2024.december.22. vasárnap.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

A kormány egészségügyi politikája kezd szembekerülni az élethez való joggal

9 perc olvasás
<span class="inline left"><a href="/node/1546"><img class="image thumbnail" src="/files/images/magyar%20szocialis%20forum.thumbnail.jpg" border="0" alt="Magyar Szociális Fórum" title="Magyar Szociális Fórum" width="100" height="53" /></a></span>A Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának tagjai közleményt adtak ki amelyben a jelenlegi kormány egészségügyi politikájának következményeivel foglalkonak. Megállapítják, hogy a jelenlegi helyzet legfontosabb alapjogunkat az élethez való jogot is veszélyezteti. A közleményt szószerint idézzük: <p>

magyar szociális fórumA Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának tagjai közleményt adtak ki amelyben a jelenlegi kormány egészségügyi politikájának következményeivel foglalkonak. Megállapítják, hogy a jelenlegi helyzet legfontosabb alapjogunkat az élethez való jogot is veszélyezteti. A közleményt szószerint idézzük:

magyar szociális fórumA Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának tagjai közleményt adtak ki amelyben a jelenlegi kormány egészségügyi politikájának következményeivel foglalkonak. Megállapítják, hogy a jelenlegi helyzet legfontosabb alapjogunkat az élethez való jogot is veszélyezteti. A közleményt szószerint idézzük:

A kormány egészségügyi politikája kezd szembekerülni

az élethez való joggal

Magyar Szociális Fórum Kerekasztalának közleménye

A magyar társadalom azzal a szomorú ténnyel került szembe, hogy a kormány üzleti érdekeket szolgáló neoliberális társadalompolitikája életeket sodor közvetlen veszélybe. A kórházak, kórházi osztályok bezárása, a betegek ide-oda küldözgetése, utaztatása, az orvosok és ápolók szélnek eresztése, a várólistás rendszer bevezetése életekbe kezd kerülni.

Az üzleti biztosítási rendszer hivatalos bevezetése nélkül is, már most annak lehetünk tanúi, hogy a betegellátás kezd két részre szakadni: gazdag és szegény ellátásra, az életesély pedig egyre inkább azon múlik, hogy ki tudja megfizetni a gyógyulását. A tehetõsnek lényegesen nagyobb esélye van a gyógyulásra, mint annak, akinek nincs rá pénze.

A betegellátás piacosításához a szolidaritás alapú egészségbiztosítási rendszer keretében fogtak hozzá, de facto kikezdve és kétségbe vonva a törvényes ellátórendszert. Az a tény, hogy a várólistás rászorultakkal szemben a ?fizetõ beteget" részesítik elõnyben, elõrevetíti egy olyan antihumánus konstrukció lehetõségét, amely anyagi alapon differenciál ember és ember, élet és élet között. Egy ilyen rendszer magyarországi meghonosításába sok-sok honfitársunk halna bele, mások pedig kirekesztõdnének az ellátottak körébõl.

Az üzleti szemlélet meghonosítása az egészségügyben nem csak a korrupció és a hálapénz útját egyengeti, hanem – akaratuk ellenére – versenyre kényszeríti a betegeket a gyógyulásért, egymás elleni harcra kárhoztatja õket a fennmaradásért. A neoliberális vonulat elõbbre valónak tartja az anyagi szempontot az emberi megfontolásnál, a szolidaritásnál, az élethez való jognál. Pedig hazánk magára nézve kötelezõnek tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, melyet az ENSZ 1948-ban fogadott el. A vizitdíj bevezetése óta mindennapi megélhetésükért küzdõ honfitársaink tízezrei nem fordulnak orvoshoz, mert nincs pénzük vizitdíjra (Magyarországon kb. fél millióan élnek napi 400-500 forintból) és hanyagolják el egészségüket, annak minden következményével várható élettartamukra, és társadalmi állapotaink alakulására nézve.

