Gazdasági öngyilkosság – avagy hogyan mondjunk le a nyugdíjunkról
5 perc olvasás
A kormány nagyon ügyesen körülbástyázta, hogy az „önkéntes kötelező" nyugdíjpénztárban nem érdemes maradni.
A kormány nagyon ügyesen körülbástyázta, hogy az „önkéntes kötelező" nyugdíjpénztárban nem érdemes maradni.
Könyvelőmmel mentünk a Fiumei útra az „OTI"-ba és ott egy viháncoló mintegy 20-25 éves fiatalokból álló pár fős társaságra lettünk figyelmesek. Gyorsan „balról előzve" a sort, megkerültek mindenkit. És soron kívül bejutottak aláírni. Mert erről a szándékukról győzködték a kapuban álló cerberust, aki készségesen be is engedte őket, mondván aláírni és a kormányablakhoz is soron kívül lehet menni.
Gondolták-e ezek a fiatalok, hogy ezzel a tettükkel gazdasági öngyilkosságot követnek el? Ugyanis az állami kasszában így minimális évük marad, és a további állami nyugdíjról ezennel lemondtak? Sőt, nem csak a nyugdíjukról, hanem az esetleges rokkant nyugdíjról. Sőt arról is, hogy a nyugellátást életük végéig kapják!
Menjünk sorjában! Ha valaki marad az „önkéntes kötelező" nyugdíjpénztárban, akkor nem szerez további időt. Munkaadója hiába fizeti a kötelező részt, az megy a levesbe. Neki pedig a magánnyugdíjpénztár fizet – ha fizet — mert állami garancia MÁR PEDIG NINCS ERRE – amikor nyugdíjas lesz. Mégpedig a keresete 20 %-a alapján.
De ez a 20 % sem NYUGDIJ. Azaz nem élete végéig tart és nincsen emelve az inflációval és minden egyébbel. Hanem a törvény duplacsavarja miatt az úgynevezett „BANKTECHNIKAI JÁRADÉK", amit a tőke és hozadékaiból kap, levonva belőle a nyugdíjalap zsirját. Azaz ha kicsit hosszabb élettel veri meg őt a sors, éppen akkor fogy el a lóvé, amikor a legnagyobb szüksége lenne a pénzre. Hacsak nem tervezte el már most, hogy öngyilkos akar lenni, mert nem akar öregkort.
De mi a garancia arra, hogy nem kerül valami miatt rokkant nyugdíjba? A magánkassza erre sem ad semmilyen választ. Csupán csak a jól ismert orosz szöveget:NYET. Azaz miből fog élni ha lerokkan? A levegőből?
A magán nyugdijkasszák számára természetesen a maradás az érdek, az érzelemkeltés és a félretájékoztatás, ami megy ezerrel. A legújabb egy speciális átlépő nyilatkozat, amiben – reménykedve abban, hogy majd visszatérnek Gyurcsány és Bokros elvbarátai – azt nyilatkozzák, hogy „kényszer alatt" léptek át az állami pénztárba és vissza, de azonnal a babaruhát. Amikor megkérdeztem egy Brüsszelben dolgozó kollégámat mi a véleménye minderről, akkor nevetett és egy régi magyar reklám szlogennel válaszolt:hat hét hit és hat… azaz ezzel maximum azt éri el egy radikális változás esetén, hogy két szék között a tőzsdeparkettre ül le. No meg utána jön rá, hogy ott a bilibe lóg a keze. Azaz ha valami fordulat a ködös jövőben lesz is, kapva kapnak az alkalmon, hogy megszabaduljanak ezektől a kifizetésektől. (A cikk beérkezése után derült ki, legalábbis Budapesten ezt a nyugdijpénztár féle nyilatkozatot nem fogadják el, csak a hivatalost. Lásd a cikk végén lévő linkeket. – a szerk.)
Látható, különösen ha megnézzük a lengyel kormány lépéseit, mindenütt a három pilléres rendszert klasszikusan nyugat konform kétpilléressé, illetve később két és fél pilléressé alakítják. (Két és fél pilléres az a nyugdíjrendszer, ahol egy multi a nála dolgozóknak saját mindentől független nemzetközi nyugdíjalapot képe
z külön juttatásként vagy önkéntes befizetéssel…) Az hogy meg kellett gyilkolni a három pilléres rendszert nagyon prózai oka volt – természetesen azon kívül, hogy ott nem a legjobb helyen volt a pénz – az állami rendszerekből igen nagy összegeket csatornáztak át a magánszférákba úgy, hogy ezen összegeket nem lehetett elszámolni az állam gazdaságának részeként. És a neoliberális közgazdászok ebből nem engedtek, holott a józan ész mást diktált. Viszont megszorításért kiáltottak kórusban egyre nagyobb hangerővel…
Lengyelországban is hasonló az ok. A kormány rájött arra, hogy a megszorításokkal, adókkal kizsigerelt társadalomra további terhek már nem málházhatóak rá. Ott nem azonnal, hanem szép csendben az átutalható rész minimális csökkentésével lehetetlenítik el a második pillért.
Így maradt a klasszikus és a nyugati világban elterjedt kétpilléres modell. Az „önkéntes önkéntes" nyugdíjkassza befizetése NEM az állami rendszerből lettek átcsatornázva, hanem aki belép az önkéntesen – és az érvényben lévő rendelkezések szerint adózott – pénzből fizet oda be, saját kockázatára. Amiben benne van, hogy egy petákot sem kap, éppen úgy mint az, hogy csak adott ideig 5 vagy tíz esztendeig esetleg életfogytig kaphat onnan juttatást. De ez a polgáré, mindenki úgy veri el, használja fel, ahogy jónak látja. Én azt vettem észre, hogy Bécsben, de itthon is a sima lekötött bankbetét is jobban teljesít, mint a nyugdíjkasszák…
Szóval a gazdasági öngyilkosság lassú, későn ható módja, ha valaki marad az önkéntes rendszerben. Nem véletlen, hogy a kormány olyan procedúrát helyezett a maradás elé, hogy azt csak akarattal, mindent meggondolva, mindent megfontolva lehessen megtenni. De úgy tűnik a pénztárak érdekköreinek a marketingje erősebb a józan észnél.
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/10/a_legtobb_elemzo_penztartag_marad/
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/10/nyugdijugy_nyilatkozhatunk_hogy_kenyszerbol_valtunk/
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/10/akadozik_a_nyugdijnyilatkozatok_leadasa_kulfoldon/
ADVOCATUS DIABOLI
