Szerelmem Sanghaj
5 perc olvasás 
A Balassi Intézetben hangulatos körülmények között mutatták be Sóvári Mónika Szerelmem, Sanghaj című könyvét. Az épület bejáratától a bemutató teremig földre helyezett égő mécsesek sorfalának fénye mutatta az utat, a teremben pedig kivetítőn Koczka Judit, 13 éve Sanghajban élő fotográfus Kínában ill. Sanghajban készített fotói teremtették meg a könyvhöz illő hangulatot. Az írónővel Lévay Balázs beszélgetett és közben részleteket hallhattunk a könyvből.
A Balassi Intézetben hangulatos körülmények között mutatták be Sóvári Mónika Szerelmem, Sanghaj című könyvét. Az épület bejáratától a bemutató teremig földre helyezett égő mécsesek sorfalának fénye mutatta az utat, a teremben pedig kivetítőn Koczka Judit, 13 éve Sanghajban élő fotográfus Kínában ill. Sanghajban készített fotói teremtették meg a könyvhöz illő hangulatot. Az írónővel Lévay Balázs beszélgetett és közben részleteket hallhattunk a könyvből.
Sóvári MonikaA könyv írója egy kis bükki faluban élte zárkózott, de boldog életét, amikor hirtelen minden megváltozott. Családjával a világ egyik legnagyobb és legnépesebb városába, Sanghajba kellett költöznie, egy teljesen idegen kultúra ölelésébe. Kínáról számtalan útikönyv jelent meg az elmúlt években, melyek sok érdekességet, főleg turisztikai információkat tartalmaznak, azonban az ottani életről, hétköznapokról nem nyújtanak behatóbb ismereteket. Nos, ez a kisregény hiánypótló, mert bemutatja azt, ami az útikönyvekbe nem férhet be.
Nagyon találóan fogalmazta meg véleményét a könyvbemutatóra meghívott 12 évet Sanghajban töltött magyar diplomata: „A könyv egy őszinte vallomás az írónő saját érzelmeiről, hogyan fogadta be a várost, hogyan ismerte meg a kultúrát. Nekünk, európaiaknak abszolút idegen közeg és nehéz befogadni azokat a szokásokat, amelyekkel Kínában találkozunk. Nagyon érzékletesen írja le ezeket, amiket a kínaiak és a kínai hétköznapok mutatnak számunkra. A könyvborító egy hagyományos kínai kaput ábrázol, ami jelentéseket, filozófiai gondolatokat hordoz. A kapu véd, a kapu elzár valamit, vagy a kapu bezár. Sanghaj volt az első igazán olyan hely, amely az ópiumháborúkat követően megnyílt az európaiak előtt és betüremkedett a külföldi kultúra. Sanghaj a különböző kultúrák csodálatos találkozásának példája a Távol-Keleten. Egymás mellett él a régi francia negyed, az angol negyed és a felhőkarcolók tövében a sok kis kínai ház és ezt a kettősséget tükrözik a hétköznapok is. Vannak nagyon jó körülmények között élő gazdagok és nagyon szegények. Van, akit rabul ejt Sanghaj sokszínűsége és nem tud szabadulni tőle, és van, aki szabadulni szeretne tőle. Köztes típus nincs."
Rövid részletet idéznék a könyvből:
„Az egyik osztályteremben éppen írásóra folyt. Az üvegfalú helyiségbe szabad belátás nyílt. A gyerekek néma csendben, egyenes háttal másolták a számomra megfejthetetlen írásjeleket. Az igazgatónő elmondta, hogy a tábla fölött lógó plakát hatalmas írásjelei azt hirdetik, mit nem szabad tennie egy gyereknek ebben az intézményben. Nem lehetett a folyosón rohangálni, kérés nélkül megszólalni, órán beszélgetni. Tilos volt enni és inni, amikor annak nincs itt az ideje, és feltűnő hajviseletet hordani. A gyerekek napi hat órán át csak a tilalmakat látták – óriási méretben. … Bizonyára tudja, hogy Kínában még az egyetemen is van írásóra. Több ezer írásjelet megtanulni nem megy egyik napról a másikra. … Ezután egy biológia-, majd egy angolórát látogattunk meg. A fegyelmezett gyerekek éppen a feladott leckét mondták fel, szóról szóra. A tanulás csupán a tankönyv pontos visszaadását jelentette. Így tanultak minden tantárgyat. Bevéséssel…. -Kína a bal agyféltekéjűek országa! -kiáltottam fel. A gondolat, amely felvillant bennem, tulajdonképpen olyan kézenfekvő volt, hogy nem is értem, miért nem jutott hamarabb eszembe. A kínaiak életükből húsz évet töltenek bal agyféltekéjük fogságába zárva, mire megtanulnak írni. Eközben kreatív, jobb agyféltekéjük lustán pihen, mint egy kalitkába zárt madár. Szép lassan elfelejtenek szabadon szárnyalni, álmodni, merengeni, rágódni. Nem figyelnek többé a belső hangra, a semmiből érkező sugallatokra. Gyönyörű múltjuk, ősi tradíciójuk – az írás köti gúzsba lelküket. A gyerekek pedig csak gyakorolnak, másolnak és másolnak. Másolják az írásjeleket, mint egy gép. Aztán felnőnek, de úgy maradnak, másoló üzemmódban. Először csak a kínai írásjeleket másolják, aztán a jogdíjas DVD-ket, Rolls-Royce-okat, Vuitton-táskákat, márkás órákat és hamis ideálokat. És nem képesek kilépni saját szerepükből."
Sóvári Mónika megküzdött a beilleszkedéssel, de megtalálta Sanghaj valódi szépségét. Elfogadta a kulturális különbségeket, és felismerte, hogy Sanghaj egy békés nyugodt, nagyon is élhető város. Az őt ért kulturális sokk feldolgozásában az írást hívta segítségül. Leírt és megfogalmazott mindent, amit érzett, amit gondolt és megélt. Írásában a beilleszkedés stációit veszi sorra, amiken keresztül eljutott oda, hogy szerelmes lett Sanghajba. A könyv kedves világa, humoros hangvétele és hitelessége miatt nagyszerű olvasmány az ázsiai kultúra iránt érdeklődők számára.
|
Sóvári Monika Szerelmem Sanghaj Duna International Könyvkiadó Kft. Felelős kiadó: Baráz Miklós igazgató Készült a Debreceni Kinizsi Nyomdában. ISBN 978 615 5013 02 7 |
Lantai József
