Nyelvében él a nemzet – Adamikné Jászó Anna és Balázs Géza a KPSZTI konferenciáján

Balázs Géza nyelvészNyelvében él a nemzet – ez volt a témája Balázs Géza nyelvész előadásának a Katolikus Pedagógiai és Szervezési és Továbbképzési Intézet által megrendezett Katolikus Tanítók VI. Szakmai Konferenciáján. Adamikné Jászó Anna a tanítóról mint a nyelv mesteréről és őrzőjéről beszélt.

Balázs Géza nyelvészNyelvében él a nemzet – ez volt a témája Balázs Géza nyelvész előadásának a Katolikus Pedagógiai és Szervezési és Továbbképzési Intézet által megrendezett Katolikus Tanítók VI. Szakmai Konferenciáján. Adamikné Jászó Anna a tanítóról mint a nyelv mesteréről és őrzőjéről beszélt.

Mint Balázs Géza kifejtette: háromféle, nyelvműveléshez való viszonyulási módot különböztetünk meg jelenleg: konzervatívot, liberálist és kiegyenlítőt. A konzervatív jellemzője a patriotizmus, etnocentrizmus, esetleg a nacionalizmus. Az előadó rámutatott: az etnocentrizmus teljesen normális, emberi érzés. A globalizációnak vannak áldásai, de nem tudnánk élni egy olyan világban, ahol a népek feloldanák magukat egyfajta „globális kultúrában". A konzervatív nyelvápolási attitűd hibája lehet viszont a purizmus, azaz a nyelvtiszitítás túlhajtása, amikor például minden idegen szót ki akarnak irtani a nyelvből. Végül jellemzője ennek a viszonyulásnak az „antropológiai félelem" a nyelv- és kultúravesztéstől.

A liberális hozzáállás általában pozitivista, szcientizmusra hajlamos, és a prakticizmust hangsúlyozza, valamint az ösztönös, spontán nyelvfejlődés híve, és fontosnak tartja a politikai korrektséget. A prakticizmussal a nyelvész szerint az a probléma, hogy az ember érzelmekből épül fel, a nyelv pedig a gondolatrejtés eszköze is, ami nagyon helyes, hiszen tagolt társadalomban élünk, és jó, ha nem mondunk ki mindig mindent, amit épp gondolunk.

A spontán nyelvfejlődés elmélete, miszerint nincs szükség nyelvművelésre, azért hibás, mert ugyan Szent István idejében tényleg nem volt nyelvművelés (viszont a görögöknél például volt), de nem volt tévé, internet és autópálya sem. A PC, azaz politikailag korrekt beszéd pedig azért felesleges, mert társadalmi problémákat nem lehet a nyelvvel megoldani.

A kiegyenlítő elmélet a demokratikus nyilvánosságra helyezi a hangsúlyt, amiben fontos a hatékonyság és az egyenlő esélyek – hangzott el Balázs Géza előadásában.

*

Adamikné Jászó Anna, az ELTE-BTK egyetemi tanáraAdamikné Jászó Anna, az ELTE-BTK egyetemi tanára előadásában kifejtette: a legfontosabb kor az alsó tagozat, hiszen ilyenkor tanítjuk meg a gyermekeket írni és olvasni. Adamikné rámutatott, hogy a nyelvjárások, tájnyelvek nem hibás dialektusok, sőt: megőrzendő értékeink. Mint mondta: kialakult ugyan a nyelv történeti normája, de mivel a nyelv állandóan változik, ezért a norma is változik, és a nyelvművelésnek ezt követnie kell, nem kövesedhet meg egy állapotnál.

Az argóról (tolvajnyelv), szlengről (nagyvárosi népnyelv) és a zsargonról (szaknyelv) szólva az előadó arról is beszélt, hogy ma már nem divat az ékesszólás, ahogy nem divat díszes épületek emelése sem. Ennek és a retorika szóbakerülése kapcsán Adamikné megjegyezte: Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde nem „igazságbeszéd" és „retorika csúcsteljesítmény" vagy épp „remekmű volt, ahogy azt sokan megpróbálják beállítani, hanem alpári megnyilatkozás, mivel szónok így nem beszél.

Mindehhez hozzátette: kisgyerekkortól fontos a nyelvi tudatosság, és oda kell figyelnünk az elhangzó beszéd tempójára, ritmusára, mivel ma a legtöbb fiatal hadar, gyorsan beszél. A jó beszélő egyik kiváló példájának pedig a népszerű mesemondót, Berecz Andrást említette Adamikné Jászó Anna, számos iskolai nyelvtankönyv szerzője.

Magyar Kurír