Friedrich Schiller: Don Carlos című darabja az Új Színház Nagyszínpadán
4 perc olvasás
2011. november 26-án, szombaton mutatták be Friedrich Schiller: Don Carlos című darabját az Új Színház Nagyszínpadán. Don Carlos, a szabadság és az önkényuralom elleni lázadás szimbólumává vált, mióta Schiller monumentális drámai költeménye 1787-ben nyomtatásban megjelent.
2011. november 26-án, szombaton mutatták be Friedrich Schiller: Don Carlos című darabját az Új Színház Nagyszínpadán. Don Carlos, a szabadság és az önkényuralom elleni lázadás szimbólumává vált, mióta Schiller monumentális drámai költeménye 1787-ben nyomtatásban megjelent.
Schiller remekművének központi figurája azonban nem a címszereplő, a boldogtalanul szerelmes spanyol infáns, akitől apja elrabolta a menyasszonyát, sokkal inkább Posa márki, az önfeláldozó, szolgálatkész jóbarát, az elvakult idealista, aki semmiféle cselszövéstől nem riad vissza, hogy helyreállítsa az emberiség elvesztett méltóságát és kivívja a gondolat szabadságát, de még inkább az öregedő Fülöp király, aki hatalmától megmerevedve és kétségeitől tébolyultan, magányosan ül trónján, féltékenyen óvja koronáját és feleségét még saját fiától is. Az ő kezeik között Don Carlos, a lánglelkű, romantikus ifjú csak áldozat lehet.
FRIEDRICH SCHILLER: DON CARLOS
Fordította: Vas István
II. Fülöp, spanyol király – Gáspár Sándor
Posa márki, máltai lovag – Cserhalmi György mv.
Don Carlos, a trónörökös – Nagy Péter mv.
Valois Erzsébet, a spanyol király felesége – Földes Eszter
Eboli hercegnő, a királynő udvarhölgye – Pokorny Lia
Alba herceg – Almási Sándor
Domingo, a király gyóntatóatyja – Vass György
főinkvizitor – Derzsi János
Lerma gróf, a testőrség parancsnoka – Szegezdi Róbert mv.
Olivarez hercegnő, főudvarmesternő – Tordai Teri
Mondecar márkinő, udvarhölgy – Fodor Annamária
Don Raimundo de Taxis, főpostamester – Galkó Balázs
Ferja herceg, aranygyapjas lovag – Nagy Zoltán
Alessandro Farnese, pármai herceg – Széll Attila
továbbá – az Új Színház stúdiósai.
Díszlet, jelmez: Vereczkei Rita
Dramaturg: Hársing Hilda
Zene: Horváth Károly
Ügyelő: Rovó Rézi
Súgó: Farkas Erzsébet
Rendezőasszisztens: Hajdinák Judit
Rendező: Bagó Bertalan
További előadások: 2011. december 3, 18 és 29.
2011. decemberében három vendégjátékot tekinthet meg az Új Színház közönsége.
20-án az Eszéki Nemzeti Színház vendégeskedik Miroslav Krežla: Leda című drámájával.
21-én Milena Markovic: Babahajó című előadását láthatják az Újvidéki Szerb Nemzeti Színháztól. 22-én Egon Savin rendezésében a Belgrádi Nemzeti Színház hozza el Mesa Selimovic-Egon Savin: Dervis és a halál című művét.
A Leda az egyetlen dráma, melyet Krleža személyesen először „szerelmi játéknak", majd pedig komédiának is nevezett. Mint vicces pont az „i"-re a nehézkes és sötét glembaji ciklusra, a Leda egy pillanattal a protagonisták szekszuális aktusa után kezdődik, de ritmikus hűtlenségekkel feltételezett, ez igazán szerelmi játék, szóbeli és testi játék a szerelemmel és annak árnyalataival, ahogy azt a polgárokhoz és arisztokratákhoz tartozó személyes érdekek és makacsságok igénylik, azon osztályhoz, amely az októberi forradalom után Krleža személyes meggyőződése szerint „pusztulásra van ítélve."
A Babahajó egy tehetséges írónő kálváriáját mondja el a nehéz gyerekkortól az alkoholizmusig. Ám rendkívüli módon: különböző szerepekben közismert mesék sorában látjuk a főhőst, a Hófehérkétől a Békakirályon át a Jancsi és Juliskáig. Az ártatlannak hitt mesékből pedig kibomlik a felnőtt világ romlottsága. Milena Markovic igazsága erőteljes, provokatív és meggyőző. Ezt így is játssza a Szerb Nemzeti Színház – szenvedélyes játékmódjuk erejét tovább fokozza az élő balkáni zene a színpadon. Nem mondanak le a lázadás jogáról. Punk!
Mesa Selimovic-Egon Savin: Dervis és a halál
"Az ember nem fa és éppen ezért a kötöttsége a szerencsétlensége is, elveszti a bátorságát és csökkenti a biztonságát. Kötődve egy helyhez az ember annak minden feltételét elfogadja, még a kellemetleneket is, önmagát ijeszti a bizonytalansággal, ami reá vár. A változás számára egyfajta feladás, a befektetett energia elvesztése. Valaki más foglalja el majd a helyét, és neki újra kell kezdenie. Ez a begubódzás az öregedés igazi kezdete, mert az ember addig fiatal, amíg nem fél az újtól, az újrakezdéstől. Maradva az ember tűr vagy támad. Változtatáskor megtartja szabadságát, készen áll arra, hogy megváltoztassa helyét és a rákényszerített feltételeket. Hová és hogyan menjen el?"
Lantai József
