A halál érték és gazdaságos, az élet értéktelen – halj meg időben!
10 perc olvasás
.Miután évekig tagadták, hogy vérmintát vennének az újszülöttektől, a bioetikusok most felhatalmazást akarnak, hogy az állam automatikusan tárolhassa az újszülöttek vérmintáit egy globális adatbázisban.
.Miután évekig tagadták, hogy vérmintát vennének az újszülöttektől, a bioetikusok most felhatalmazást akarnak, hogy az állam automatikusan tárolhassa az újszülöttek vérmintáit egy globális adatbázisban.
Az illetékesek évekig tagadták, hogy a csecsemőktől születés után vérmintát vennének, amit egy DNS adatbázisban tárolnak. A tagadásnak vége, ugyanakkor a rendszer most azt követeli, hogy az egészségügy hivatalosan is jogosult legyen ezeknek az adatoknak a gyűjtésére.
Bioetikusok, a Science Translational Journal-ban megjelent tanulmányban azt mondják, hogy a kutatóknak biztosítani kell a jogot, hogy megtarthassák és felhasználhassák a születés után rutinszerűen levett vérminták jelentette „genetikai kincset".
Számos kormány évek, néhol évtizedek óta gyűjti, tárolja és rendszerezi a csecsemők genetikai adatait, mindenféle hivatalos törvényi felhatalmazás, szülői engedély vagy akár értesítés nélkül.
Egyes helyeken, mint például Minnesotában és Texasban, elhúzódó jogi viták eredményeként előírták, hogy ezeket a gyakorlatokat, a genetikai adatok védelméről szóló törvények értelmében, nem lehet folytatni a szülők kifejezett hozzájárulása nélkül, ennek ellenére az egészségügyi szervek mentességet akarnak az előírások alól. Bizonyos esetekben az állam szó szerint magának követelte a tulajdonjogot az emberi DNS felett és úgy gondolja, hogy jogában áll bármeddig tárolni ezeket az információkat. Minnesota és Texas esetében azonban elrendelték, hogy az adatvédelmi törvények betartása nevében a hatóságok semmisítsék meg a birtokukban levő több millió mintát.
Twila Brase, a Citizen's Council on Health Care elnöke, aki sok hasonló ügyön dolgozott már, a következőket mondta:
„A születéskor minden állampolgártól levett DNS minta lényegében az állam tulajdona és ezzel minden állampolgár az államilag szponzorált genetikai kutatások potenciális alanyává válik. Ehhez nem szükséges hozzájárulás és nincs kötelezettség a szülők értesítésére gyerekük DNS mintájának genetikai kutatás céljából történő tárolására."
Egy 2008-ban George W. Bush által aláírt törvény némi legitimitást ad az újszülöttek genetikai információinak tárolására és az ezekkel folytatott kutatásra, ami ellen számos szakértő és politikus tiltakozott már alkotmányellenes volta miatt.
Legújabban Michelle Huckaby Lewis, Michael E. Scheurer, Robert C. Green és Amy L. McGuire bioetikusok, közös tanulmányukban a DNS minták tárolásának és kutatási célra való felhasználásának legitimitása mellett érvelnek:
A lakossági vérminták szülői hozzájárulás nélküli tárolásával és felhasználásával kapcsolatos nyilvános vita sok figyelmet kapott, leginkább az adatvédelmi jogok és a szülői autonómia megsértése miatt. A nyilvános vita azonban eddig keveset foglalkozott egy olyan potenciálisan komoly értéket képviselő közforrás megsemmisítésével, ami hozzájárulhat a közegészségügy javításához. A kutatói társadalomnak kötelessége, hogy támogassa azokat a szabályozásokat, amelyek lehetővé teszik a lakossági vérminták megőrzését és azok orvosi célú kutatásra történő felhasználását.
Ezek a bioetikusok arra panaszkodnak, hogy „a magánadatok védelmének szűklátókörű értelmezése akadályozza a kutatásokat" és kitartanak amellett, hogy „a kutatói társadalom támogassa azokat a szabályozásokat, amelyek lehetővé teszik a lakossági vérminták megőrzését és azok orvosi célú kutatásra történő felhasználását". Ezeket a DNS mintákat „a lehető legjobban ki kell használni az állampolgárok egészségének javítása érdekében," írják a szerzők.
A szabályzat szokás szerint figyelmen kívül hagyja az egyén jogait a „közjó" nevében. A szerzők a kutatásokban rejlő lehetőségeket és életmentő megoldásokat hangsúlyozzák, ugyanakkor a mai korban a fogyasztó-betegeknek drága, szabadalmazott eljárásokat ajánlanak, amelyek során saját Istenadta genetikai információikat adják el nekik busás haszonért cserébe.
