Márton Nap A Skanzenben

2012. november 10-11-én Szent Márton Újborfesztivál és Libator a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Színes és érdekes programok sora várja a Skanzenbe látogatókat, bor és gasztro események, természetesen vásár, és mindkét napon mese, tánc és zene a színpadon. Végezetül pedig rövid hírek a látnivalókról és a Skanzen következő terveiről.

Bizonyára mindenkit elsősorban a jó levegő és a kirándulás vonz a Márton napi Libatorra, de azért a harapnivaló sem utolsó szempont. Csapjunk bele rögvest az ételkínálatba, a Márton napi finomságokba. A Jánossomorjai kápolna mellett sült gesztenyét találunk, a Szilsárkányi kovácsműhelynél kürtőskalácsot majszolhatunk, Gyurka műhelyében (Dusnoki szélmalom lett) kenyérlángos, zsíros kenyér, forró tea, forralt bor várja a remélhetőleg nem didergő látogatót, hogy csak néhányat említsek. És természetesen a Skanzen pékségben kemencében sült sós és édes péksütemények, kenyér lesz kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

Folytatnám a sort a vásáron megtalálható őszi csemegék és kézműves termékek kínálatával pl. sajt, füstölt áru, csokoládé, fűszer, szarvasgomba, méz, gyümölcslé, aszalt gyümölcs, gyógytea, szárított gomba, lekvárok-zöldségből és gyümölcsökből, kecskesajt. Magától értetődően nagy lesz az érdeklődés a minőségi kézműves újborok és pálinkák bemutatóján, a kínálatról csak felsőfokon tudnék beszélni. És mivel Márton, így nem hiányozhatnak a különleges libaétkek sem. Ha már mindenki finomat evett és jót ivott, akkor különleges emléktárgyak beszerzésére is nyílik lehetőség. Működik a kékfestő műhely, a szatócs bolt és nyitva a bejárati épületnél a portéka bolt, sőt a Gyurka műhelyben CD vásár lesz.

A Fesztivál színpad programjai:

2012. november 10. (szombat)
13.00-14.00 Gulyás László Vándormuzsikus meséi
14.00-15.00 Varga Mihály bugaci mesemondó és fiai – Miske és Álmos – mesélnek
15.15-16.30 Lajta Néptáncegyüttes és a Sárarany Zenekar: Legényavató a színpadon, táncház, szigetközi táncok tanítása
16.30-17.30 Borbély Mihály – Lukács Miklós duó – etnojazz

2012. november 11. (vasárnap)
13.00-14.00 Varga Mihály bugaci mesemondó
14.00-15.00 Berbencés Vándorszín Márton! Hová mész a kocsiddal?
15.15-16.30 Lajta Néptáncegyüttes és a Sárarany Zenekar: Legénycéh megismertetése, táncház, szigetközi táncok tanítása
16.30-17.30 Balogh Kálmán cimbalom quartett

A Libatoron kívül Olvasóink figyelmébe ajánlom, érdemes megnézni a Skanzen Galéria időszaki kiállítását a „Típusbútorok Magyarországon"-t.

„A Skanzen Galéria új kiállítása a típusbútorok megjelenését és elterjedését mutatja be. Újfajta lakáskultúra jelenik meg a falusi otthonokban, az új életmód modellek tükröződnek a lakásbelsőkben is. A bútorok mellett a kiállításban megjelennek a bútorokat készítő gyárak és tervezők, a bútorokat reklámozó lapok és a televízió, és természetesen a bútorokat használó emberek. A 20. századi vidéki magyar társadalom átalakulása egy bútortípus történetén keresztül elevenedik meg."

A Magtárban, A vasút fénykora – A vidék modernizációja c. kiállítást lehet megtekinteni.

A tájegység impozáns épületében a Magtárban multifunkcionális múzeumi térként egy közel 600 m2 alapterületű kiállítóteret alakítottak ki. Érdemes minden Skanzenes látogatáskor felkeresni az újdonságok miatt.

