Révay András: Valóban csodaország

Új kötettel gyarapodott a Kossuth Kiadó egyéni, személyes tapasztalatokon alapuló színes útikönyv sorozata. A Távol-Kelet után most Nyugat-Afrikába látogathatunk segítségével.

Új kötettel gyarapodott a Kossuth Kiadó egyéni, személyes tapasztalatokon alapuló színes útikönyv sorozata. A Távol-Kelet után most Nyugat-Afrikába látogathatunk segítségével.

Napjainkban, amikor az iszlám világával hol a forradalom, hol a terrorista szót hozzuk kapcsolatba, nagy jelentőséget kaphat ez a könyv. Az útleírásokkal, a megszokott útikönyvekkel ellentétben ugyanis legelőször az iszlám lényegével, kialakulásának történetével ismerteti meg az olvasót. Igen alapos áttekintést ad, ám meg kell jegyeznünk; a bőséges fényképgyűjtemény kiegészítésére nem ártott volna még egy térkép. Ez sajnos nagyon hiányzik. Mivel a szerzők messzi időkre tekintenek vissza, az olvasás megkezdése előtt jól tesszük, ha a kezünk ügyébe helyezzük egyik régi, iskolai térképünket. Karosszék-utazásunk helyszínei nem változtak az évezredek alatt.

A könyv három fő részre tagolódik. Az iszlámról szóló részt Marokkó társadalmáról, gazdaságáról követi rövid leírás, végül pedig az ország felfedezését kínálja. A szerzőknek a helyszínen segítségére volt Lachen Massri, egy berber idegenvezető. Analfabéta szülők gyermeke, aki arabul, berberül, angolul, németül, olaszul vagy franciául egyformán az utazók rendelkezésére áll. A meglepő mindössze csak az volt, amikor közös munkájuk második napján kiderült: magyarul is jó beszél! Az ő élete pontosan mutatja azt a hatalmas fejlődést, amit az ország 1956, a függetlenség elnyerése óta megtett.

Van egy szimbólum, mellyel lépten-nyomon találkozni lehet. Arabul Fatima, héberül Miriam keze az iszlámban, a zsidó vallásban, még a hindu vallásban is megjelenik. Minden ujja egy vallási alapelvet jelent, az iszlámban még egy-egy személyt is. Az ábra együtt pedig amulett a rossz szellemek távoltartására. A házak kapuján is találkozhatunk vele. Bár a keleti iszlám megengedi az emberábrázolást – a nyugati nem – ez a kép általánossá tudott válni. A kettősség a díszítő művészetükben is jól megmutatkozik, különösen ott, ahol a geometriai minták bősége kápráztatja el a szemlélőt. Sok helyen az írás – főként a Korán idézetek – is a dekoráció részeként jelenik meg, a készülésük korának megfelelő divat szerint más – más írásmóddal.

Az iszlám építészet maga is a társadalom tükre. A városok lényegében egyformán épülnek fel, három jellegzetes részre oszlanak. Az uralkodók lakrésze a vár, a kasbah, melyet a belváros, a medina vesz körül. Ennek viszonylag elkülönülő része a bazár, ahol a piactér a szuk-ban, a szűk, kanyargó utcákban folytatódik. A városok további jellegzetes épületei az iszlám iskolák, főiskolák, melyekhez rendszerint könyvtár is csatlakozik, és amik a maguk korában a tudományos élet központjai voltak. Ugyancsak könnyen felismerhető minden városban a zsidónegyed, a mellah, ahol a házak az utcára nyitottak, erkélyesek, ellentétben az arabok által lakott kifelé zárt épületekkel.

Az ország tájai igen változatosak. A tengertől a négyezer méter magas, havas hegyekig, sivatagtól a nagyvárosokig minden megtalálható. Kilenc olyan területe van, ami a Világörökség részét képezi. A lakosság többsége nem arab, hanem berber, ebből később még adódhatnak gondok. Szerencsére ennek ma még nincs jele. Marokkónak 1800 kilométernél hosszabb tengerpartja van, mégsem ez vonzza a közel tízmillió turistát. Sokkal inkább a kulturális látnivalók, a királyvárosok és a sivatag. Az Atlanti-óceán partvidéke erősen szeles, a tenger vize hűvös, így inkább csak a szörfösöknek paradicsom ez a vidék. Marokkó – a fekvése szerint – mediterrán terület lenne, éghajlata mégis igen változatos. A nyarak forróak, a telek nedvesek, párásak. A hegységektől délre viszont már a sivatag kezdődik.

Jó tanácsokat találunk a könyvben az étkezésre vonatkozóan is. A sertéshús – vallási okból – teljesen hiányzik, a zöldség és gyümölcsfélék kínálata viszont nagyon gazdag. A meleg miatt a fűszerezés is erőteljes. Jellegzetes ételük a tajine (tazsin), amit kifejezetten erre a célra szolgáló cserépedényben, párolással készítenek. Az itthon is ismert kuszkusz változatos csoportja lehet zöldséges, marha-, birka-, baromfihúsos, illetve halas. Mindegyik más módon fűszerezett. Nem hiányoznak a sütött, grillezett és darált húsok és ez utóbbiakból készített kolbászkák sem. Bőséges az édességek sora és az étkezést többnyire mentatea vagy kávé zárja. A könyv igen alkalmas arra, hogy kedvet csináljon Marokkó felkeresésére, az utazóknak pedig segít a felkészülésben.