Erfán Ferenc kiállítása

2014. február utolsó hetében nyílt Erfán Ferenc kárpátaljai festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának legújabb kiállítása a Kárpát-haza Galériában. A rendezvényen a művészt Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke köszöntötte. A kiállítás fővédnöke dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke sajnos nem tudott megjelenni, üdvözletét Sárba Katalin a Forrás Galéria igazgatója tolmácsolta. A kiállítást Vári Fábián László költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja nyitotta meg. A köszöntők közben a megjelent vendégek Pál István „Szalonna" és zenekara muzsikáját élvezhették.

Erfán Ferenc kárpátaljai festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja 1959-ben született Ungváron. Felsőfokú tanulmányait a Lembergi Képző- és Iparművészeti Főiskola kerámia szakán folytatta. Ungváron él és alkot. 2009 óta a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója.

Közel húsz évig dolgozott a Művészeti Alap műhelyében, ahol főleg üvegablakok és térkompozíciók tervezésével és kivitelezésével foglalkozott. Iparművészeti alkotásaiban elsősorban az üveg művészi megmunkálása érdekli, de készített kerámiákat, faltextileket is. Több nagyméretű üveg és faltextil kompozíciója található közterületeken és középületekben, például Ungváron, Leprén vagy Tiszaújfaluban. 1990-ben alapító tagja volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. A képzőművészeti társulat csoportos kiállításainak ma is rendszeres résztvevője. Képeit ukrajnai és magyarországi múzeumok is őrzik, köztük a Tiszapéterfalvi Galéria és a Mezőkövesdi Városi Galéria.

Nagyapjának, Boksay József festőművésznek köszönhetően egy olyan környezetben nőtt fel, ahol a művészettel való találkozás mindennapos volt. Ez befolyásolta festői pályáján való elindulását, vezette ösztönzőleg munkásságának kibontakozását mind a mai napig. Festőként egyaránt készít figurális ábrázolásokat, csendéleteket és tájképeket is. A naturalista, impresszionista, posztimpresszionista stílusok, és a kárpátaljai festőiskola hagyományai nyomán alakította ki egyéni stílusát. Kárpátalja, a Kárpátok és az azt körülvevő természet festői szépsége egy életre elegendő témát és ihletet adtak számára. Az embert és a tájat egy egységként szemléli, és ekként is ábrázolja őket.

„Az érintetlen, a meghamísítatlan, természetes valóságot keresem, és igyekszem megtalálni, ábrázolni."

Erfán Ferenc kárpátaljai festőművészt a kiállítás megnyitó rendezvényén, a Kárpát-haza Galériában, Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Elnöke az alábbiakkal köszöntötte:

„Tisztelt Művész úr, tisztelt Védnök urak, tisztelt Kurátor úr!

Kedves művészetszerető Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

Mindenekelőtt kérem, engedjék meg, hogy kimentsem Orosz Ildikó elnök asszonyt, mai kiállítás-megnyitónk fővédnökét, aki ma reggel értesített arról, hogy a majdan szele most érte el Beregszászt, ahol különféle hatalmi intézkedések foganatosítását helyezték kilátásba. Elnök asszony, mint igazi küldetésteljesítő intézményvezető nem hagyhatja el posztját és az országot. E helyről kívánunk Elnök asszonynak és a kárpátaljai magyarságnak minden jót, kitartást és egy szebb jövőt! Mi is velük és kedves Erfán Ferenc, Önökkel vagyunk!

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevében nagy szeretettel köszöntöm valamennyiüket a Kárpát-haza Galéria harmadik kiállításának megnyitóján. Kuti Dénes erdélyi festő-, illetve Nagy János felvidéki szobrászművész alkotásai után most visszatértünk az ecset világához, ezúttal kiváló festőművészünk, a kárpátaljai Erfán Ferenc művészetéből próbálunk Önöknek egy kis ízelítőt nyújtani, hiszen a kiállító tér létrehozásával a Kárpát-medencei kiemelkedő kortárs magyar képzőművészeti értékek bemutatását tűztük ki célként. Az egyes nemzetrészek sajátos gazdagságát bemutató tárlatokkal szeretnénk lehetővé tenni, hogy mindannyian részesüljünk az egységes magyar kultúrából, és betekintést nyerjünk a külhoni magyarság kortárs művészetébe.

