A jegybanki politika hatása az aranyra

Az Arany Világtanács az arany árfolyamának idei harmadik negyedévi alakulását elemezve arra a megállapításra jut, hogy nem egy, hanem egyből négy lényegi tényező is fogja támogatni a nemesfém befektetési célú keresletét az elkövetkezendőkben. Az inflációs veszélyek mellett az egyensúlytalansági helyzetekből fakadó középtávú kockázatoknak, a devizák leértékelődésével kapcsolatos bizonytalanságoknak és az alacsony reálkamatoknak juthat szerep a jegybankok által alkalmazott nemkonvencionális monetáris politika eredményeként az aranyár jövőbeni alakulásában – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

Az Arany Világtanács az arany árfolyamának idei harmadik negyedévi alakulását elemezve arra a megállapításra jut, hogy nem egy, hanem egyből négy lényegi tényező is fogja támogatni a nemesfém befektetési célú keresletét az elkövetkezendőkben. Az inflációs veszélyek mellett az egyensúlytalansági helyzetekből fakadó középtávú kockázatoknak, a devizák leértékelődésével kapcsolatos bizonytalanságoknak és az alacsony reálkamatoknak juthat szerep a jegybankok által alkalmazott nemkonvencionális monetáris politika eredményeként az aranyár jövőbeni alakulásában – tájékoztat a www.aranypiac.hu.

A júliustól szeptember végéig tartó harmadik negyedévben 11,1%-ot emelkedett az arany dollárban számított árfolyama, de megfigyelhető az erősödés – igaz, ennél kisebb mértékben – a többi fontos devizában is. Az emelkedés hátterében nem utolsó sorban két nagy jegybank, az amerikai Fed és az euróövezeti EKB pénzmennyiséget növelő monetáris politikája állt. Ezeknek az aranyár drágulását előidéző katalizátorhatása vitathatatlan, mégis az Arany Világtanács (World Gold Council, WGC) szerint földrajzi és tartalmi tényezők széles köre is meghatározó befolyással bír az árfolyamra. A számos pozitív fejlemény közül, amelyek segítették az arany erősödését a harmadik negyedévben, említhető többek között az orosz, a török, az ukrán és a kirgiz központi bank aranyvásárlása.

A WGC tanulmány a közhiedelemmel ellentétben igyekszik cáfolni, hogy a mennyiségi lazítás egyedül a megnövekedő inflációs kockázatok révén hatna az aranyárfolyamra. Az elemzők rámutatnak arra, hogy a nemkonvencionális monetáris politika sokkal inkább négy fő irányból gyakorol hatást a sárga nemesfémre, amelyeknek csak egyike a lehetséges pénzromlás felett érzett aggodalmak.

Ugyanakkor az infláció az elemzők szerint is a legbefolyásosabb tényező. A gazdaságban keringő pénz mennyisége és a drágulás mértéke közötti összefüggés jól ismert, még ha nem is egyértelmű a kettő közötti kapcsolat. Ez látszik abból, hogy az utóbbi időkben több országban is bővült a pénzbázis, de a pénzkínálat nem növekedett ezzel azonos mértékben. Ennek oka a beszűkült kereskedelmi banki hitelezés jelenleg, ami a WGC szerint olyan helyzethez hasonlítható, mint amikor a pénz beváltatlan csekként van jelen egy gazdaságban. A kutatás azonban azt valószínűsíti, hogy ez a többletlikviditás hosszabb távon meg fog érkezni a magánszektorba, és akkor nagy eséllyel növekedhet az arany számára kedvező infláció is. A WGC tapasztalatai szerint egy 1%-os bővülés a pénzkínálatban, hat hónappal később általában 0,9%-kal növeli az arany árát az Egyesült Államokban.

A nemkonvencionális politika egy másik – az inflációhoz amúgy szorosan kapcsolódó – kihatása a devizák leértékelődésében mutatkozik meg. Bár többnyire nem nyíltan kinyilvánított cél, a gyengébb valuta mégis kívánatos eredmény a legtöbb gazdaság számára a jelenlegi környezetben, hiszen a globális kereskedelem számára a gyenge valuta az export versenyképességét segíti. Az amerikai fizetőeszköz vonatkozásában ez annyit jelent, hogy miután az arany világpiaci árát szokás szerint dollárban adják meg, a gyenge dollár egyenlő erős arany képlet miatt a nemesfém természetes védelmet nyújt a dollár értékvesztése ellen. Ez tükröződik az aranyár és a dollár árfolyamának negatív korrelációjában.

Az aktuális jegybanki politika további piacbefolyásoló hatását látja az elemzés a nemzeti pénzintézetek hajlandóságában védekező stratégiák alkalmazására, mivel ez egyfajta közvetett biztosítékként működik az eszközárak meredek zuhanásának megfékezésére. Ez azonban fokozott kockázatot jelent a hatékony tőkeáramlás tekintetében, ami új és veszélyes egyensúlytalanságokhoz vezethet a világgazdaságban. A piacok rövidtávú megnyugvását elérik ugyan a jegybanki intervenciók, de hosszabb távon torzulásokhoz vezethet például a vállalati és lakossági hitelezés mesterségesen alacsony kamatok mellett történő kedvezőtlen allokációja vagy a jegybanki stimuláció eredményeként növekvő eszközárak. Az aranynak fontos kiegyenlítő szerepe van ezekben az egyensúlyzavaros helyzetekben.

Végül negyedik hatásként a soha nem látott alacsony mértékű – reálértéken negatív – kamatokat említi a tanulmány. Ezek a fejlett országokban szinte kivétel nélkül negatív megtakarításokat eredményeznek, ami a hosszútávon nagyobb biztonságot nyújtó reáleszközök felé történő eltolódáshoz vezet a befektetőknél. Ezen túlmenően, a feltörekvő piacokon elérhető magasabb reálkamatok magukhoz vonzzák a tőkét a nyugati világból, arról nem is beszélve, hogy a fejlett országok valutáinak gyengesége is felerősíti a feltörekvő piaci befektetések vonzerejét. A tőke áramlása ezekre a piacokra egyértelműen jó hatással van az ottani jólét megteremtésére, ami az arany iránti kereslet fő mozgatórugója a feltörekvő országokban.

Végül az Arany Világtanács elemzése arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a negatív reálhozamok, a lassú gazdasági fellendülés és az expanzív pénzügypolitika további támogatást jelent az arany, mint hosszútávú stratégiai befektetés számára.

Az Arany Világtanács tanulmánya innét letölthető.

© www.aranypiac.hu – Magyar Aranypiac Kft.