kényszerülten kezdett érdemben foglalkozni olyan üggyel, amely okkal és joggal okozott a nép igen jelentős hányadában feszültséget, haragot, a becsapottság és a kiszolgáltatottság érzetét.

Jó, ha senki nem feledkezik meg arról, hogy a Magyar Köztársaságban, legalábbis az alaptörvény szerint, minden hatalom birtokosa a nép.

Petőfi Sándor örökbecsű képi megfogalmazása a népfelség elvéről (Habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr!) ugyan nem elsősorban a hétköznapi hatalomgyakorlásról szól, de akkor jó a napi (képviseleti) ügyvezetés minősége, ha nincs, vagy csak kivételes esetben van szükség a népszavazástól a forradalomig sorolható végső biztosítékok igénybevételére.

Kérem, hogy levelemet, mint az Országgyűlésnek, a Magyar Köztársaság legfőbb állami szervének felelős vezetői, szíveskedjenek az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ai alapján közérdekű bejelentésként és javaslatként kezelni, mivel az adott eset nem pusztán egyéni érdeksérelemként, hanem tipikusan is fennálló és kezelendő problémaként is jelentkezik.

Mivel a felvetett körülmények orvoslása, illetőleg megszüntetése az egész társadalom érdekét szolgálja, a fokozódó esélyegyenlőtlenség kapcsán is különösen érintett krónikus betegek képviselőjeként elvárom, hogy közérdekű bejelentésemet és az abban foglalt (a hivatkozott törvény 141. § (3) bekezdése szerinti) javaslatot az Országgyűlés frakciói pártbeli értékrendektől függetlenül, valamennyien közös nemzeti ügyként vizsgálják meg, és a népfelség legelemibb érdekeit feladatuk szerint szolgáló felelős képviselőkként, jogalkotói minőségükben is támogassák.

Budapest, 2009. augusztus 6.-án

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)

Csatolt dokumentum: Népszavazási aláíróív a népirtó hatású cselekmények büntethetősége érdekében

Országos Választási Bizottság
1051 Budapest, Roosevelt tér 1-3.
levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.
fax: (+36-1) 441-1729

Tisztelt Országos Választási Bizottság! A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (1) bekezdésének első fordulata szerint országos népszavazást kezdeményezek a mellékelt aláírásgyűjtő íven feltüntetett kérdésben.
Kérem a Tisztelt Országos Választási Bizottságot, hogy szíveskedjék a mellékelt, jogszabályi feltételeknek megfelelő, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény végrehajtására vonatkozó – az országos népszavazásról és az országos népi kezdeményezésről szóló – 34/2002. (XII. 23.) BM rendelet szerint elkészített aláírásgyűjtő ívet, illetőleg a vonatkozó tartalmi követelményeknek megfelelő kérdést, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 117. § (1) bekezdése alapján, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 2. §-ában foglalt hatáskörben eljárva, hitelesíteni.

Az országos népszavazást kezdeményező aláíróív kérdése:

Indoklás

A népszavazási indítvány megfogalmazásakor logikailag iránymutatóként figyelembe vett hatályos jogszabályhelyek a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek a népirtásról szóló 155. §-a, illetve az emberölésről szóló 166. § különösen a (2) bekezdés f)-h) pontjai és (4) bekezdése, a Btk. 168. és 169. §-a, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés 171. §-a, valamint a büntethetőség el nem évülését szabályozó 33. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai.

Kezdeményezésem indokának lényege, hogy a hatályos jogszabályi háttér szerint a népirtó hatású cselekmények, ellentétben az egyenként végrehajtott, szándékos vagy nem bizonyíthatóan szándékos emberöléssel, kizárólag abban az esetben büntethetőek, ha a népirtó szándék bizonyítható.
Úgy gondolom, nem szükséges nagyon bőven bizonygatni, hogy ez egy normális, okszerű érvekkel nemigen védhető különbségtétel, amelynek alapján akár arra a következtetésre is juthat a jogállamiság minőségét kritikusan vizsgáló és értékelő állampolgár, hogy az emberölés csak kicsiben tilos, azonban nagyban, nem egyértelműen átlátható eszközökkel, de "üzemszerűen" végezve akár elfogadható államcél(?) is lehet.

