http://www.budapestinstitute.eu/index.php?page=1&lang=_huhttp://www.budapestinstitute.eu/index.php?page=1&lang=_hu

A Budapest elemrő intézet tanulmány készített Budapest Intézet "Balta helyett metszőollót! Lépések egy fenntartható jóléti ellátórendszer felé" címmel tett közzé közpolitikai javaslatcsomagot.

 http://www.budapestinstitute.eu/index.php?page=1&lang=_huhttp://www.budapestinstitute.eu/index.php?page=1&lang=_hu

A Budapest elemrő intézet tanulmány készített Budapest Intézet "Balta helyett metszőollót! Lépések egy fenntartható jóléti ellátórendszer felé" címmel tett közzé közpolitikai javaslatcsomagot.

 

Az Intézet ajánlásai a munkakínálat növelését, a támogatások jobb célzását, és a fenntarthatóságot biztosító intézmények megerősítését célozzák. A most megjelent elemzés bemutatja a javasolt intézkedések várható hatásait és politikai kockázatait, illetve az intézkedések közötti összefüggéseket és kölcsönhatásokat.

A tunulmany, amely a szélsőséges neoliberális jegyeket viseli, láthatóan és tapinthatóan az a kotta, amelyből a bajnai kormány játszik. Érdemes megismerni a teljes tanulmányt – cikkünk végéről letölthető.

Alábbiakban röviden összefoglaljuk a lényegét:

BALTA HELYETT METSZŐOLLÓT!

LÉPÉSEK EGY FENNTARTHATÓ JÓLÉTI RENDSZER FELÉ

Az utóbbi években számos kormányzati, szakmai, politikai és civil műhely fogalmazott meg javaslatokat a jóléti rendszer egészének vagy egy-egy részének átalakítására. A javaslatok közéleti és szakmai fogadtatásában komoly véleménykülönbségek vannak, abban azonban úgy tűnik, a legtöbben egyetértenek, hogy a gazdasági növekedési pályára állításához és a társadalmi feszültségek enyhítéséhez szükség van valamilyen jelentős átalakításra.

A Budapest Intézet reform-javaslata is ebből indul ki, és számos eleme erősen hasonlít is mások korábban közzétett ajánlásaihoz. Újdonság ereje abban rejlik, hogy a javasolt intéz­kedések várható hatásait és politikai kockázatait is igyekszik minél részletesebben kiszámí­tani és bemutatni, illetve, hogy figyelembe veszi és épít is az egyes intézkedések közötti összefüggésekre és kölcsönhatásokra. Egy eddig elhanyagolt szempont is megjelenik a javaslatban: az ellátórendszert működtető intézmények konstrukciós hibái és gyengeségei. Ezekről a szempontokról manapság kevés szó esik, annak ellenére, hogy az eddigi kiadás­csökkentő reformok kudarca vélhetően nagyrészt ezek elhanyagolására vezethető vissza. A javaslat egy olyan átfogó reform-koncepcióval áll összhangban, amely a foglalkoztatás-, oktatás- és szociálpolitikára is kiterjed, és amelynek alapja a biztonság, az átláthatóság, és a szolidaritás, célja pedig, hogy mindenki képes legyen a tőle telhető legnagyobb mérték­ben munkájával hozzájárulni az egész közösség gyarapodásához.

A nagy vagy kicsi állam vitában nem foglalunk állást. Azt állítjuk, hogy nem a méret, hanem a hatékonyság a döntő. A magyar jóléti kiadások aránya a GDP-hez mérten nagyjából a brit szinttel azonos, és kisebb, mint a svéd: nézetünk szerint a növekedésnek nem ez, hanem az alacsony foglalkoztatási szint a fő korlátja. A foglalkoztatottságot pedig nem önmagában a kiadások nagysága, hanem azok szerkezete, illetve a fedezetül kivetett adók és járulékok összetétele befolyásolja.

Az ellátórendszer átalakítására tett javaslataink három feltevésen alapulnak. Egyfelől, hogy a növekedés – jóval a válság előtt kezdődött – lassulásának egyik oka az a rossz munkapia­ci egyensúly, amelyben a jóléti ellátások a munkakínálatot, a nagy adók, magas minimál­bér, és a bizonytalan üzleti környezet pedig a keresletet fogják vissza. Másfelől, a jelenlegi válság keltette bizonytalanság a tőke relatív árának emelkedéséhez vezet, így a tőkeintenzív növekedés és alkalmazkodás lehetőségei beszűkülnek. Az alkalmazkodás an­nál gyorsabb, minél inkább képes csökkenni a munkaerő költsége. Végül, a magyar ver­senyképesség hosszú távú és tartós javításának egyik első feltétele a foglalkoztatási szint jelentős emelése.

Javaslataink három mechanizmuson keresztül növelik a hatékonyságot: ösztönzik a mun­kakínálatot, javítják a jóléti ellátások célzottságát, és megerősítik a kiadások alakulását sza­bályozó intézményi korlátokat és ösztönzőket. A munkapiac keresleti oldalával nem foglal­kozunk, de jelezzük, hogy javaslataink csak akkor hoznak eredményt, ha ezen a téren is jelentős lépések történnek a képzetlen munkaerő keresletének ösztönzése és a gazdaság­politika kiszámíthatósága érdekében.

Javaslatainkat három cél: (1) a munkapiaci ösztönzők javítása, (2) a szociális ellátások célzá­sának javítása, és (3) az intézményrendszer fejlesztése köré csoportosítottuk.

