A Gépipar Nagy Nyertes Lehet, De ……

A hazai gépipar szerepe az exportban: (gép és berendezés-export 1996-2010 között, millió EUR) Forrás: MNBFejlődés, technológiai megújulás, önbizalom – csak három azok közül a képességek közül, amelyek a Gordiusz Alfa a hazai ágazat egyik rangos képviselője szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy a magyar gazdaság egyik legmeghatározóbb, nagy múltú ágazatának, a gépiparnak a szereplői képesek legyenek valóra váltani a szektorban meglévő potenciált. Mindehhez persze az is kell, hogy az állam megfelelően támogassa az ágazatot, amely – sajnálatos módon – annak ellenére sem prioritási terület az Új Széchenyi-tervben, hogy a magyar GDP legalább 10 százalékát, illetve a magyar export több mint a felét adja. Pedig a gépipart belülről, napi munka szinten ismerő szereplői szerint a jövő év egyik nagy nyertes ágazata lehetne Magyarországon az ipar. Némi külső segítséggel és – nem elhanyagolható módon – belső fejlődéssel.

Sokatmondó tény: a gépipar azon ritka ágazatok között van, amely a válság ideje alatt is meg tudta őrizni növekedési potenciálját. Erre és az ágazat szereplői által tapasztalt trendekre építve az látható, hogy a magyar iparnak ez a meghatározó ágazata csak némi külső és belső lökést igényel ahhoz, hogy még inkább húzóágazattá nője ki magát – vallja a gépipar egyik meghatározó, annak számos vetületében jártas cégének, a Gordiusz Alfának az ügyvezető igazgatója.

Ami Szegő Róbert szerint a külső rásegítést illeti: ennek sorában az egyik leglényegesebb elem a megfelelő támogatáspolitika, olyan, amely – szemben a maival – nem a kilencvenes évekbeli technika-technológia átvételét támogatja, konzerválja, hanem segít abban, hogy a folyamatosan és pár évente megújuló gépipari (csúcs)technológiákra a magyarországi kkv-k is gyorsan át tudjanak állni. Az Új Széchenyi-terv (ÚSZT) pedig kiváló alkalmat kínál ahhoz, hogy olyan irányban módosuljon az állami támogatás- és maga a szakpolitika is, amelynek eredményeként a piac műszaki elvárásainak megfelelően valóban segítséget kapnának a hazai cégek a nemzetközi trendekbe való, prompt, beilleszkedéshez. Még szerencsére időben vagyunk – mondja. Hiszen ugyan a gépipar nem kiemelt ágazata az ÚSZT vitairatának, de még van idő arra, hogy az ágazat szereplőivel konzultálva, a kormányzat képviselői beleépítsék a szakma igényeit is a január 15-én meghirdetendő tervbe.

Időben vagyunk azért is, mert változások kezdődtek az ágazat számára kiemelkedően fontos, ugyancsak állami döntéseket igénylő területen, a szakképzésben – mondja Szegő. Azzal, hogy megkezdődött az átállás a német mintájú duális szakképzésre, a gépipar is csak nyerhet, de az ágazat szereplői szerint jó lenne, ha képviselőikkel konzultálnának a kormányzati szakemberek, illetve a szakképzési feladatokban a napokban meghatározó szerepet kapó Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakértői – hívja fel a figyelmet a Gordiusz Alfa ügyvezetője. Hogy ne a gépipari cégeknek kelljen költséges utóképzés alá vetni a felvett szakmunkásokat, hanem készen, az iskolapadból kijőve már munkába tudják őket állítani.

De nem csak kívülről kell várni a segítséget, maguknak a cégeknek is sok a teendője. Hiszen azok a vállalkozások tudnak csak stabilan erősödni, amelyek másoknál hatékony(abb)an képesek erőforrásokhoz jutni, és azokat másoknál gyorsabban és hatékonyabban képesek felhasználni, amelyek az átlagosnál gyorsabban tanulnak – vallja Szegő. Mindez nem méretfüggő, a fejlődés minden cég esetében a képességekről szól – indokol.

Ahhoz, hogy akár közvetett (beszállítóként), akár közvetlen exportra termelő gépipari cégek fejlődjenek (esetenként túléljenek) folyamatosan meg kell újulniuk, beleértve a technológiájukat, gépparkjukat, Mindezt olyan módon, hogy termelésükben, szolgáltatásukban megfelelő árelőnyt tudjanak kínálni az üzleti partnereknek. S hogy ez a kívánatos árelőny mekkora? Nos, Szegő tapasztalatai szerint 15-25 százalékos árelőnnyel – és 2-3 évig tartó erőteljes meggyőző munkával – tud egy hazai gépipai kkv új nemzetközi partnert, exportpiacot szerezni. De hasonló képességek kellenek a partnerek megtartásához is, hiszen – a globális válságtól függetlenül, bár azzal ráerősítve – az árérzékenység miatt jellemző továbbra is a termelés keletebbre vitele (s ez alatt nem csak a Távol-Keletet kell érteni), ami érvényes a beszerzésekre is – mondja az ügyvezető igazgató.

Aki hisz abban, hogy az elkövetkező években is a gépipar lesz az egyike azon ágazatoknak, amelyek – miként a válság évei alatt – a krízisből való kilábalás időszakában is húzóágazata marad a magyar gazdaságnak. Annak ellenére is, hogy lesznek cégek, amelyek elbuknak, nem is kevés, Szegő előrejelzése szerint a szereplők harmada. A koncentráció, átrendeződés ugyanis trendjében is nyomon követhető: míg 2003-ban 6300 ilyen profilú cég működött idehaza, az idén már csak 3200.

Amire a gépiparnak a legnagyobb szüksége van:

Rugalmas és gazdaságosan működtethető eszközpark felépítésének a képessége;
Gyors tanulás és alkalmazkodóképesség az emberi tőke területén;
A kikerülhetetlenül élőmunka-igényes, automatizálhatatlan feladatok hatékony végzése;
Általános szövetkezési és együttműködési képesség;
Alkalmi, ágazati konjunktúrák gyors észlelésének és kihasználásának a képessége.

„Összességében a magyar gépipar jövőjében nagy perspektívák vannak, ám ahhoz, hogy ez ne csak potenciál maradjon, erőteljes és megfelelő állami támogatáspolitikára, magas színvonalú képzésre, illetve a másik oldalon önbizalommal rendelkező, korszerű, fejlődőképes kis és középvállalkozásokra van szükség. Fontos lenne, hogy egyre több tőkeerős hazai közép és nagyvállalat jöjjön létre, amelyek már közvetlenül a világpiacon is sikeresek lehetnek, olyanok, mint a Rába, a Hajdú ZRt, vagy az ASG Gépgyártó." -tette hozzá Szegő Róbert.

www.gordiuszalfa.hu