Botoxpolír! A Werk Akadémián

A néma csendben két fiatal – egy fiú, egy lány, talpig feketében – áll egy nagyméretű, figurákkal, színfoltokkal képzeletbeli világot elénk táró festmény előtt. Esőkabátot segítenek egymásra. Pedig nem esik az eső. Szorosan a festmény elé állnak. Belép a művész Gyarmati Zsolt, kezében festékes spray palackkal és villámgyorsan körbefújja őket, szinte süvít a festékszóró a nagy csendben. A két modell félreáll, láthatjuk a festményen alakjuk körvonalait és Zsolt néhány pillanat alatt nyuszi figurákká egészíti ki a testkontúrokat. Kész …taps. Mi ez a performansz ? Botoxpolír!

Botoxpolír – avagy divat és képzőművészet találkozása a boncasztalon címmel láthattuk a múlt hét egyik estéjén Lang Szonja divattervező és Gyarmati Zsolt képzőművész performanszát, valamint Zsolt több teremben elhelyezett festményeit a Werk Galériában.

A kiállítás, melynek két alkotója a divat világából, illetve a képzőművészet területéről érkezett, szervesen illeszkedik a Werk Akadémia működési koncepciójába és filozófiájába, amennyiben a művészeti ágak különös összekapcsolódása révén az érdeklődők ezúttal is egy újfajta látásmóddal találkozhattak. Az esemény a Werk Akadémia évnyitójához kapcsolódott, ezért nem volt meglepő, hogy közel kétszáz fiatal nézelődött a termekben.

A kiállítást Réz András nyitotta meg és nagyon érdekesen saját tapasztalatait, benyomásait fogalmazta meg. „Gyarmati Zsolt valami olyasmit csinál, ami egyre jobban foglalkoztat engem is, de én legjobb esetben is csak beszélni tudok róla, de nem tudnám létrehozni azokat az ikonokat, látványokat, amelyek olyan pontossággal és erővel beszélnek erről a jelenségről, mint Zsolt festményei. Amit ő csinál, az valami egészen különleges, merthogy a világunk rétegzettségéről beszél. Arról az élményről, hogy a valóság és a virtualitás között van e átjárás, ha van akkor hogyan futnak egymásba ezek a világok. Zsolt rétegei úgy rakódnak egymásra, mintha a valóságnak és a virtuális valóságnak ugyanaz lenne az anyaga és az ideje is. Már nem nagyon tudom megmondani, hogy az, amit látok az én valós világomhoz tartozik vagy pedig egy emlék a virtuális világból. Ott vannak azok a kétségek minden egyes képén, amelyek azt hiszem egy kicsit mindannyiunkban ott lappanganak, képes vagy e kontrollálni ezt a világot."

Réz András	Gyarmati Zsolt	Láng Szonja

A nézelődők között fedeztem fel Vincze Gabriella művészettörténészt, aki rögvest szavakba is öntötte véleményét, és mire hazaértem már mailjeimet gyarapította az írása. Nézzük tehát milyennek látta Gyarmati Zsolt képeit egy kortársa:

Világok metszéspontjában: Dsuang Dszi valósága

Hol húzódik a határ a valóság és a teremtett világ között?- tette fel a kérdést Réz András esztéta Gyarmati Zsolt kiállítás-megnyitóján. Illuzórikus a felvetés. Nincsenek határok, csak egybemosódó körök a mai ember életének szerves részévé vált a kreált világ. Inkább az a kérdés, hogy a virtuális, technika irányította, manipulatív világunktól lehetőségünk van-e akár csak egy pillanatra elszakadni, tudatunkat felszabadítani. Milyen lehetőségeink lehetnek a túlélésre és életre ebben a művi világban? Van-e bármiben is szabad választásunk? Gyarmati Zsolt képei ennek a megváltozott világnak sajátos dokumentációi. A tömegkultúra képi világát utánzó, képregényszerű, ikonokat és a digitális világ elemeit felhasználó, többnyire kevert technikájú festmények miközben látszólag beilleszkednek a tömegkultúrába, egyfajta kritikáját is adják annak. Ugyanakkor a képek közvetve a művész ars poétikái is: a magas művészet és a tömegművészet között nem a megjelenési forma vagy a felhasznált eszköztár a fő különbség, hanem a mögöttük húzódó gondolatiság. Így tehát divat és festészet a közös tartalom jegyében akár egymás mellé is kerülhet. Láng Szonja és Gyarmati Zsolt performance-a túlélési segédlet a mai kor emberének. A semmiből kilépő, jövőt idéző férfi és nő, mint egymás létének záloga a performance végén úgy tűnik, belépni készülnek a Gyarmati Zsolt által festett képzeletbeli világba, amelyre útmutatásként a festő a Mátrix nyulát fújta fel. Ha meg akarod találni az utad, túl akarod élni, ki akarsz jutni, mint Neo tette, kövesd a nyulat. Megmaradni embernek pedig nem egyszerű. Bekerültünk egy a korábbinál szebbnek tűnő, de megtévesztő, mérgező „Botox-világba", amelynek hamis csillogását egyre csak fokozzuk (polír). A benne lévő élőlények csupán ábrák, nincs arcuk, egyéniségük. A nagyterem egyik alakja, akár egy játékprogram figurája, aki tökéletesen végrehajtja az előírtakat és előre meghatározott köröket fut. A bejárattól balra lévő helyiségben lévő nőnemű lény csupán szilikonbábú, nem a nagybetűs nő. Egyes figurák agya helyén számítógépes Ape fájlok futnak. A szemek pedig többnyire fekete-fehér körökből álló golyók, akár a rajzfilmek hipnotizált alakjainál, a marketing és média áldozatai ők. A folyosón elhelyezett Kontrapunkt sorozat méregábrából kialakított alakjai újabb problémára kultúránk fizikai létet veszélyeztető voltára hívják fel a figyelmet. Egyfajta kísérleti nyulak is vagyunk, akiknek ki tudja, mikor lesz szüksége, mint a nagyterem egyik képe is felveti Atombukmékerre. Elgondolkoztató, számító-gépvezérelt, utópisztikus világ ez, amelynek hatását a meglehetősen tagolt kiállítótér sem csökkenti. A Werk Akadémia különféle művészeti ágak összekapcsolódását szorgalmazó filozófiájának köszönhetően az érdeklődők egy eddig kevéssé ismert oldaláról ismerhetik meg valóságukat."

Gyarmati Zsolt megfogalmazásával élve, tudatosan szennyezi színekkel, figurákkal a felületet. Számítógép által generált képeket gyűjt, és ami tetszik modulálás után kerül fel mindenféle technikával a vászonra. A Werk Akadémián bemutatott festményei friss termések, aki kedveli és ismeri korábbi műveit – de aki nem, annak is – érdemes megtekinteni a kiállítást.

A performansz: