2009. Szeptember 18-án, a Takarítás Világnapján – a máltaiak kitakarítják a Nyugati téri aluljárót
3 perc olvasásA Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Hajléktalanokért Közalapítvánnyal együtt 2009. szeptember 18-án, a Takarítás Világnapján tettekre váltja azt a civil mozgalmat, amely a Nyugati téri aluljáró örökbefogadását jelenti. 2009. szeptember 18-án pénteken kezdjük meg az aluljáró takarítását és rendbetételét. Bárki csatlakozhat hozzánk, a takarításhoz szükséges eszközöket és segítséget biztosítjuk.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Hajléktalanokért Közalapítvánnyal együtt 2009. szeptember 18-án, a Takarítás Világnapján tettekre váltja azt a civil mozgalmat, amely a Nyugati téri aluljáró örökbefogadását jelenti. 2009. szeptember 18-án pénteken kezdjük meg az aluljáró takarítását és rendbetételét. Bárki csatlakozhat hozzánk, a takarításhoz szükséges eszközöket és segítséget biztosítjuk.
Budapesten, 2009-ben a Nyugati téri aluljáróban mintegy 300.000 ember fordul meg naponta. Ide özönlik be mindenki, akinek indul, vagy érkezik a vonata, aki a metrón utazik és átszáll a buszvégállomáson a város legforgalmasabb járatára 6-os villamosra, vásárolni igyekszik a Westendbe, a Sparba vagy a környező üzletekbe, iskolába megy illetve a közvetlen környék számos vendéglátóhelyének valamelyikéhez tart.
A területnek számos gazdája van, a Főpolgármesteri Hivatal, a Magyar Államvasutak, a Budapesti Közlekedési Vállalat, és számos, az üzleteket, helyiségeket bérlő vállalkozás.Aki azonban csak egyszer is megfordult ebben az aluljáróban, joggal gondolhatja, hogy ez a gazdátlan terület a város legsötétebb bugyra. A volt Skála áruház előtti csigalépcső évek óta málladozó és mára életveszélyessé vált betonszerkezete, a kiálló, rozsdás betonvasak, a töredezett, hiányos burkolatok, a törött üvegtáblák, a lógó elektromos vezetékek, a szemét, az emberi és állati ürülék joggal kelt undort az emberekben. Tovább rontja az összképet a kirakodós boltok rémisztő állapota és választéka.
Az itt életvitelszerűen élő hajléktalan emberek, a bűnözők, a stricik, a magukat nyíltan áruló örömlányok és a mindannyiunkat fenyegető zsebtolvajok egyaránt természetes életteret találtak maguknak itt. Gyakori az ittas emberek látványa is, mivel az aluljáróban működési engedéllyel és valamilyen okból évtizedes bérleti joggal rendelkező kocsmák folyamatosan biztosítják az utánpótlást.
Kinek jó ez így? Miért nem tesz már valaki valamit? Kinek a felelőssége mindez? Kinek lenne a dolga, hogy megváltoztassa ezt a borzalmas helyzetet? A válasz egyszerű. Ha a felelősöket keressük, nem változik semmi. Nekünk, a Nyugati teret használó embereknek nem jó ez így! Nekünk fontos, hogy mi történik itt, hiszen ez a mi életterünk, és nekünk fontos, hogy kulturált, esztétikus, és bennünket szolgáló legyen a környezet ahol gyermekeink nap mint nap megfordulnak és szívják magukba öntudatlanul is ezt a kultúrát, amit a hely sugároz.