Vagyonadó: mi jöhet az AB döntése után?

Hegedüs Sándor, az RSM DTM Hungary adópartnere a következőket emelte ki a vagyonadó alkotmányosságát érintő alkotmánybírósági határozathoz kapcsolódóan:

Hegedüs Sándor, az RSM DTM Hungary adópartnere a következőket emelte ki a vagyonadó alkotmányosságát érintő alkotmánybírósági határozathoz kapcsolódóan:

„Az Alkotmánybíróság tegnapi döntésével egy hónapok óta zajló vita végére tett pontot. Az indítványozók 'pergőtüzet' nyitottak e jogszabályra, annak szinte minden elemét megkérdőjelezték. A Testület korábbi határozatai alapján előrevetíthető volt, hogy amennyiben az a jogszabály egy lényeges pontját az Alkotmányba ütközőnek tartja, akkor a többi indítványt már érdemben nem fogja vizsgálni. A bírák ez esetben a jogszabály Achilles sarkaként a forgalmi érték meghatározásában rejlő bizonytalanságot és az ebből eredő szankcionálhatóságot határozták meg.

Lehet-e értékalapú ingatlanadó törvényt alkotmányos keretek között megalkotni?

A bírák korábbi, az ún. luxusadó tárgyában hozott döntése és a jelen határozat tükrében felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e Magyarországon az Alkotmány keretei között értékalapú ingatlanadó bevezetésére. Az Alkotmánybíróság újólag leszögezte, hogy önmagában sem az ingatlanadó (hisz az építményadó formájában már két évtizede létezik), sem annak forgalmi értéken alapuló meghatározása önmagában nem Alkotmány ellenes.

A határozat figyelmes olvasása alapján két megoldást is elfogadhatónak tart a Testület:

• a.) számított értéken alapuló adóalap meghatározás, mely ellen jogorvoslatnak van helye, vagy
• b.) a jelenlegi visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabását követő forgalmi érték meghatározás, ahol az illeték alapjának meghatározása az adóalany bejelentésén alapul.

A fentieken túl azonban érdemi iránymutatást nem tartalmaz az Alkotmánybíróság ezen határozata, mely egy későbbi jogalkotás folyamán felhasználható lenne. Mindenképpen sok haszonnal járt volna, ha a bírák – gyakorlatukkal ellentétben – a többi, a lakóingatlanok adóztatása tárgyában készült beadvány tárgyában is megnyilatkoztak volna, hiszen ezáltal a továbbiakban újabb zsákutcák kikerülésére nyílt volna lehetőség.

Torma Levente, a DLA Piper nemzetközi jogi iroda adószakértője a következőket emelte ki az Alkotmánybíróság vagyonadóról meghozott döntésével kapcsolatban:

„Az Alkotmánybíróság határozata arra enged következtetni, hogy szeretné a vagyonadót, de egy kissé másként. Általánosságban az önadózás módszere sem vitatott. A határozat szerint azonban ez a technika jogbizonytalanságot eredményez a vagyonadó esetében ezért indokolt a kivetéses adóztatás bevezetése a jelenlegi önadózás helyett.

Talán a gyors döntéshozatal volt az oka annak, hogy nincs részletes más országok szabályozását vizsgáló összehasonlító elemzés a döntés indokolásában. Ez azért meglepő egy kissé, mert az ingatlanadó alapjának meghatározása nemcsak a magyar szabályozás szerint bonyolult, hanem szinte minden ingatlanadót alkalmazó országban az egyik kulcs probléma. Az összehasonlító elemzés sokat segíthetett volna a szabályozástechnikai problémák megértésében.

Remélhetőleg a döntés következménye nem az lesz, hogy Magyarországon megszűnik a vagyon alapú adóztatás lehetősége. Meg kell említeni, hogy a vagyonadó alkalmazása ilyen, vagy olyan formában kétségkívül indokolt, hiszen nehéz lenne más olyan adónemet találni, ahol az arányos közteherviselés elve jobban érvényesülhetne. Érdemes azonban még egyszer átgondolni azt, hogy vajon ez az adóbevétel a központi költségvetést, vagy az önkormányzatok büdzséjét gyarapítsa-e?  Az AB logikáját követve, amely szerint az adóalap kockázata nem terhelheti az adózót, megkérdőjelezhető a 2010-ben bevezetett elvárt adó alkotmányossága is."

Mindkét szakértő kiemelte: „A határozat nem vitatja a vagyonadó létjogosultságát és kifejezetten említi, hogy már régóta létezik a vagyon alapú adóztatás lehetősége Magyarországon. A világ számos országában bevezették az ingatlanadót, azonban annak tárgyát illetően, illetve az adó alapjának tekintetében számos megoldás ismert. A jogalkotó számára azonban a későbbiekben mindenképpen megfontolás tárgyát kell képeznie, hogy a gazdaság versenyképességének fokozása érdekében az élőmunkára rakódó adó és járulék terhek további csökkentése elkerülhetetlen. Ennek forrása pedig bevételi oldalon jellemzően kettő lehet, vagy a forgalmi típusú adók növelése, vagy a különböző vagyontárgyak megadóztatása. Tekintettel arra, hogy Magyarország már most az EU direktíva által elfogadott legmagasabb általános adókulcsot alkalmazza az általános forgalmi adót illetően, itt viszonylag csekély a mozgástér. Ez alapján egy adóátcsoportosítás során, mint egyetlen jelentős tartalék az ingatlanok megadóztatása marad."