Mivel az emberi akarat, a szándék gondolati háttere csak a demokratikus jogállamokban nem elfogadott gondolat-rendőrségi eszközökkel valószínűsíthető, és csak igen korlátozottan bizonyítható, indokolt a népirtó hatású cselekmények megfelelő, azaz népirtásként büntetése a szándék bizonyíthatóságának hiányában is. Sajátos szerencséje van a magyar egészségügy maradék biztosítékait is elpusztító, a még állami felelősségi körben lévő intézmények mielőbbi eltulajdonításán ügyködő, az államot végképp kifosztó érdekcsoportoknak és büntetőjogilag jól körülbástyázott, politikus kiszolgálóiknak. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény népirtást meghatározó, hatályos, 155. paragrafusa csak akkor nevezi ugyanis népirtásnak a népirtást, és csak akkor rendeli ekként, el nem évülő módon büntetni, ha az valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából történik. Az egészségügy megreformálása kapcsán vagy más jogi szabályozásból kifolyólag elkövetett, hatásukban népirtó következményekkel (így például az állampolgárok bármilyen csoportjának halálával, súlyos testi vagy lelki sérelmével, a rájuk kényszerített életfeltételek következtében pusztulásával, körükben a születések meggátolásával, gyermekeik más csoportba kényszerülésével) járó intézkedések tehát jogilag nem jelentenek népirtást:

Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a magyar népcsoportra olyan alkalmatlan egészségügyi ellátórendszert kényszerítenek, amelyek a magyar népcsoport tagjainak halálát okozzák, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik. Ezt ma legfeljebb a kívánatos pénzügyi-gazdasági egyensúly megteremtését célzó, szükségszerű gazdasági megszorító intézkedések sajnálatos mellékhatásaként értékelik.
Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a magyar népcsoportra olyan alkalmatlan egészség- és balesetbiztonsági rendszert kényszerítenek, amelyek elenyésző kivételtől eltekintve nem kötik hatósági ellenőrzés feltételéhez közismerten veszélyes létesítmények és berendezések üzembehelyezését és üzemeltetését, vagy akár gyógyászati segédeszközök, és a gyártók által más, egészségügyi célúnak állított készülékek és berendezések gyártását, forgalmazását, szolgáltatások nyújtását, és ezzel a magyar népcsoport tagjait indokolhatatlanul veszélyeztetve, rendszeresen előfordulóan, összességében tömeges egészségkárosítást, halált okoznak. A népirtó hatású intézkedések és jogszabályváltoztatások nem számítanak népirtásnak, ha azokat nem (vagy nem bizonyíthatóan) a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából hozzák meg. Az ilyen következmények előfordulását ma legfeljebb gondatlanságból elkövetett emberölések valamiért nagy számban történő előadódásaként értékelik.
Magyarországon ma nem népirtás, ha valakik a magyar népcsoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelmet, ezek következményeként pedig tömeges testi és lelki egészségromlást okoznak, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.
Magyarországon ma nem népirtás, ha a magyar népcsoportot olyan életfeltételek közé kényszerítik, amelyek a népet vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a magyar népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.
Magyarországon ma nem népirtás, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők olyan intézkedéseket tesznek, amelyek a csoporton belül a születéseket erősen gátolják, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából teszik.
Magyarországon ma még az sem számítana népirtásnak, ha az ehhez elég hatalommal rendelkezők a népcsoporthoz tartozó gyermekeket máshova elhurcolnák, ha ezt nem, vagy nem bizonyíthatóan a népcsoport teljes vagy részleges kiirtása céljából tennék.

Megjegyendő, hogy a fenti cselekmények mindegyike népirtásnak minősülne a hatályos Btk. szerint is, ha a csoporthoz tartozásuk miatti legalább részleges kiirtási cél bizonyítható lenne. Mivel azonban a szándék legtöbbször nem, vagy csak igen korlátozottan bizonyítható…

Mindazok a gaztettek, amelyek:

a magyar nép tagjai számára a szükségszerű egészségügyi ellátás elérését (ugyanazokra vagy akár más-más személyekre nézve is sorozatosan ismétlődően) veszélyeztetik,
az ellátást az egyén egészségét vagy életét is veszélyeztető módon, csak hosszú várakoztatást követően, és/vagy alacsonyabb színvonalon teszik lehetővé,
a közismerten veszélyes létesítmények és berendezések üzembehelyezését és üzemeltetését, hatósági engedélyekhez kötő korábbi, hatékonyabb szabályozás helyett alkalmatlan egészség- és balesetbiztonsági rendszert vezetnek be,
súlyos testi vagy lelki sérelmeket okozó közállapotokat és ezek következményeként tömeges testi és lelki egészségromlást okoznak,
a magyar népcsoportot és annak egyes tagjait lassú pusztulással fenyegető életfeltételek közé kényszerítik,
sajátos intézkedések következtében magyar népcsoporton belül a születéseket erősen gátolják, és/vagy a mégis megszületett gyermekeket – a felnevelésükhöz szükséges anyagi források hiányában – máshova, más családokhoz, nevelőintézetekbe kényszerítik,

remélhetőleg legalább részben még bűnök, de enyhébb, így elévülést is biztosító módon büntetendők, és csak akkor, ha a leírt következményekhez nem a parlamenti képviselők jogalkotó tevékenysége vezet.