A munkapiaci ösztönzők javítása

A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája máig nem érte el a rendszerváltás előtti, vagy az EU25 országaiban mért átlagos szintet. A foglalkoztatási ráta különösen alacsony a kép­zetlenek, a fiatalok, az idősek, és a kisgyermekes nők körében, míg a középkorú és képzet­tebb munkavállalók csoportjában megközelíti az EU átlagot.

A nem dolgozó 20-59 éves népesség többségének nincs érettségije: 580 ezren legfeljebb általános iskolát végeztek, 470 ezren szakmunkásképzőt vagy szakiskolát. A nem dolgozók közel kétharmada valamilyen ellátást kap: többségük nyugdíjat, anyasági- vagy munkanél­küli ellátást. Azok, akik kapnak valamilyen ellátást, jellemzően nem keresnek munkát. A nyugdíjba vonulás tényleges életkora átlagosan 58-60 év, a rokkantsági nyugdíjasokkal együtt 55-56 év.

Az itt javasolt megoldás lényege nem az ellátások összegének megkurtítása, hanem az, hogy nehezebb legyen hozzáférni az inaktivitásra ösztönző (feltétel nélküli) jóléti ellátá­sokhoz, az álláskeresők viszont hathatós segítséget kapjanak a munkába álláshoz. A java­solt lépések:

1.  Az álláskeresési feltétel nélkül nyújtott támogatásban részesülők arányának csökkentése

2.         Az álláskeresőknek járó ellátások együttműködési feltételeinek kiterjesztése és szigorítása

3.   A hagyományos aktív munkaerő-piaci programok és a közfoglalkoztatás radikális szűkítése,csoportosítása a személyre szabott programokra

4.   4. A bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítése, egyúttal a pénzbeli anyasági ellátások szűkítése.

A szociális ellátások célzásának javítása

Szociális célú pénzbeli és természetbeni ellátásokra, a nyugdíjak nélkül 2007-ben a GDP 9,3 százalékát fordította a magyar költségvetés. Bár az ellátórendszer jelentősen hozzájárul a jövedelmi különbségek és a szegénység enyhítéséhez, az ellátások célzottsága inkább kö­zepes, mint jó: a támogatás nem csak azokat éri el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, és nem ér el minden rászorulót. A rendszer emellett nagyon szétaprózott: a tíz legna­gyobb támogatástípus mellett mintegy 350 féle mentességet és támogatást biztosít, így sokat költünk a sokféle támogatás adminisztrációjára is. Az ellátások igénylése és szabályo­zása is nehezen áttekinthető, illetve nehéz biztosítani, hogy az arra rászoruló hatékony ellá­tást kapjon.

A javasolt megoldás lényege, hogy kevesebb féle, és egyértelműbb célok mentén kialakí­tott, a célokhoz igazított támogatási forma legyen. A javasolt átalakítások nyomán a támo­gatások jobban elérik a rászorulókat, elsősorban őket érik el, valamint kisebb adminisztrá­ciós költséggel járnak az állam és az állampolgárok számára is. A javasolt lépések:

5.             Áttekinthetőség növelése, adminisztráció csökkentése: kevesebb féle ellátás

6.             A családtámogatások célzottságának javítása

7.             Utazási kedvezmények szűkítése

8.             A gázár-támogatás radikális szűkítése és átalakítása

9.             Az öregségi nyugdíj 13. havi juttatásának megszüntetése célzott, átmeneti kompenzációval

10.      A lakásépítési támogatások további szűkítése, kivezetése.

Intézmény-fejlesztés a fenntarthatóság növelése érdekében

A magyar fiskális politikában rendkívül erős a politikai ciklus hatása: a költségvetési kiadá­sok választási években meglódulnak, amit a következő egy-két évben a kiadások visszafo­gása követ. A visszatérő deficitet jellemzően nem lehet egy-két hibás lépésre visszavezetni, mert a költségvetési bevételek és kiadások számos tétele együtt adja ki a hiányt. Az ad hoc, rövidtávú politikai célok függvényében hozott intézkedések általában előbb-utóbb fel­emésztik az egyes részterületen megszülető reformok hatását.

A javasolt megoldás lényege, hogy a nyilvánosság, az átláthatóság, és a kormányzati működés hatékonysága felett őrködő intézmények megerősítésével megnöveljük a felelőtlen kormányzati költekezés intézményi és politikai költségét. A javasolt intézkedések:

11.      A miniszterelnök mellé elismert közgazdászokból álló fizetett tanácsadó testület felállítása

12.      Egységes, nyilvános közbeszerzési adatbázis létrehozása

13.      A diszkrecionális nyugdíjemelések megnehezítése

14.      A Költségvetési Tanács megerősítése

15.      Program-alapú  költségvetési  rendszer bevezetése, az eredmény-orientált tervezés és
végrehajtás kereteinek kialakítása.

Meggyőződésünk, hogy nagyhatású beavatkozásokat csak alapos előkészítés után és átfo­gó koncepció részeként érdemes és lehet sikeresen végrehajtani. Ha ez nem történik meg, könnyen születhetnek egymás hatásait kioltó intézkedések, illetve reménytelen beláttatni az érintettekkel, hogy nem nekik kell egyedül viselni a reform terheit. Javaslatainkkal ennek a munkának csak az első lépését tettük meg: a sikeres megvalósításhoz a szokásos jogsza­bályi előkészítés előtt részletes hatásvizsgálatokra és egyeztetésekre van szükség.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük