3 Az 1-ben

3 az 1-ben és benne 1 zenekar a MÁV Szimfonikus Zenekar 3 májusi hangversenyét ajánlanám olvasóink figyelmébe 3 helyszínen: a Művészetek Palotájában, az Olasz Kultúrintézetben és a Festetics Palotában. A koncertprogramok nagyszerűek, tehát jó szórakozást.

2013. május 15. 19:00 – Művészetek Palotája

A program:

C. Debussy: Noktürnök (Felhők, Ünnepek)

M. Ravel: G-dúr zongoraverseny

M. Ravel: Zongoraverseny bal kézre

A. Roussel: Bacchus és Ariadne – 2. zenekari szvit, op. 43.

Közreműködik: Jean-François Heisser – zongora

Vezényel: Csaba Péter

A zenekar új vezető karmestere választott hazája, Franciaország zenéjével mutatkozik be a Művészetek Palotája közönségének. A műsor aktualitását adja az is, hogy 2012-ben ünnepeltük Claude Debussy születésének 150. évfordulóját. Debussy rendkívüli alkotó volt, aki teljesen megújította a zenét. Megvalósította a zenében azt, amit az impresszionista festők a vásznon: új hangrendszert alkotott, új hangszereket vezetett be a gyakorlatba. Három noktürn című műve ilyen impresszionista képek sora, közülük kettő: a Felhők és az Ünnepek hangzik el hangversenyünkön. Debussy nyomdokain indult el Maurice Ravel is, a különleges helyszínek és emberek, mitológiai fi- gurák zeneszerzője, a hangszerelés legnagyobb mestere. Két zongoraversenye rendkívüli technikai nehézségeivel, a bennük időnként felsejlő jazzes elemekkel, erős karaktereivel és sodró lendületével nagyon közkedveltté vált. Igen ritkán fordul elő, hogy ezt a két versenyművet egy hangversenyen adják elő – francia zongoraművész vendégük erre a nem mindennapi feladatra vállalkozik. Albert Roussel (1869-1937) fiatal korában matróz volt és beutazta az egész világot. Élményeit később több zeneművében dolgozta fel. Felnőttként lett muzsikus, kezdetben Debussy, később a neoklasszicizmus hatása alatt alkotott. A két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb francia zeneszerzője. 1931-ben komponálta kétfelvonásos balettjét görög mitológiai témára, Bacchus és Ariadne címmel. A balettből két szvit készült, közülük a második csendül fel ma este.

2013. május 24. 19:00 – Olasz Kultúrintézet.

A program:

Dohnányi E.: Szimfonikus percek

J. Haydn: Esz-dúr trombitaverseny

A. Dvořák: VIII. szimfónia, op. 88

Közreműködik: Csökmei Margit – trombita

Vezényel: Dénes István

Május 24-én a Budapesti Filharmóniai Társaság egykori elnök-karnagya, Dohnányi Ernő egyik műve hangzik el, melyet a zeneszerző a Filharmóniai Társaság fennállásának 80. évfordulója alkalmából komponált. A Szimfonikus percek afféle 20. századi divertimento, amelyből annak idején nagysikerű balett is készült. Dvořák VIII. szimfóniája a nagy cseh zeneszerző egyik legsikeresebb, és a híres Újvilág szimfónia mellett legtöbbet játszott műve.

„Az 1889-ben írt G-dúr szimfónia válságos periódus lezárását jelzi a zeneszerző életében: hangulata az előző szimfóniához képest derűsebb, oldottabb. Hozzájárul ehhez Dvorák vidéki tartózkodásának nyugalma, Vysoká természeti tájának varázsa is. Mindez egyúttal arra is ösztönözte, hogy új szimfóniájának egyéni, az eddigiektől eltérő jelleget adjon. Ez különösen a mű saroktételeiben sikerült a komponistának. Az első tétel a természettel való ünnepélyes és boldog találkozás hangulatát örökíti meg. A lassú második tétel romantikus látomás egy ősi várról, amelynek romjai letűnt dicsőségről regélnek. A scherzo után következő finálé Beethoven Eroica-szimfóniájának mintájára variációs tétel: témája cseh népdalelemekből szerkesztett dal." (Pándi Marianne Hangversenykalauz)

Mindkét mű alaposan próbára teszi a zenekarok tudását. Haydn Esz-dúr trombitaversenye 1796-ban, már az Esterházy hercegi szolgálat utáni időben keletkezett. Egy bécsi trombitás számára írta, aki az akkoriban teljesen újnak számító billentyűs trombitán játszott. Ez a technikai újítás nagymértékben kitágította a hangszer lehetőségeit, Haydn pedig ezt kihasználva olyan zenét írt, amilyet trombitára addig senki. Ez az oka annak, hogy a mű a mai napig a trombitások egyik kedvenc versenyműve. A szólista, Csökmei Margit Békésen kezdte tanulmányait, Debrecenben folytatta, a Szegedi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd a Salzburgi Mozarteumban tökéletesítette tudását. Több versenyen nyert értékes díjakat, 2009-ben a Budapesti Nemzetközi Trombitaversenyen a legjobb eredményt elérő magyarként 3. díjat nyert.