A tavalyi év óta rendszeresen megrendezésre kerülő, a Skanzennek kedves újságíróknak, partnereiknek szervezett családi nap folytatódott október végén, s így ismét lehetőség adódott arra, hogy a dolgos hétköznapokból kiszakadva, megpihenjünk és átadjuk magunkat a jó hangulatú beszélgetéseknek, nevetésnek, megismerjük egymást közelebbről, és természetesen ilyenkor a Skanzen tervei is terítékre kerülnek. Szerencsére kellemes nap volt, jó idő, napsütés. A vendéglátók nagyszüleink nyomdokain haladva az évszaknak megfelelően a lekvárokat, a szezonális terményeket és az őszi napok kerti elfoglaltságait, teendőit állították programjaink középpontjába. Betekintettünk, sőt belekóstoltunk a birsalmasajt készítésbe, megnéztük a gyapjúmosást, aminek az illata vagy inkább a szaga földönkívüli, bárányterelést láthattunk, vonatoztunk és akkor készült kemencében sült lekváros süteményt ettünk. Gyerekeink gyapjúbárányt készíthettek a báránysimogató után, majd a kovácsműhelybe vezetett az utunk és nem maradhatott ki a Mádi borozó meglátogatása sem. Ne gondoljanak arra, hogy ízibe beboroztunk, borról szó sem volt, viszont volt csodálatos kenyérlángos, amit Önök is megkóstolhatnak, ha elmennek a Skanzen Márton napi Libatorra.

A felsorolt barangolás előtt találkoztunk Dr. Cseri Miklós főigazgatóval és sok mindenről kaptunk dióhéjban tájékoztatást. Nehéz a Skanzen helyzete, de nincs panasz, minden eszközzel igyekeznek, hogy túléljék ezt a válságos időszakot. Pozitívum, hogy nincs 60 napon túli tartozás, elenyésző a kifizetetlen számla, csak a fenntartási és fejlesztési feladatok csúsznak. Van 8-10 nagyon rossz állapotban lévő ház, amire kaptak ígéretet jelentős összeggel az un. tetőmentő program keretében, de ez elmaradt, ezért néhány házból a berendezést ki kellett vonni, ne legyen veszélyeztetve a műtárgy állapota. A látogató számára ez érzékelhetetlen, csak azt látja, hogy nem szép a ház, beázik a tető, vagy nem tud éppen bemenni. Mivel a területen a kínálat a 312 épülettel és a 70-80 portával akkora, hogy úgysem tudná egy nap alatt megnézni, ez fel sem tűnik a vendégeknek.

A látogatószám néhány ezerrel kevesebb a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva, de ebbe belejátszik, hogy pl. a húsvét egyik napját elmosta az eső, a pünkösd első napját szintén. De a Márton nappal még utolérhetik magukat!

Az elmúlt években nagyon szép fejlesztések történtek a restitől az éttermeken át, mindent a saját működtetésbe vettek, pékségük van, sok pénzt tettek bele.

2010 és 2011-ben a másodlagos bevételek erősebbek voltak, mint az elsődlegesek, azaz a jegybevételt meghaladta a boltok, rendezvények bevétele. Ez mára cca. 30%-os zuhanást mutat. Az ok pedig az, hogy egyre több a hátizsákos fogyasztó, akik hűtőtáskával, elemózsiás kosárral beülnek a fogadóba és ráadásul még poharat kérnek az otthonról hozott sörhöz. A kultúrára fordított pénz a legelső, amit megvágnak a családok, de a Skanzenbe kijönni még mindig élvezet, jó a levegő, lehet kirándulni és mindig történik valami, de már nem vásárolnak, nem fogyasztanak.

Volt, mikor egy szezonban hét és fél tonna kakasos nyalóka fogyott el, ugye kicsit megmosolyogtató, de igaz. Az ilyen bevétel kiesés sokkal érzékenyebben érinti a Szabadtéri Múzeumot, mint az állami támogatás csökkenése. De mindig bízhatnak az emberekben. Ottjártunkkor ezer-ezerötven látogató volt a Skanzenben, aztán itt jön a Márton nap, ami talán a legfontosabbá válik, mert a fővárosi kezdeményezések elhaltak és az emberek szeretnek november elején inkább kijönni a szabadba.

Ami újszerű, és ami még nem volt, 2012. november 25-én az országos mezei futóbajnokság helyszíne a Skanzen, és ez a főpróbája a december 9-i Európa Bajnokságnak, amire remélhető 4-5 ezer ember látogatása. 46 országból érkeznek versenyzők, 8 kategóriában indulnak, és olyan hírességekkel találkozhatunk, mint Sebastian Coe a londoni olimpia főszervezője.

26 ország veszi át a televíziós közvetítést! A sport és Múzeum együtt nagy lehetőség.

A sportban jártasak számára nem ismeretlen az olimpiai bajnok Paula Radcliffe neve, nos ő is itt lesz. Amikor Cseri Miklós főigazgató a sportküldöttséggel tárgyalt a lebonyolításról Lausanne-ba, a sok sportdiplomáciai ok felsorolása után megkérdezték, hogy ő személy szerint miért ragaszkodik a versenyhez. Csak annyit mondott, hogy szeretné, ha Paula Radcliffe a Skanzen házai között futna. Ez nyomos érvnek bizonyult, hiszen még a promo anyagba is bekerült, hogy az igazgató azt szeretné, ha Paula a Skanzenben „futkározna".

