Fáradó géppel olvasni monitort…
5 perc olvasás 
A közelmúltban megrendezett könyvfesztivál (http://www.euroastra.hu/node/39127 ) ismét felvetheti az elektronikusan elérhető, digitalizált irodalom és a hagyományos, papíron elérhető könyvek viszonyát, és viszonyuk jövőjét. Különösen, mivel az elektronikus olvasnivaló nem minden formában örvend nagy népszerűségnek. Ahogy arról, elsősorban annak használattechnikai és jogi nézőpontjából volt már szó korábban (http://www.euroastra.hu/node/39128 ).
A közelmúltban megrendezett könyvfesztivál (http://www.euroastra.hu/node/39127 ) ismét felvetheti az elektronikusan elérhető, digitalizált irodalom és a hagyományos, papíron elérhető könyvek viszonyát, és viszonyuk jövőjét. Különösen, mivel az elektronikus olvasnivaló nem minden formában örvend nagy népszerűségnek. Ahogy arról, elsősorban annak használattechnikai és jogi nézőpontjából volt már szó korábban (http://www.euroastra.hu/node/39128 ).
Ezek a nézőpontok önmagukban is vitára inspirálóak lehetnek, mert a nyomtatott könyvnek van egy kétségtelen vonzereje. Megfogható, birtokolható, a kultúra szó szerinti magunkévá tevésének élményét adja. Erre az elektronikus olvasnivalók meglehetősen korlátosan, vagy inkább korlátosan sem alkalmasak.
Az említett cikkben szó esett róla, hogy a magunknak vallás élménye milyen korlátokkal értelmezhető egy jogtéglákkal körbefalazott dokumentum esetében. Márpedig ez egy olyan szempont, amiről azért elég keveset szólnak, és alighanem okkal szólnak keveset, az elektronikus könyvek olvasásának népszerűsítésekor. Az olvasás ugyanis még akkor is sajátos másodlagos élményt nyújthat, ha szigorúan vett szakkönyvet olvasunk. Ha ez a szakkönyv informatikai, akkor persze szóba jöhet, hogy elektronikus formában hatékonyabban használható. Ahogy a szépirodalom is hatékonyabban használható elektronikusan, ha például egy idézet pontos, szöveghű kimásolásáról van szó.
De amikor egy könyvet olvasunk, akkor egy könyvnek meg van a maga metakommunikációja. Azok a másodlagos hatások, melyek nyugodtan elvonatkoztathatóak a leírt szövegtől. S amely meglehetősen szegényes az elektronikus olvasnivalóknál. Ha ugyanis egy papírra nyomott, a maga egyediségét megőrző könyvvel leülünk egy árnyas padon, vagy akár egy busz ülésére, akkor az olvasással óhatatlanul kapcsolódni fognak azok a környezeti hatások, melyek eközben érik a betűk világába aláereszkedőt. Mindenképpen kihatva arra a végeleges élményre, arra az emléknyomra, mely a szavak nyomán megmarad. S persze azokra a gondolati fonalakra is, melyek mentén tartós benyomásunk marad a könyvről. Mely benyomások akár egész későbbi életünkre is hatással lehetnek.
A technikailag támogatott, olykor agyontámogatott olvasnivaló ebben, a környezeti hatásokban talán még felvehetné a versenyt a papíralapú nyomtatványokkal. Bár, ha jobban belegondolunk, egy bármikor letehető, zsebre vágható, hónunk alá csapható zsebkönyv és egy laptop, mobiltelefon vagy más kütyü közt valószínűleg érzünk majd némi különbséget a folyópart lépcsőkövén ülve. Amiben az elektronikus könyvek jelenleg kétségtelenül el vannak maradva, az az olvasótól független, vagy részben független egyediség. A nyomtatott könyvek egyedi gyűrődései, a különböző laptördelések, betűtípusok mind olyan egyedi bélyegek, melyek olvasás közben ugyancsak hozzájárulnak a könyv tartalmának nyomán kialakuló gondolatisághoz.
Az e-könyvek népszerűsítői természetesen mondhatnák erre, hogy az elektronikus kiadványoknál is választhatunk egyedi betűméretet, tördelést, háttérképet. Vagy ezeket akár gyárilag és változtathatatlanul be is drótozhatják. Azonban ezek olvasótól függő egyedisége, vagy olvasótól független uniformizmusa mindenképpen másként hat az olvasóra. Ahogy egy festmény, és annak háttérképként alkalmazott digitalizált változata sem ugyanazt az élményt nyújtja a néző számára. Miközben senki nem vitatja el egy szép festmény esztétikai értékét akkor sem, ha annak csupán fényképét látja. A könyv esetében a szöveg mondatról mondatra való magunkévá tétele során folyamatosan épül fel az olvasóban a könyv világa. A már említett egyediségek hatáscsokra közepette. A könyv közvetlen világa éppen úgy, mint azoknak a szellemi külvárosoknak a világa is, melyek az egyes mondatok olvasása nyomán elinduló gondolatokban nyilvánulnak meg.
Ezek világa a használatában korlátozott elektronikus tartalmaknak, vagy a nem túl kényelmes olvasási körülményeknek, a hatására óhatatlanul szegényebb lesz. Miközben kétségtelen az is, hogy a hagyományos, nyomtatott könyvek lényegesen időt állóbbak is elektronizált testvéreiknél. A papírra, papiruszra rót írásjelek évszázadokig megmaradhatnak, és a betűket, amennyiben a forrásnyelv még ismert, többnyire értelmezni is sikerül. Ez az elektronikus dokumentumoknál nem egészen van így. Még akkor sem, ha az írás nyelve különben megmarad. Akinek kétségei lennének, próbálkozzon egy alig harminc éves, akkor magnókazettára felvett és Enterprise 128-as számítógépen szerkesztett szöveget az MS Word -be megnyitni és továbbszerkeszteni. Alighanem némi nehézségbe fog ütközni.
Az elektronikus dokumentumok ugyanis elsősorban a mának szólnak. Kultúrtörténeti léptékekben nézve mindenképpen. A jelenkor ismert számítógépein alkalmazható adathordozókon, kommunikációs forrásokon elérhető, ma ismert és feldolgozható formátumokban megőrzött anyagokról van szó. Így bármilyen tartósnak hisszük az informatikai eszközöket, bármilyen jól tudunk formátumok között konvertálni, már pár évtized is elegendő ahhoz, hogy digitális múzeumok kelljenek az elektronikus irodalom megjelenítéséhez. Lassan letűnő korok megfáradt gépeit és vele szoftverparkjukat megőrizve.
Vagy, és ez a másik lehetőség, a technológiát, és a formátumot fagyasztjuk be, hogy megelőzzük a gyors technológiai avulást. Ez utóbbi esélyeit mindenki megbecsülheti. Amíg tehát valóban tartós, korokat átívelő tudásmegőrzést, generációknak szórakozást nyújtó élményt, bármikor megélhető kikapcsolódást várunk el olvasmányainktól, Gutenberg valószínűleg nyugodt lehet a nagy égi nyomdában.
Simay Endre István