2013. május 31. 18:00 – Festetics Palota

A program:

J.S. Bach: h-moll szvit BWV.1067

W.A. Mozart: A-dúr szimfónia, K.201.

L. van Beethoven: f-moll vonósnégyes, op. 95.

Közreműködik: Oross Veronika – fuvola

Vezényel: Takács-Nagy Gábor

Egy korábbi hangverseny kapcsán említettük Johann Sebastian Bach (1685-1750) négy zenekari szvitjét. A második szvit különlegessége, hogy egyetlen fúvós hangszer, egy fuvola társul a vonósokhoz, így ez a mű akár versenymű is lehetne. Formája azonban szigorúan ragaszkodik a szvit hagyományaihoz: francia típusú nyitány után tánctételek sora következik. A fuvolajáték minden szépsége érvényre jut a műben, amelynek szólistája zenekarunk kiváló, nemrég a zenei doktori címet is megszerzett szólófuvolása, Oross Veronika.

„A hangversenyek műsorán legtöbbször felhangzó h-moll szvit feltehetően 1721 táján, Köthenben íródott, de lehetséges, hogy a kései lipcsei évek termése. A continuóval ellátott vonós együttes élére szólófuvolát rendelt a mester ebben a művében. A Nyitány a francia Ouverture formáját követi: ünnepélyes, pontozott ritmusú kezdő- és zárószakasz között pregnáns ritmikájú, élénk lejtésű ellenpontos muzsika szól. A tánctételek további sorából kiemelkedik a lengyel stílusú Polonaise, amely bizonyos egzotikus színt képvisel a ciklusban, valamint a záró Badinerie (jelentése: enyelgés, tréfálkozás), amely ennek a népszerű darabnak legismertebb, leghatásosabb tétele." (Pándi Marianne Hangversenykalauz)

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) 41 szimfóniája között a 29., a Köchel-jegyzék szerint 201-es sorszámú A-dúr szimfónia. 18 éves korában komponálta, amikor még Salzburgban élt derűsen, sikeresen. Ez a mű a tiszta öröm zenéje, az ún. hangnem-dramaturgia példái között szokták emlegetni, mely szerint az A-dúr a felhőtlen, napsugaras öröm hangneme. (Beethoven VII. szimfóniájának is ez a hangneme.)

„1774 elején Salzburgban írta Mozart az A-dúr szimfóniát, ezzel folytatva a C-dúr és g-moll darabokkal elkezdett sorozatot, a bécsi mesterek – Michael és Joseph Haydn – példáján érett, klasszikus szimfóniák fiatalkori ciklusát. Az első tétel különböző karakterű fő-, mellék- és zárótémáját azonos anyagú közjátékok és átvezető részek kapcsolják össze. Meglepetést kelt a kidolgozásban alkalmazott újabb téma: ez fiatalkori alkotásra vall; később Mozart a kidolgozást motivikus munkára használja fel. A lassú tétel pontozott ritmusú főtémája divertimentóinak felhőtlen ragyogását idézi. A felső regiszterbe helyezett kísérő szólam az 1778-as, tragikus hangú a-moll szonátában is megjelenik majd. A Menüett kamarazenei effektusait különösen a trióban észleljük, ahol a vonósnégyesen megszólaló dallamot az oboa és kürt hosszú kitartott hangjai támasztják alá. A zárótétel fő- és melléktémája kérdés-felelet módjára függ össze. E tétel kidolgozásában a főtémát fantáziaszerűen fejleszti és állandó ellenponttá társítja a zeneszerző." (Pándi Marianne Hangversenykalauz)

Az utána következő Beethoven-mű éppen az ellenkezője, a szerző maga „Quartetto serioso", azaz komoly vonósnégyesként jelölte meg és egy levelében azt írta róla: műértők szűk köre számára készült, nem arra, hogy valaha nyilvánosan előadják. Bár a VII. és a VIII. szimfóniával egy időben komponálta, ebben a műben Beethoven több keserű csalódás miatti szomorúsága kap hangot. Ő már igazi romantikus alkotó, aki saját lelkiállapotát vetíti ki művein keresztül. Előadásunkban a vonósnégyes a szólamokat megtöbbszörözve szólal meg. Érdekes jelenség, mert az átalakítással nyilván nem csak a hangerő növekszik, hanem a kifejező erő is.

http://www.mavzenekar.hu/

Lantai József