Eltűntek az akadályok a Pennsylvania-i házak áthozása elől. Erről részletesebben idézném a Skanzen hírlapban megjelenteket:

„Mintha csak a világválság idején lennénk, az l920-as évek végén. A pénztárgépben a szalag befűzve, az apró a kasszában, az adóskártyák fakkokban sorakoznak, és csak telik-múlik az idő. Minden arra vár, hogy megtalálják, felfedezzék, értékeljék.
E kép az Amerikai Egyesült Államok Nyugat-pennsylvania-i Vintondale városába repít minket: egy magyar emigráns, Bagu Balázs „burdos házába". De, hogy kerül a Skanzen muzeológus csapata az USA-ba, ki is az a furcsa nevű férfi, s hogy mit jelent a „burdos ház"? Sorra veszünk mindent.
A Skanzen tudományos látótere nem csupán a Kárpát-medencében élő magyarokra terjed ki, hanem a távoli, akár egy óceánnyi távolságra lévő szórványban élő emigráns magyarságra is. Így kerülünk mi az amerikai kontinensre, no de erről részletesen később.
Talán kevesen tudják, hogy a 19. és 20. század fordulóján tömegesen mentek Amerikába magyar bevándorlók. Az itthon nehéz fizikai munkában edzett férfiak a nagy reményekkel kecsegtető észak-keleti államokban telepedtek le, és lettek magyar parasztból amerikai bányásszá. A Nyugat-pennsylvaniai bányavidéken számos kis, világtól elzárt telep jött létre, jelentős magyar bányászlakossággal, amelyeket az amerikai magyarok „pléz"-nek (place-hely) neveztek, ilyen volt Vintondale is.
A ma már csendes, szinte kihalt pennsylvaniai Vintondale bányásztelepülésének fénykorában, a 20. század első felében lakosságának jelentős része Magyarországról érkezett. Nem volt ez másképp Bagu Balázs esetében sem, aki a mai Ukrajnához tartozó kárpátaljai Bátyu településtől indult útnak.
A Vintondale-ben letelepülő Bagu Balázs idővel létrehozta „burdos házát", ami nem más, mint az amerikai magyarok szóhasználatában szállásként vagy panzióként fordítható angol boarding house kifejezés. Ilyen „burdos házakban" nőtlen legények, vagy a családjukat Magyarországon hagyó, egyedül munkát vállaló férfiak voltak. Voltaképpen személyenkénti

ágybérletet jelentett, hiszen egy szobában annyian aludtak jóformán, ahány ágy befért, és mivel a bányászok váltott műszakban dolgoztak, ezért mindig aludt valaki az ágyakon. Az üzleti érzékkel megáldott Bagu Balázs házának alsó szintjén szatócs és húsboltot alakított ki, így a szobabérlők helyben meg tudtak vásárolni mindent.
Ám a világválság következtében egyik napról a másikra be kellett zárni a boltot.
A bányászváros lakosságának elveszett a munkája, nem volt kereseti lehetőség a településen, nem béreltek többet szobát a munkások, és nem vásároltak már az üzletben. Ahogy egyik nap kinyitott Bagu Balázs boltja, úgy a másik nap már mintha Csipkerózsika álmába zuhant volna. Az adóskártyákon feljegyezett hitelek nem csökkentek, a raktáron kötegekben felhalmozott ponyvaregények sem találtak gazdára. Ilyen csodával határos módon maradt meg az üzlethelyiség teljes eredeti berendezése szinte érintetlenül, melynek felgyűjtésére és megvásárlására érkeztek a Skanzen muzeológusai Vintondale-be.

A kutatás során felmért és a Skanzen műtárgygyűjteményébe megvásárolt eredeti
összetartozó tárgyegyüttes hazai vonatkozásban egyedülálló, hiszen Magyarországon eddig még nem került közgyűjteménybe hasonló nagyságú és értékű amerikai magyarsághoz tartozó tárgyegyüttes. Terveink szerint a gyűjtemény a közeljövőben felépülő magyar migránsok életmódját bemutató tájegységben kap helyet a felépülő „butdos házban".
A kutatás az NKA Ithaka programjának keretében a Szabadtéti Néprajzi Múzeum, az MTA Bölcsészettudományi Központ és az MTA Néprajzi Kutatóintézet, valamint a New York-i Magyar Kulturális Központ együttműködésével valósult meg."

