A hálapénz és a korrupció

Minden negyedik felnőtt magyar szokott hálapénzt adni háziorvosának, míg a kórházi orvosoknak a lakosság szerint tízből nyolcan- kilencen. Az emberek 40%-a szerint a hálapénz nem tekinthető megvesztegetésnek, nem minősül korrupciónak – derül ki a TÁRKI Omnibusz kutatás legfrissebb eredményeiből.

Minden negyedik felnőtt magyar szokott hálapénzt adni háziorvosának, míg a kórházi orvosoknak a lakosság szerint tízből nyolcan- kilencen. Az emberek 40%-a szerint a hálapénz nem tekinthető megvesztegetésnek, nem minősül korrupciónak – derül ki a TÁRKI Omnibusz kutatás legfrissebb eredményeiből.

2009 októberében a megkérdezettek 24%-a szokott hálapénzt adni háziorvosának, vagyis sem a 2007-es (25%), sem a 2003-as helyzethez képest (21%) nem történt jelentős változás.

A hálapénz önfenntartó erejére jellemző, hogy noha a hálapénz elterjedtsége (a gyerekgyógyász kivételével) a korábbi évek gyakorlatához képest tovább csökkent, a lakosság tapasztalata szerint az emberek túlnyomó többsége mai is ad a kórházban a szülésznek, illetve a sebésznek hálapénzt, s alig kisebb a hálapénzt adók aránya a kórházi gyerek- és belgyógyászok esetében. 

Nem változott 2007-hez képest az sem, ahogyan az emberek a hálapénz és a korrupció viszonyáról ítélkeznek. Mindkét időpontban az emberek 40%-a szerint a hálapénz nem tekinthető megvesztegetésnek, 2007-ben 30%-uk (2009-ben 33%-uk) véli úgy, hogy a hálapénz a korrupció egy formája

A háziorvosnak a fizetőképes és a betegségre legesélyesebb (illetve egészségtudatos) társadalmi csoportok adnak az átlagosnál (24%) nagyobb arányban hálapénzt: a budapestiek (33%), az egyetemi végzettségűek (33%), a vállalkozók (34%), és az idősebbek (a 61 év felettiek 31%-a). Azok, akik a háziorvosnak adnak hálapénzt, az átlagosnál (40%) nagyobb eséllyel (47%) gondolják azt, hogy a hálapénz nem korrupció.

Sik Endre, TÁRKI Zrt.