Ahogy mondani szokás: a harmadik az Isten igaza! Annál is inkább, mivel a legkisebb és talán a legsanyarúbb sorsú külhoni közösségünkből érkezett a kiállító művész, és a közreműködők is. Ugyanakkor, a kiállított képeket elnézve, Erfán Ferenc művé­szete nem más, mint szűkebb értelemben Kárpátalja, tágabb értelemben a Kárpát-haza – azaz a mi Para­di­csom­kertünk – meg­ra­ga­dása és lefes­tése. Azt szok­ták mon­dani, hogy a művé­szet tulajdonképpen a para­di­csom­kerti tit­kot pró­bálja meg­fej­teni, a nagy művészek ecset­jét pedig maga a Teremtő fogja. Titok­nyi­to­ga­tók vagyunk azon­ban mind­nyá­jan. Titok­nak szü­le­tünk és titok földi éle­tünk elmú­lá­sá­nak mikéntje is. S a köz­tes idő – az éle­tünk – e titok megfejtésének az ideje. Tehát a mi fel­ada­tunk, hogy meg­fejt­sük jöve­te­lünk cél­ját és ezáltal értelmet adjunk neki. „Ben­ned a Cél, és nálad a Kulcs" – írta Babits. De mások – így az érzé­keny művé­szek – hoz­zá­se­gít­het­nek a Kulcs és a Cél fel­is­me­ré­sé­hez. S ez az a belső titok, amely­nek meg­fej­tése elve­zet a bol­dog­ság­hoz, ezért a művé­szet meg­ér­tése vég­ered­mény­ben nem csupán boldogságkeresés, hanem a boldogsággal való találkozás élménye! Erfán Ferenc szerint az ember és minden, amit őszintén és tisztán létrehoz, a teremtés óta a természethez van kötve. Ezért minden emberben látható és ábrázolható az érintetlenség, a tisztaság, a „végignemmondás" – azaz a titok – misztériuma.

 „Az érintetlen, a meghamisíthatatlan, természetes valóságot keresem, és igyekszem megtalálni, ábrázolni" – vallja Erfán Ferenc. „Az embert lenyűgözi a természetnek a mérhetetlen mélysége és tisztasága, visszafogottsága. A festészetemben gyakran ábrázolok szakrális, történelmi épületet, népviseletet, érintetlen természetet impresszionista és posztimpresszionista stílusban. Ez a stílus egy kicsit a történelmi romokra emlékeztet, amely többet ad a képzeletnek, mintha befejezett vagy ép építmény lenne a képen.  Általában az optimista és életre vágyó színvilágot, témát választom, ami realisztikus felfogásban érvényesül. A vásznon is igyekszek megmaradni az első ecsetvonásoknál, az első színhatásoknál, ami ugyancsak a természetes folyamatnak egy erőteljes kifejezője. Egy még ki nem fejlett növényben sokkal több erő rejlik, mint egy teljesen virágzóban." A Kon-Tiki expedíció etnográfusa, ökológusa és felfedezője, Bengt Danielsson a következőket mondta: „Ne próbáld soha indokolatlanul tökéletesíteni a művedet! Az első benyomás kényes és az eredmény elmarad, ha megpróbálod makacsul javítani a részleteket. Ezen a módon élettelen kővé hűtöd le a forró vérvörös lávát. Dobd el minden skrupulus nélkül az ilyen követ, még ha rubinnak látszik is!"

Kísértetiesen összecseng mindez Erfán Ferenc látásmódjával!

Kárpátalja művészete – a történelem során bekövetkezett területi hovatartozással együtt – mindig is a magyar művészet szerves része volt. Erre számos példa és név utal, elég, ha itt és most stílusosan csak Munkácsy Mihály nevét említjük. A XIX-XX. században a magyar képzőművészet teljesen önálló arculatot kapott, méltó helyet követelve magának az egyetemes művészet történetében. Trianon és a vasfüggöny szétzilálta, szétszóratta, de ugyanakkor konzerválta is a művészetet úgy az anyaországban, mint a külhonban is. Természetesen nem véletlen, hogy mai kiállításunk fővédnöke, Orosz Ildikó asszony – a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke -, illetve megnyitója, Vári Fábián László – József Attila díjas költőnk – is kárpátaljaiak. Egy Hermann Hesse idézettel köszönöm nekik szerepvállalásukat az otthoni bizonytalanság és – bizony – fegyverropogás ellenére is vagy éppen mellett: „A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja, nem pedig páncél." (Szász Jenő)

A kiállítás kurátora Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.

A kiállítás 2014. március 17-ig látogatható.

http://www.mma.hu/

http://forrasgaleria.hu/

Lantai József