A kollektivista bioetikusok (akik tulajdonképpen neo-eugenisták) minden fellelhető területen, mint az abortusz, klónozás, mesterséges megtermékenyítés, állatok jogai, transzhumanizmus, eutanázia, eugenika, az élet meghosszabbítása, az emberkísérletek és hasonlók, készek etikai kompromisszumokra.
Filozófiájuk, aminek lényege, hogy hatalommal ruházzák fel a technokrata államot és támogassák a kiválasztottak maroknyi csoportját, a klasszikus eugenikából ered. Szószólóik, mint T. H. Huxley, a biológus Aldous Huxley és az UNESCO alapító Julian Huxley nagyapja, amellett érveltek, hogy az eugenika szerint „etikusnak" számít az alsóbbrendűnek titulált személyek lecserélése (és a szaporodáshoz való joguknak megtagadása), az általuk felsőbbrendűnek minősített személyekkel. Ez egy tipikus, ősi elitista elv, ami máig fennmaradt a világkormányt előkészítő globalista elit köreiben.
Az Orvosi Etika folyóiratban megjelent tanulmány szerint az abortuszt ki kellene terjeszteni az újszülöttekre is, akkor is lehetővé téve a gyakorlatot, ha a csecsemő teljesen egészséges. A tanulmány állításai döbbenetes példái annak, hogy az egészségügyben mennyire eugenista gondolkodásmód dominál.
A tanulmány szerzői Alberto Giubilini, a melbourne-i Monash Egyetemről és Francesca Minerva, a Melbourne Egyetem Alkalmazott Filozófia és Etika Központjától.
A szerzők azzal érvelnek, hogy „a magzat és az újszülött nem rendelkezik ugyanazzal a morális státusszal, mint egy igazi személy," és mivel az abortusz engedélyezett olyan esetekben is, amikor a magzat teljesen egészséges, „az egészséges újszülöttek megölését is engedélyezni kellene minden olyan esetben, ahol a közönséges abortusz lehetséges, akkor is, ha a csecsemőnek nincs fogyatékossága."
„Teljes mértékben irreleváns, hogy mindkettő rendelkezik a személlyé válás potenciájával," állítják a szerzők, azzal érvelve, hogy az örökbefogadás nem elegendő ellenérv, mivel a folyamat pszichológiai és anyagi terhet jelenthet az anyának és emiatt „pszichológiai gyötrelem érheti." Arra nem tér ki a tanulmány, hogyan kerülheti el az anya a „pszichológiai gyötrelmet" ha engedélyezi saját gyereke megölését.
„Önmagában az a tény, hogy valaki ember, nem garantálja az élethez való jogot. Sok olyan ember van, aki számára az élethez való jog nem biztosított: a fölösleges embriók, azokban az esetekben, ahol az őssejt kutatás engedélyezett, azok a magzatok, amelyeknél az abortusz engedélyezett, vagy azok a bűnözők, akikre halálbüntetés vár," írják a szerzők.
A csecsemőgyilkosság barbár eredetű, ősi gyakorlat, de sajnos a világ számos pontján ma is gyakorolják, mint például Kínában, ahol a fiúk előnyben részesítése miatti társadalmi nyomás hatására a nemek egyensúlya felborult. Több tanulmány szerint 40 millió lány „hiányzik" a kínai társadalomból a nem szerinti abortuszok és csecsemőgyilkosságok miatt. Indiában 50 millió nővel van kevesebb a kelleténél hasonló okból.
Pakisztánban évente 1000 csecsemő esik áldozatul csecsemőgyilkosságnak, legtöbbször büntetlenül.
Matthew Archbold, az Országos Katolikus Nyilvántartási hivataltól elmondta, hogy a csecsemőgyilkosság, vagy más szóval az újszülöttek megölésének legalizálása a tanulmány alapjául szolgáló feltevés – vagyis, hogy a magzat nem ember, ezért nincs joga az élethez – logikus végkövetkeztetése.
„Abban a pillanatban, hogy felhatalmazzuk magunkat annak eldöntésére, hogy ki számít embernek és ki nem, saját szerencsétlen, de elkerülhetetlen sorsunkat pecsételjük meg. Amint kimondjuk, hogy az emberi élet nem szent, minden egyéb felvetés össze-vissza vonallá, homokba rajzolt álláspontok kuszaságává válik," írja.
Wesley J. Smith, neves bioetikus megjegyzi, hogy „a huzamos ideig öntudatlan állapotban lévő emberek dehidratálásához való jog" körüli viták, mint Terri Schiavo esete, szintén bioetikai és orvosi folyóiratokban megjelent, a fentihez hasonló cikkek eredményei.
