Révay András: Kis budapesti séta
5 perc olvasás
Egy fiatal művész több évi munkájának terméséből nyílt kiállítás Budapesten az Újlipótvárosi Klub Galérában. A „Talált tájak" címen bemutatott válogatás jól érzékelteti Nádas Alexandra sajátos látásmódját, ahogyan a teljes egészből képes kiragadni egy részletet, miközben nem bontja meg a kettő között fennálló harmóniát.
Egy fiatal művész több évi munkájának terméséből nyílt kiállítás Budapesten az Újlipótvárosi Klub Galérában. A „Talált tájak" címen bemutatott válogatás jól érzékelteti Nádas Alexandra sajátos látásmódját, ahogyan a teljes egészből képes kiragadni egy részletet, miközben nem bontja meg a kettő között fennálló harmóniát.
Nem véletlenül emelte ki Szemethy Imre grafikusművész a tárlat megnyitásakor, hogy Nádas Alexandra festményeiről és objektjeiről szólván első helyen említendő a kézmívesi áhítat, az anyag feltétlen tisztelete, és a teljességre való törekvés, a hajdani ikonfestőkével rokon szándék a maximális megvalósítás tekintetében.
Bár valóban válogatásról van szó, a képek némelyike egészen friss, már az idén keletkezett. Valamennyi együtt mégis egységet képez, a néző nyugodtan sétálhat egyiktől a másikig, egyiknél sem érez semmi idegenséget. Szinte minden ismerős, bár magunk sem tudjuk pontosan, miért?
A képek majd mindegyik sorozata, festmény-csoportozata ikonosztázhoz hasonló összeállításban kerül elénk, s mint közismert, az ikonosztáz maga egy reprezentatív kapu a profán, hétköznapi valóság, és a trandszcendens világ között – állapította meg róluk az idősebb pályatárs. Immár külön-külön szemlélve az egyes darabokat, feltűnik a felületképzés azon sajátossága, ahogy az alkotó a hol perspektivikus, hol axonometrikus térszegletet, és a kiszemelt motívumot egybeszövi, megteremtve így azt az elégikus csendet és mélységet, melyből a tudat mélyén lappangó jelképek, nosztalgikus töredékek előhívhatók.
A művész személyes választása az otthon, a hajlék ősformájának megjelenítésére irányul, s ehhez egy őselemet, sőt lételemet társít, a mindenható vizet. Úszóházak, fürdőházak tűnnek elénk különleges nézetben, kibontva mindazokat a képzettársításokat, melyek e két összetevőhöz tapadnak. Nádas Alexandra festészete nem figurális, ám őrzi az építettség nyomait. Képzeletét nem a tarkálló mennyezet, sokkal inkább a kétirányú lépcső motiválja, ami ugyancsak az átlényegülést, a szellemi szféra és tárgyi alvilág közti átjárást szimbolizálja.
Komponálását poétikus rendezettség jellemzi, A képeken visszatérő motívumok a tényszerű megfogalmazás mellett mágikus, balladai hatóerővel bírnak. Különösen érdekes, és meglepő az a metamorfózis, aminek révén a talált tájból talált tárgy, téri objektum lesz, ahogy az árnyékok időjátéka testet ölt. A tárgyakat környező csend elevenségét az éppen megtörtént talányos események rezgései hozzák létre, feszültségét a tevékenykedő ember részleges hiánya magyarázza. Mert azért érezni, hogy nemrég még itt volt, vagy nemsokára megérkezik a tulaj, a bérlő, esetleg a garabonciás vándor.
Leginkább tetten érhető ez a szándék a „Budapesti séták" esetében, ahol is a részletesebben kidolgozott nosztalgikus motívumok – legyenek akár családias udvarbelsők, homlokzatok, gangok, vagy egyéb részletek – nem a lakatlanságot, kihaltságot, hanem éppen a mindenütt jelenlévő forgalmat, járás-kelést illusztrálják, kissé gonoszul fogalmazva: az életet a romokon. Nádas Alexandra azon jeles képíró, aki a tiszta megfogalmazást illetően tudatosan vállalja az Európai Iskola szellemi örökségét, ugyanakkor megjelenik nála egy olyan metafizikus, elégikus, csak reá jellemző szín-hangszerelés, amely minden munkáját költőivé nemesíti.
A grafikusművésznek a megnyitó alkalmával elhangzott megállapításait kiegészíthetjük saját benyomásainkkal. Különösen, mivel a falakon nem csak képek lógnak. Az alapmotívumot – házak – másfajta alkotások, objektek is megjelenítik. Ezek sajátos átmenete képeznek a kép és a szobor között. Nem képek, mert plasztikusak, de nem szobrok, hiszen nem járhatók körül. Alkotójuk nem szobrász, de ki akar lépni a síkból. A kiemelkedő részeknek egy szinttel lejjebb megfesti az árnyékát is. Amikor viszont az objektet megvilágítjuk, keletkezik egy másik árnyék – esetleg éppen az ellenkező oldalon. Ez a műnek gazdagabb és a fénytől függően változó kifejezést kölcsönöz.
A kiállítás nem csak a bemutatott alkotások okán nevezhető különlegesnek. Sokak számára bizonyára emlékezetes marad más miatt is. A hasonló tárlatok esetében a közönség a hivatalos megnyitás után még nézelődik egy ideig, esetleg néhány pohár bort is elfogyaszt, majd távozik. Most viszont a rendezők egy rövid sétára és vacsorára invitálták a meghívott vendégeket, az alig kétpercnyi távolságra lévő Firkász kávéházba. Itt a „svédasztal" mellett borbemutatóra is sor került. A Bor és Más Kft. szakembere, Földvári Mónika egy Cardonnay Barrique (Benedek Pince) fehérbort, és egy izgalmas vörösbort hozott. A vendégek körében főként ez utóbbi, a szekszárdi Németh János pincészetéből származó 2006-os Virtus, egy Cabernet Sauvignon, Zweigelt és Kékfrankos cuvée bizonyult sikeresnek.
