Diploma nélkül
6 perc olvasásEgy huszonéves fiatalember Ő, aki gyönyörűen fest, csodálatosan zenél. Tele van ambícióval, tenni akarással, lendülettel, és mindig mosolyog. Túl van néhány kiállításon, koncerten, és előtte is áll még remélhetőleg több fellépésnek. Fejes-Tóth Gáborral beszélgettem.
Egy huszonéves fiatalember Ő, aki gyönyörűen fest, csodálatosan zenél. Tele van ambícióval, tenni akarással, lendülettel, és mindig mosolyog. Túl van néhány kiállításon, koncerten, és előtte is áll még remélhetőleg több fellépésnek. Fejes-Tóth Gáborral beszélgettem.
Mesélnél nekem a szüleidről?
A családom törökszentmiklósi. Anyai ágról tanári felmenőim vannak, édesanyám német-orosz szakos tanár volt, édesapám műszaki vonalon tevékenykedett a vasútnál, majd később az FKF Rt.-nél, mint MeBo-s. Tehát senkinek nem volt köze a művészetekhez.
Gyermekként zeneiskolába jártál?
Zeneiskolába jártam. A szüleim felkötöztek pestre, akkor még rokonoknál laktak. A 80-as években tudtak megvenni egy önálló lakást úgy, hogy ott még lakott egy öreg néni. Kaptak tőle szüleim egy zongorát. Bátyám akkor volt pont olyan korú, hogy próbálták rávenni, éljen ezzel a lehetőséggel. Ez neki nem ment, nem fogta meg a zene. Így már csak kényszerből is, tíz évre rá nekem kellett, hogy ezt az eszközt használatba vegyem. Így kerültem zeneiskolába is. Akkor még kifejezetten utáltam az egészet, a zene nem mondott semmit. A tanárok is Bartók Mikrokozmoszt játszattak a gyerekekkel. Később a rádióban hallgattam a Metallicát, onnantól teljesen a metál és a rock érdekelt sokáig.
Mikor kezdted el szeretni a zenélést?
13 évesen megkaptam az első basszusgitárom, amit nagyon szerettem.
A rajzot, a festészetet mikor kezdted?
Amióta az eszemet tudom. Az óvodában is folyamatosan, egyfolytában rajzoltam.
Rajzszakköre jártál?
Nem, az nem volt, csak magamnak rajzolgattam. Volt azokban az időkben egy idillikus elképzelésem, hogy mikor nyáron sok szabadidőm lesz, akkor kiülök a teraszra egy állvánnyal és festegetek. Évekig nem valósult ez meg, aztán mikor 21 éves voltam, és főiskolára jártam, mint műszaki-informatikus hallgató, akkor egyszer összeeszkábáltam egy állványfélét, kivittem a teraszra, és valamit összecsaptam.
Első felszerelésed?
Mikor 7 éve elkezdtem festeni, akkor olyan általános iskola hatodik osztályos szinten voltam. Később ez elkezdte kinőni magát. Nagyobb papír, több tempera, több szín, még nagyobb papír, tábori állvány, olajfesték, még nagyobb kép.
Hol és mikor volt az első kiállításod?
A legelső alkalom, mikor az én képeimet a nyilvánosság is láthatta, azt hiszem 2004 tavaszán volt. Egy kedves barátom segítségével a budai Amerikai Intézetben a bezárás előtt én voltam az utolsó kiállító ember. Egy nagy hall, étkező féle volt a helyiség, ott voltak a képeim.
Milyen volt a fogadtatás?
Hát képet akkor még nem vettek.
Képeid nagy része Pestszenterzsébeti és van Törökszentmiklósi is. Törökszentmiklósról származnak a szüleid, sokat töltöttél ott gyermekkorodban?
Nagyszüleim 12 éve költöztek fel, előtte évente legalább egy hónapot ott töltöttem.
Ezek az akkori emlékek vagy fényképes emlékek?
Ezek még fényképesek.
Pesterzsébet mit jelent Neked?
Nekem a lokálpatrióta érzés egy természetes dolog, valami hasonló érzés, mint a hazafiasság. Jól érzem magam ebben a külvárosi környezetben ami itt van. Csendes, szerethető, jó hely. Minden ideköt. Szeretem a kerületnek a hangulatát, megmaradt valamennyire a háború előtti polgári világa. Kellemes, jó érzés hazajönni.