„Az ókori Rómában a nem kívánt csecsemőket kitették a domboldalra. A tanulmány szerzői vajon vissza akarnak térni ezekhez a durva „értékekhez"? Feltételezem, ők gyorsabb halált akarnának," írja.
A világ első mobil, hívásra házhoz érkező eutanázia csapata a 2012 márciusában megkezdte munkáját. Az egységet akkor lehet segítségül hívni, ha a beteg háziorvosa, erkölcsi kifogásokra hivatkozva megtagadja a halálos szer beadását.
A becslések szerint a csapat munkájának eredményeként az eutanáziát kérő betegek száma jelentősen nőhet Hollandiában. Az eutanázia mellett kampányolók szerint a csapat további 1000 ember életének vethet véget évente.
A hivatalos adatok szerint évente 2700 ember dönt az eutanázia mellett Hollandiában, de a módszer kritikusai szerint a valódi szám ennél sokkal magasabb.
A legalább kétszemélyes, egy orvosból és egy ápolónőből álló első mobil egység elindítását a Radio Netherlands műsorában jelentette be a Jog a Halálhoz Szövetség (Right to Die Association).
A szövetség megerősítette, hogy a hágai csapat a tervezett hat egység úttörője csupán és feladatuk azoknak a határeseteknek a „kezelése" lesz, akiknél a háziorvos vonakodik az eutanázia alkalmazásától.
A csapat segítségét legtöbbször valószínűleg szellemi fogyatékos embereknél vagy demenciában szenvedőknél kérik majd és a beteg háziorvosát a lehető legkisebb mértékben vonják be az eljárásba, nyilatkozta a szövetség.
A szövetség korábban azt állította, hogy a demenciában szenvedők vagy szellemi fogyatékosok 80%-a „átcsúszik" az ország eutanázia törvényeinek hálóján.
A holland orvosszövetség attól tart, hogy a Jog a Halálhoz Szövetség gyógyítható emberek életét is kiolthatja.
„Esetenként olyan emberek is meghalhatnak így, akik más módon is kaphattak volna segítséget," nyilatkozta az orvosszövetség szóvivője.
Nagy-Britanniában, Phyllis Bowman, a Jog az Élethez képviselője szerint a holland fejlemény „rémisztő".
„Ez egy igazi tragédia, ha belegondolunk, hogy a II. Világháború alatt pont a hollandok voltak azok, akik nem voltak hajlandóak bevezetni a náci eutanázia programot," nyilatkozta, hozzátéve, hogy „fel kell ébresztenünk az embereket, hogy ha elfogadják az eutanázia bevezetését, egy napon az ő ajtajukon is kopogtathat a mobil eutanázia csapat."
A holland kormány támogatását élvező egységnek az eutanáziáról szóló 2002-es törvény szerint kell működnie, amivel a náci Németország óta Hollandia vált az első olyan országgá, ahol az eutanáziát a törvény megengedi.
A holland törvény szerint az részesülhet eutanáziában, aki tartósan és elviselhetetlenül szenved.
Az eutanázia egységek létrehozására vonatkozó terveket tavaly jelentette be Edith Schippers, holland egészségügyi miniszter a parlament előtt.
„A kegyes halálban való részesülés feltételeinek megfelelő betegek esetében, ahol a házi orvos vonakodik az eljárás alkalmazásától" érdemes megfontolni az ilyen eutanázia egységek létrehozását, mondta az egészségügyi miniszter a parlamentnek.
Hollandiában az eutanáziát két injekcióval végzik. Az első után a beteg kómába kerül, majd egy légzésbénítót kap, amitől végül meghal.
A holland kormány hangsúlyozza, hogy csak olyan betegek részesülhetnek kegyes halálban, akik „elviselhetetlen mértékben szenvednek és nincs kilátás a javulásra."
Dr. Rowan Williams, Canterbury érseke szerint a kegyes halál bevezetése „tragédia" lenne Angliára nézve.
„Egy ilyen törvény bevezetése szerintem magának az életnek az értékét változtatná meg az emberek szemében," mondta az érsek.
http://www.infowars.com/bioethicists-argue-for-right-to-swipe-newborns-blood-for-global-database/
http://stm.sciencemag.org/content/4/159/159cm12#aff-1
http://www.wired.com/medtech/genetics/news/2008/05/newborn_screening
http://www.bioedge.org/index.php/bioethics/bioethics_article/10311
http://www.wired.com/medtech/health/news/2001/08/46125?currentPage=all
http://en.wikipedia.org/wiki/Bioethics
http://www.infowars.com/ethicists-argue-killing-newborn-babies-should-be-allowed/
http://www.ncregister.com/blog/ethicists-argue-for-post-birth-abortions/
