Révay András: Tudós és kutató
5 perc olvasás
Eddig csak egy kisebb mellszobor őrizte emlékét, mostantól viszont állandó kiállításon találkozhatunk az életéhez, munkásságához kötődő tárgyakkal. A hazai rákkutatás egyik megalapítója, dr. Krompecher Ödön születésének 140. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a Semmelweis Egyetem II. sz. Pathológiai Intézetében.
Eddig csak egy kisebb mellszobor őrizte emlékét, mostantól viszont állandó kiállításon találkozhatunk az életéhez, munkásságához kötődő tárgyakkal. A hazai rákkutatás egyik megalapítója, dr. Krompecher Ödön születésének 140. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a Semmelweis Egyetem II. sz. Pathológiai Intézetében.
Szívesen emlékezünk olyan nagy elődökre, akik példaként állhatnak előttünk – mondta dr. Tulassay Tivadar, az egyetem rektora, a kiállítás megnyitását megelőző ünnepségen. Krompecher Ödön (1870 – 1926) száznegyven éve született, és a szellemiségén kívül szinte semmi nem maradt kézzelfogható közelségben annak az intézetnek a múltjából, ahol dolgozott. Munkássága szorosan összekapcsolódott a II. sz. Pathológiai Intézettel és abban az időben ez a tanszék az egyetem I. sz. Pathológiai Intézetének épületében, az egyik emeletet foglalta el. A szétköltözés idején a tárgyi emlékek az I. sz. Intézetben maradtak.
Dr. Tímár József, a II. Intézet jelenlegi igazgatója visszaemlékezését a nagy előd ifjúkoránál kezdte. Fennmaradt róla ugyanis, hogy már diákkorában folytatott tudományos tevékenységet. Nagyon szeretette az oktatást, a bemutató rajzokat mindig maga készítette. A diploma megszerzése után dolgozott Bázelben (1894), Moszkvában (1897) és Párizsban is (1910). A ma bazálsejtes néven ismert rákot már 1900-ban leírta. Ez az egyik leggyakoribb, emberben előforduló, rosszindulatú daganat. A statisztikákban mégsem szerepel, mert kevesen halnak meg tőle. Más daganatok kutatásában is igen aktív volt és foglalkozott a daganatok keletkezésével is. Intézetének 1913. és 1926. között igazgatója volt. Tevékenységére jellemző, hogy egy személyben volt tudós és kutató. Ez a két fogalom nem azonos egymással. Tudósból – aki behúzódik szobája mélyére – sok van. Olyan kutatóból, aki új, hasznosítható felfedezéseket tesz – nagyon kevés!
Jelen volt az ünnepségen a professzor unokája, Korompai Katalin is, aki a család életéből villantott fel epizódokat. Az eredetileg felvidéki cipszer család köztiszteletben álló vállalkozó, iparos volt Poprád környékén. Az 1200 – 1300 körül ide betelepített németekből nagy magyarokká váltak. A leszármazottak néveltérése abból adódik, hogy Krompecher Ödön három fia 1940-ben a Hitler-ellenes érzelemtől vezetve, Korompaira magyarosított. Otthon rendezett tartókban őrizték a bizonyítványokat, a tudományos tevékenység iratait, melyek szerencsére átvészelték a háborút. Korábban senki nem forgatta ezeket, így a család számára is nagy élmény volt a dokumentumok áttekintése. Kiderült belőlük, hogy a neves tudós remekül korcsolyázott, szeretett hegyet mászni, kerékpározni. Gyönyörűen rajzolt, foglalkozott ornitológiával, cikket is írt a madarak énekéről.
A visszaemlékezések után sor került a kiállítás hivatalos megnyitására. Bátran elmondhatjuk róla: kicsiny de orvostörténeti szempontból jelentős kiállítás kapott helyet az Intézet központi lépcsőházában. Az üvegszekrényben elhelyezett eredeti iratok, bizonyítványok, magyar és idegen nyelvű szakkönyvek, sajátkezű jegyzetek, rajzok hozzásegítenek, hogy pontos képet kapjuk arról, miként is dolgozott egy tudós – akit ma a hazai onkopathológia atyjaként tisztelünk – száz évvel ezelőtt. A szekrény a továbbiakban állandóan ezen a helyen marad, tartalmát megtekintheti mindenki, aki arra jár.
Az ünnepség során bemutatott két másik tárgy viszont csak átmenetileg része a kiállításnak. Az egyik egy díszmagyar, mely eddig a család birtokában volt. Történeti szempontból azért jelentős, mert Krompecher Ödön ebben tette le az esküt, amikor dékánná választották. A ruha fölött nem múlt el nyomtalanul az idő. A sújtások, az ezüstgombok közül számos hiányzott, amikor a szekrény mélyéről előkerült. A kiállítás rendezőinek áldozatkészségét dicséri, hogy az eredeti részeket mintául véve, pótoltatták a hiányzó darabokat, a ruha most sértetlennek látszik. Természetesen nem maradhat a folyosón, a helye a továbbiakban az igazgató szobájában lesz.
A kiállítás másik műtárgyának bemutatása előtt viszont meg kell ismerkednünk egy huszonnégy éves, erdélyi születésű lánnyal. Székely Beáta a budapesti Képzőművészeti Egyetem hallgatója. Tanulmányait Kolozsváron kezdte, eredetileg ruhatervezőnek indult. Érdeklődése roppant széleskörű, megfordult több külföldi oktatási intézményben is. Nálunk Nagy Gábor növendéke a festő tanszakon. Tanára bíztatására vett részt azon a pályázaton, melyet Krompecher Ödön portréjának elkészítésére írt ki a Semmelweis Egyetem 2009 októberében.
A kiállításra meghívott vendégek még a hivatalos megnyitó előtt, az előadások befejeztével láthattak egy rövid filmet. Ebből kiderült: valóban komoly válogatás előzte meg a döntést és az ifjú tehetség nem érdemtelenül nyerte el a megbízást. Mindkét egyetem képviselőiből és a család tagjaiból alakult alkalmi zsűri elé összesen tizenhat jelentkező művei kerültek, míg végül meg tudtak állapodni a győztes személyében. Az eredeti fényképekkel összevetve, a kiállítás látogatói most meggyőződhettek arról, hogy a kiváló kutató és tudós emlékét a továbbiakban méltó alkotás őrzi.