Egerben mit tanulsz?
Ének-zene alapszak, és karvezetés szakirány.
Fekete, éjjel, és megint fekete, és megint éjjel. Ezek jellemzik képeid többségét. Mesélsz nekem erről?
Hát nem korlátoznám a feketére, de valóban sötét. Azért szeretem ezeket a témákat, mert eleve a szememnek kényelmesebb az esti világítás, a félhomály. Ezt szeretem. Szeretem az estének a nyugodt részét, mikor az ember egyedül van, csend van, magány van. A napszaknak azt az időszakát, amit az évszakoknál a tél képvisel. Ezt az alámerülő, elgondolkodtató időszakokat szeretem átrajzolni. A másik ok, hogy míg az emberalakokkal sokat küzdök még, addig az éjjeli képeket feldobom, és az nekem is jó, hogy rendesen megy a munka, nem fásulok bele.
A művészetből manapság meg lehet élni?
Meg lehet élni, de szerencsésnek kell lenni, sokat kell menni utána, marketingelni kell önmagát az embernek. A marketing talán több, mint effektív a festés.
Mi a célod, az álmod?
Amihez én értek az a zene, és valamennyire a festészet. A zenében egy klasszikus zenével foglalkozó karvezető ill. előadó leszek. Olyan műveket igyekszem bemutatni a közönségnek, amelyek szerintem értékesek, és amit nem mindig hallanak. Az is fontos, hogy a nemzeti értékeket is kicsit elmélyítsék ezek a művek.
A festészetben vannak gondolataim, érzéseim, amit nem tudok, vagy nem akarok elmondani, de képileg ábrázolva el tudja gondolkodtatni az embert, és tud Nekik mondani, vagy üzenni.
Tehát ezekben az irányzatokban ami tőlem telhető, azt megcsináljam. Tulajdonképpen zenélni, festeni, és jól érezni magam.
Milyen zenekarokban játszol?
Játszom a Pesterzsébeti Városi Vegyeskarban, itt énekelek is. Van a Hetero Sapiens zenekar, mely harmadik éve működik, és a Pesterzsébeti kar zenészei közül verbuválódott zenekar. Korábban PVV Bass Band volt a nevünk. A repertoár színes, ami a könnyűzenébe belefér. Magyar népzene, latinos tánczene, pop-rock, Ákos, Falco, Beatles, Apostol. Valamint van a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar, ahol ötödik éve játszom nagybőgőn. Főleg a romantika korának szimfóniáit játsszuk.
Ha muszáj lenne választani, festészet vagy zene?
Ha választani kéne, akkor a zenét kéne azért választanom, mert annak munkafolyamata engem energetikailag felépít, míg a festészet az egy koncentrált munka, amibe bele tudok fáradni. Tehát ha magamra gondolok, akkor zene.
Melyik a kedvenc képed?
Talán a Csónakosház.
Kedvenc festőd?
A színhasználata és erőssége miatt Caravaggio az egyik kedvencem, kedvelem a fénykezelése és merészsége miatt, valamint ahogy megfogja a témát. Rubens elegáns, laza könnyedsége közel áll hozzám, a modernek közül pedig Magritte a kedvencem. Tetszenek az ötletei, nem bonyolítja túl a részleteket.
Hol lesz a következő kiállítás?
November 13.-án pénteken lesz a Sarkosok körének csoportos kiállítása a XX. kerület Szent Erzsébet tér 4. szám alatt. Illetve pontosabban ez Kovács Anita fotókiállítása, ahol a csoport tagjai is egy-egy képpel képviseltetik magukat. Nekem egy félig szürrealista, félig tájképem lesz látható.
Kik azok a Sarkosok?
A Sarkozok Képzőművészek Köre egy pesterzsébeti amatőr képzőművészeti társaság, önképző műhely. Itt rajzszakkör, kiállítások, alkotótáborok zajlanak. Ez a társaság még a Csili (XX. Kerületi Művelődési Ház) rajzköréből önállósult, és ötödik éve fejlesztik magukat.
November 19.-én is lesz egy kiállítás Diploma nélkül II. címmel. Ez a Bakelit Centerben lesz a Soroksári út és Gubacsi út sarkán.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Nagyon szívesen.
Németh Krisztina