Az akciónak nagy visszhangja támadt a nyugati magyarság köreiben és már van felajánlás Ausztráliából, Dél-Amerikából, és Izraelből is három magyar eredetű kibuc ház. A tervek szerint 6-8 házból álló kis egységet tudnak felállítani, ami a Kárpát-medencén túli diaszpóra életet mutatja be, s ez 8-10 éves kutatási folyamatot feltételez.

Folytatódik az Erdély-i munka is, ami nagyon pénzigényes. Több mint 100 ezer négyzetkilométerről kell összegyűjteni a legjellegzetesebb, legtipikusabb kulturális elemeket, tárgyakat, házakat, ez hallatlan időt igényel. A Nyugat Dunántúl tájegység előkészítéssel közel 30 évet vett igénybe. A szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt az állam átvette, ami azt jelenti, hogy Szentendréről kell ellátni a Kaposvár melletti múzeum teljes fenntartását, működtetését, üzemeltetését. Ennyi volna dióhéjban a Skanzen tervek összefoglalása.

Néhány sorral fentebb említettem, hogy látogatást tettünk a Mádi borozóban. Mindenkinek ajánlom, aki arra jár, hogy ne feledkezzen meg, nézzen be a borozóba. Azon kívül, hogy jókat ehet és ihat, még egy jópofa kiállítást is megnézhet. Dr. Sári Zsolt néprajzkutató kocsmatörténetét olvashatják hét nagyméretű tablón, amiből megismerhetik a kocsmázás, az épület, az italok, a fröccs történetet miközben kóstolgatják a mádi kínálatot. Egy kis ízelítő:

„A kocsma a jelennek való, a jelenért működő. A kocsma közönsége sohasem menthetetlen alkoholistákból áll, hanem olyan emberekből, akik egyszerűen jól érzik magukat. Méghozzá a jelenvaló meghatározott keretei és rekvizitumai között. Az italfogyasztásnak számtalan módja lehet, a kocsma évszázadok óta a társas-együttlétek színhelye. Mert e társas élet eme színterei nem véletlenszerűen jönnek létre, s nem is csak azért, hogy az önpusztítás viszonylag kellemes és viszonylag hosszan tartó intézményes formáját fenntartsák. Mindez kevés lenne ahhoz, hogy nélkülözhetetlenségükről akárcsak beszélni is tudjunk. Sokkal inkább arról van szó, hogy valóban kell egy hely, amely mindig az, aminek látszik. Nem szentély, és nem biliárdterem, nem zeneszoba és nem tekepálya, hanem egyszerűen kocsma, ahová vannak, akik szeretnek járni, vannak, akik valamifajta kényszerűségből teszik, s nyilván vannak olyanok is, akik messze elkerülik. De mivel sohasem csupán az italfogyasztás módja, mértéke és formája a döntő, legalább abban bíznunk kell, hogy a kocsmák évszázados tradíciói nem tűnnek el teljesen.

Kocsmát – a település belterületén működtetett italmérő helyet – csak az tarthatott fenn, akinek kocsmajoga volt. Egyéb elnevezése: korcsoma, korcsmaház, korcsomás ház, csapszék.

Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, illetve újévig mértek bort.

Az engedély nélkül működtetett kocsmákat, italmérő helyeket kurtakocsmának nevezték. A titokban való bormérést vakbormérésnek, kurtakocsma-tartásnak, kurtakocsmáltatásnak nevezték. Megkülönböztették az árak alapján is a kocsmákat, 6, 10 és 12 krajcárosak, valamint forintosak.
Szárazkocsmának hívták, azokat az italmérőket, hol sört nem árusítottak.
Azokban a városokban, ahol évszázadok óta a polgárok fő megélhetési forrását a bortermesztés képezte, engedélyezték, hogy a polgárok bizonyos összeg lefizetése után saját boraikat kimérhessék. Ezt nevezték purger-kocsmának, többek között Budán, Pozsonyban, Sopronban és Szegeden.

Butellás bormérés a termelők által gyakorolt italmérés. Az 1888. évi XXXV. törvénycikk úgy szabályozta az italmérési jog gyakorlását, hogy a termelők bizonyos összeg lefizetésével évente megválthatták az állami monopóliummá lett italmérési jogot. E megváltás ellenében saját termelésű borukat "kis mértékben" (100 literen aluli mennyiségben) egész évben mérhették. Ivóhelyiséget azonban nem tarthattak fenn, csak utcán át, "zárt edényben" árusíthattak. Innen ered a butellás bormérés elnevezés."

Egy szónak is száz a vége, hétvégén Szent Márton Újborfesztivál és Libator a Skanzenben. Remélem felkeltettem Olvasóink érdeklődését és számíthatnak Önökre is.

2012. november 10-11.

Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Márton nap 2012.

www.skanzen.hu

Lantai József