Nem büntethető Magyarországon, aki laikus képviselőként olyan jogszabályokat szavaz meg a parlamentben, amelyeknek következményei a fentiekhez hasonlóak. Elvileg talán büntethetők lennének, de gyakorlatilag jelenleg semmilyen következmény nem fenyegeti azokat a jogalkotás előkészítésében részt vevő "szakembereket", akiknek a tevékenysége a népirtásról a jogszabályokban leírtakhoz hasonló következményekkel jár.

A fasizmus a régiek szerint a nem termelő tőke diktatúrája, hogy a maga számára az irreális mértékű profitot biztosító hatalmi rendszert fenntarthassa. A problémák megoldása során a fasizmus jellemzője az erőszak elfogadása, alkalmazása.

Közismert, hogy a magyar parlament és egyes alacsonyabb rendű jogalkotói, így az egészségügyi kormányzat a reformként emlegetett jogalkotása kapcsán sorozatban fogadnak el olyan jogszabályokat, amelyek létrehozásánál nem csak a jogalkotásról szóló törvényt, hanem azt az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényt is durván megsértették, amely törvénynek legfontosabb célkitűzései éppen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003. november 17-i 2003/98/EK irányelvének való megfelelést szolgálnák – ha Magyarországon is betartanák azokat.

Mivel a magyar Alkotmány 2. §-a szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, melyben minden hatalom a népé (amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja), továbbá senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására, valmint az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni, az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a jelenlegi hatalomnak az Alkotmány 2. § (3) bekezdésében tiltott alkotmányellenes, erőszakos hatalomgyakorlása keretében meghozott egészségügyi jogszabályainak érvényesíthetősége az ugyanezen szakaszban mindenki számára kötelezően előírt törvényes úton megkísérelt ellenállás eszközeivel nem akadályozható meg.
Ennek oka többek között az, hogy a törvényhozás a rendszerváltozás óta eltelt csaknem két évtizedben sem alkotta meg azokat a jogszabályokat, amelyek pontosabban meghatároznák az erőszakos hatalomgyakorlás eseteit, és az azok elleni törvényes úton való eredményes fellépés módját. Úgy tűnik, mintha ebben a törvényhozás ugyanúgy nem lenne érdekelt, mint a saját perelhetőségét biztosító törvény (amely a komolyabb jogállamokban létezik!), vagy az ügyészségnek a mindenkori Kormány ellenőrzésére is lehetőséget biztosító törvény megalkotásában.

Figyelemmel továbbá arra a tényre, hogy a népirtással összefüggésben folytatott nemzetközi bírósági eljárások ellentmondásos értelmezési és ítélkezési gyakorlata láthatóan még háborús viszonyok között sem biztosít megfelelő védelmet a népirtó hatású intézkedések ellen, fontos lenne, hogy nagyobb fenyegetettség terhelje a nép nagyobb csoportjait bármilyen okból veszélyeztető döntéshozókat.

Legjellemzőbb nemzetközi példaként a Hágai Nemzetközi Bíróság 2007. február 26.-i döntését érdemes említeni, melynek értelmében népirtás volt a több ezer boszniai muszlim életét kioltó srebrenicai mészárlás. A testület ugyanakkor felmentette Szerbiát a kollektív bűnösség alól. A bírák csak azért marasztalták el Belgrádot, mert bár megtehette volna, nem előzte meg a vérontást.

Vonatkozó internetes címek:
http://echotv.hu/index.php?akt_menu=73&newsid=29048
http://www.origo.hu/nagyvilag/20070226egesz.html
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=16753
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&what=9500
http://jesz.ajk.elte.hu/takacs1.html
http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20070227&cl=181527
http://kulpol.transindex.ro/?hir=5983
http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2006/02/hoffmann.pdf
http://www.argus.org.yu/irasok/9.htm
http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12805

Tudom, hogy nem lehet országos népszavazást tartani a hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról, de ez a korlát nem tiltja a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeket teljesítő magyar jogszabálynak a kötelezettség teljesítésén túl történő bővítését.
Mindezekre tekintettel fontosnak mutatkozik a magyar népesség fokozott védelme érdekében a fentebb meghatározott tartalmú kérdéssel országos népszavazás kezdeményezése.

A kérelem indoklását a Tisztelt Országos Választási Bizottság jelen kérelem tárgyában tartandó ülésén kívánjuk kiegészíteni.

Budapest, 2009. augusztus 6.-án

Tisztelettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)