A legnagyobb szabadalmi troll az Apple avagy a szabadalmaztatott mértani idom

Fuck You! Ordított fel jogász kollégám amikor a mellettem lévő asztalnál a jogi információkat bújta. Nem tudtam a különben nyugodt és a jogi szélsőségekhez szokott, és az Únió apparátusában ezt a sokszor jogi abszurdot gyakorló kolléga miért szisszent fel. Megmutatta a hírt, és megértettem indulatát.

Fuck You! Ordított fel jogász kollégám amikor a mellettem lévő asztalnál a jogi információkat bújta. Nem tudtam a különben nyugodt és a jogi szélsőségekhez szokott, és az Únió apparátusában ezt a sokszor jogi abszurdot gyakorló kolléga miért szisszent fel. Megmutatta a hírt, és megértettem indulatát.

Az Apple szabadalmi védelmet kért és sajnos kapott az Apple formára, ami nem más mint a lekerekített téglalap. És utána egy másik hír, mely szerint a HTC fizet és ezért az Apple minden perét törölteti a cég ellen. Mi ez? Kit véd az amerikai szabadalom.? Természetesen senki sem. Az egész egy pénztermelő gépezet, aminek semmi köze sem a tudományhoz, sem a joghoz, sem az emberi értékekhez.

Az amerikai szabadalmi rendszer tudatosan laza, amit hasonló szellemű magukat bíróságoknak nevező jogi egységek irányítanak. A gond ott van, hogy nagyon sokszor általánosságok és ötlet szintű szabadalmak védhetőek. Amerikai barátainkat rendszeresen azzal ugratjuk, hogy valakit átruccan a túlpartra és bejelenti a kereket mint szabadalmat. (Ezt Ausztráliában -aho hasonló a szabadalmi rendszer… – megtették és ott úgy tudom még folyik e tárgyban a licenc per az autógyárakkal, ami természetesen mindenki röhög, aki épelméjű. De a jog nem az. Sajnos…)

A modern világban a joggal való visszaélés a természetes. Jogot és nem igazságot szolgáltatnak a bíróságok, és aki ügyes ezeket a jogi rendszereket és intézményeket kihasználva hatalmas jövedelemhez juthat. De ezt egy társadalom még elviselné. Ami gond, hogy ugyanezt az eszköz használják fel arra, hogy információt teljesen elzárjanak, monopolizáljanak. Ezt nem másnak mint szerzői jognak nevezik, ahol legkevésbé szól a dolog magáról a szerzőről. A dolog a lehúzásról és ami fontosabb az információ totális kontrolljáról szól.

Főszerkesztő Uram sok évvel ezelőtt Budapesten a pécsi Piszkos 91-k szerzői jogi per kapcsán kitalált egy fogamat lawyer aided sales illetve police aided sales, azaz ügyvédileg és rendőrileg segített eladás, amit ujabban jogászok is kezdenek használni, anélkül, hogy tudnák a kifejezés eredetét. Akkor azt hittük ez a vég, de most látható ez csak a kezdet.

Az amerikai jog alkalmazásának fejlődése és vele együtt más angolszász területeké továbblépett ezen. Az információ monopolizálására és cenzúrára éppen úgy használható, mint arra hogy a konkurens termékeket kitakarítsa a piacról. De arra is, hogy pénz zsaroljon ki másból. A rendszernek van egy ennél súlyosabb következménye is: az ötletszintű és általános szabadalmakkal, mint például a mostani Apple bejegyzés akár egyes területeket, kutatási irányokat tudnak nagyon hosszú időre blokkolni.

Maga za ötlet, hogy a szabadalmi és jogrendszer erre felhasználható nem új. A mindenki által tisztelt – valójában a francia tapsifüles kezdő ötlet kölcsönvevő volt hozzá képest – Edison kezdte, és megpróbálta alkalmazni mindez a váltó és egyenáram vitájában Westinghouse-val. De azóta a jogrendszer változott. Hátrányára.

Maga a szerzői jog, a horribilisen hosszú védelmi idejével arra tökéletesen alkalmas, no meg a másolásvédett elektronikus könyv formátumokkal, hogy egy adott információtömeget folyamatosan manipuláljanak. Úgymond a felhasználók érdekében. Amerikában volt olyan törekvés, amely szerint a könyvek nem is értékesíthetőek antikváriumban – csak az eredeti tulajdonos használhatja jogszerűen. Ennek az ötletnek a maradványát a magyar jogban is nyögjük: a könyvtáraknak a kölcsönzött könyvek után jogdíjat kell fizetniük. Ennek eredményeként sok kisebb könyvtárt szüntettek meg, megsemmisítve állományát.

A németeknél meg a cd-k másodlagos kereskedelmét igyekeznek megakadályozni. Sőt volt egy idő, amikor a hanglemez boltokban előzékenyen zuzda készülékeket állitottak fel a megunt lemezek eltakarítására. (Mondjuk a könnyűnek mondott napi zene nem is ér meg egy napot sem.) Most már erre nincsen szükség, mert az ügyfél nem rendelkezik fizikai műpéldánnyal a netről tölti le. Amíg engedik. A cél ugyanez az elektronikus könyvekkel is.

Példaképünk a nagy Amerikaaaaaaaa! Ennek eredményeként egy két generáción belül, ha az állapot marad az emberek nagy része – és adjunk hálát az oktatás új irányainak is, amit szintén a szerzői jog és a mögötte álló erők vezérelnek – intelligens makimajom szintre süllyed, aki dolgozik, fogyaszt, majd mielőtt a társadalomnak öregkorában költenie kellene rá, illedelmesen a társadalom által biztosított szolgáltatás révén öngyilkos lesz. Természetesen teljesen önként.

Advocatus Diaboli