Az Európai Tejválság – Morvai Krisztina felszólalása az EU Parlamentben
3 perc olvasás
A globalizációtól a lokalizáció felé kell mozdulni, a WTO által diktált és a mezőgazdaságra is rákényszerített világ szabadkereskedelmi logika helyett élelmiszer önrendelkezésre.Mivel az EU parlament nem ad újabban ki használható összefoglalót, Morvai Krisztina összefoglalóját idézzük hozzászólásáról:
A globalizációtól a lokalizáció felé kell mozdulni, a WTO által diktált és a mezőgazdaságra is rákényszerített világ szabadkereskedelmi logika helyett élelmiszer önrendelkezésre.Mivel az EU parlament nem ad újabban ki használható összefoglalót, Morvai Krisztina összefoglalóját idézzük hozzászólásáról:
Az Európai Parlament mai plenáris ülésén két ízben is felszólaltam a drámai helyzetben lévő tejes gazdák érdekében. Emlékeztettem képviselőtársaimat, hogy még a nálunk lényegesen jobb helyzetben lévő régi tagállamok gazdái közül is többen öngyilkosságba menekültek – egy francia gazda például elkeseredésében és reménytelenségében felgyújtotta magát -, a belgák millió literszámra öntik ki a tejet.
Mit érezhetnek, és min mehetnek át az EU-n belül hátrányos megkülönböztetést elszenvedő új tagállamok, így Magyarország gazdái? Megszavaztam a válságot enyhítő, tűzoltó jellegű intézkedéseket, mint például az intervenciós vaj és tejpor felvásárlást. Ugyanakkor hangsúlyoztam egyfelől, hogy ez igen kevéssé enyhíti a kisgazdák gondjait, másfelől pedig, hogy az áru az intervenciós raktárakból előbb-utóbb kikerül, s majd akkor fogja leszorítani az árakat. Arra lenne szükség, hogy az alapokhoz nyúljunk, az alapjaitól gondoljuk át a tej-ágazat (s persze az egész agrárpolitika és vidékpolitika) stratégiai kérdéseit. Hibás megközelítés a liberalizáció, igenis piacszabályozásra van szükség.
Feltettem a kérdést: nincs-e valami alapvető baj azzal a rendszerrel, amelyben Latin-Amerikából behozott szójával duzzasztják fel a tejtermékek piacát, súlyos károkat okozva mindkét érintett félnek, s ugyanakkor a keletkező válságot a déli (fejlődő) országokba történő dömping áras, tömeges exporttal kívánják megoldani, tönkretéve ezzel az ő helyi gazdáikat. Nem kozmetikai jellegű intézkedésekre és nem is állandó tűzoltásra van szükség, hanem alapvetően, radikálisan új megközelítésre, paradigmaváltásra. A globalizációtól a lokalizáció felé kell mozdulni, a WTO által diktált és a mezőgazdaságra is rákényszerített világ szabadkereskedelmi logika helyett élelmiszer önrendelkezésre. Az utóbbi elv, mint az új paradigma része magában foglalja az emberek alapvető jogát az egészséges, tápláló, s a helyi kulturális hagyományoknak megfelelő élelmiszerre, valamint a helyi közösségek, helyi gazdák jogát arra, hogy meghatározzák, mit és hogyan kívánnak termelni s azt hogyan kívánják értékesíteni. Azaz: a WTO s a tőzsdék helyett a helyi közösségek dönthetnének alapvető szükségletükről, az egészséges élelmiszerről, s gazdáik emberhez méltó életének biztosításáról, a vidék megmaradásáról. Felszólalásomban ezen túlmenően sürgettem a hipermarket láncok árleszorító gyakorlatának megrendszabályozását , konkrét intézkedéseket kértem a jelen lévő mezőgazdasági főbiztos asszonytól.
