A kitelepítések hatvanharmadik évfordulójára emlékeztek Környén

A kitelepítés hatvanharmadik évfordulójára emlékeztek szombaton Környén, ahol a római katolikus templomban Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét. A településen 1997-ben, a kitelepítés 50. évfordulóján rendeztek első alkalommal megemlékező ünnepséget, a vasútállomás melletti emlékmű, az idei rendezvény helyszíne három éve készült el.

A kitelepítés hatvanharmadik évfordulójára emlékeztek szombaton Környén, ahol a római katolikus templomban Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét. A településen 1997-ben, a kitelepítés 50. évfordulóján rendeztek első alkalommal megemlékező ünnepséget, a vasútállomás melletti emlékmű, az idei rendezvény helyszíne három éve készült el.


Bedy Sándor plébános celebrált szentmisét a környei római katolikus templomban szombat este a kitelepítés hatvanharmadik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként.

1947. augusztus 27-én Környén is jogtalan kitelepítés történt: 101 családot, csekély ellátással zárt teherkocsikba kényszerítettek, s Németországba szállítottak. Helyükre felvidékről, Csallóközből telepítettek át magyar ajkú családokat. A történelem kényszerű népességmozgásainak emlékére a leszármazottak és hozzátartozók 1997-ben a Fellner Jakab építette eredeti templomból származó két oszlop felállításával készítettek kitelepítési emlékművet.  
A szomorú évfordulóról azóta minden esztendőben megemlékezik a Német Kisebbségi Önkormányzat, amely a helyhatósággal együttműködve 2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készíttette el a vasútállomás melletti emlékművet, így a szentmise után idén is ezen a helyszínen köszöntötte az egybegyűlteket szombat este Menoniné Pillmann Teréz, a Környei Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke.

„A szállítás a marhavagonban, melybe 30 személyt bezsúfoltak, embertelen volt.. Gyerekek, felnőttek, idős és beteg emberek nyolc napig utaztunk, amíg megérkeztünk Németországba… A kínokkal teli utazás után az új hazában voltunk. Nyomor, fájdalom, sírás és diszkrimináció töltötte meg szívünket." Hoffart Szabina és Trézl Adrienn egy kitelepített visszaemlékezése alapján magyar és német nyelven idézte meg az eseményeket, majd Beke László polgármester folytatta a történelem sötét eseményének felelevenítését.

„Ez a megindító emlékmű szívbemarkoló történetet mesél. Szinte halljuk a vasúti kocsik kerekének csikorgását, szinte halljuk a vagon mellett a bőröndök tompa puffanását és a saját tenyerünkben érezzük a szorítást, ahogy a gyermek megszorítja édesanyja, ahogy a feleség megszorítja a férj kezét. Nekünk, akik korunknál fogva sem állhattunk ott, nekünk is összeszorul a szívünk." – fogalmazott a polgármester, aki szerint a megemlékezés talán egyik legfontosabb feladata, hogyha csak néhány percre is, de átérezzük a tragédiát, átérezzük az embertelenséget, átérezzük a megbocsáthatatlant.

A megemlékezés a kegyelet és tisztelet virágainak elhelyezése után a közösségi és tájházban folytatódott, ahol a környei német nemzetiségi kultúrcsoportok adtak ünnepi műsort, végül pedig a vértessomlói Heimattöne zenekar szórakoztatta az egybegyűlteket.