A negatív folyamatot még fel lehet tartóztatni, és vissza lehet fordítani, ha megteremtõdik hozzá a kellõ politikai akarat. Nem igaz az a hivatalos állítás, hogy ?nincs pénz" az egészségügyi rendszer eddigi, szolidaritás elvû fenntartására, és a jövõben csak a konvergencia programban szereplõ társadalmi terhek növelésével biztosítható a gyógyító megelõzõ ellátás. A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala tudományosan megalapozottan állítja: A magyar társadalom ma is megtermeli az erõforrás fedezetet ahhoz, hogy a humánerõforrásokat újratermelõ rendszereket, az egészségügyet, az oktatást, a generációs újratermelés intézményeit, a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális jóléti szolgáltatásokat – ésszerû és társadalmilag egyeztetett változtatásokkal – közpénzekbõl lehessen mûködtetni. Nem indokolt tehát az egészségügy és az oktatás piacosítása arra való hivatkozással, hogy csak a magántõke bevonásával lehet biztosítani a fejlesztési erõforrásokat. (Gazsó Ferenc: Társadalompolitikai tézisek, Budapest, 2007. január.) Ahhoz, hogy a magyar társadalom által megtermelt erõforrások a társadalmi szükségletek kielégítésére fordítódjanak, rendszerkorrekcióra van szükség: változtatni kell az anyagi javak elosztási rendszerén, érvényt kell szerezni az egyetemes közteherviselésnek, fel kell számolni a multinacionális korporációk és a bankok kiváltságait és adóparadicsomát, új alkut kell kötni velük a magyar társadalom javára. Ez jóval nagyobb összeget jelentene, mint a szegények TB járuléka. (A Szolidaritás jövõje c. tudományos-társadalompolitikai konferencia konklúziója, 2007. május 13.)

Ahhoz, hogy a társadalom érvényre juttassa érdekét, és megakadályozza a jóléti intézmények leépítését, széles demokratikus összefogásra van szükség. Félre kell tennünk világnézeti és politikai különbözõségeinket a közös cél, az egészséges élethez fûzõdõ emberi jog érvényesítése érdekében. Az elmúlt hónapokban tapasztalt nagyszerû tömegkiállás a kórházak, a rendelõintézetek, a munkahelyek védelmében azt bizonyítja, hogy a szolidaritás értékrendje elevenen él az emberekben, és kész szembeszegülni a profit értékrendjével. Folytatni kell a küzdelmet, meg kell akadályozni életjogaink beszûkítését. Küzdelmünk túlnõ a szûkre szabott párthatárokon, a klasszikus értelemben vett jobb- és baloldalon, egységbe kovácsolja mindazokat, akiknek fontos az emberi közösség, a közösségi értékrend. Demokratikus összefogásunk a nemzet és a társadalom javára komoly erkölcsi tõke, szép példája lehet annak, hogy képesek vagyunk kiállni egymással, egymásért, társadalmi haladásban és nemzeti felemelkedésben gondolkodni.

Mivel a kormány – felszólításunk ellenére – semmi jelét sem adja annak, hogy visszakozni kívánna az egészségügy piacosításától, a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala a következõket kezdeményezi:

1. Azonnali egyeztetést és közös fellépést a szolidaritási értékrend védelmében, beleértve a tömegmozgósítás, valamint egy átfogó tömegdemonstráció elõkészítésének és megszervezésének a lehetõségét is. A Szociális Kerekasztal kész összefogni mindenkivel, aki vissza akarja vonatni a Molnár-törvényt, és meg akarja akadályozni a társadalombiztosítási rendszer üzleti alapokra helyezését, feltartóztatni az egészségügyi ellátás piacosítását. A Szociális Kerekasztal államilag összehangolt fejlesztést szorgalmaz az egészségügyben, és ennek módozatait a társadalommal, és a szakmával való egyeztetés révén tartja megvalósíthatónak, nem pedig nélkülük, és a fejük felett átnyúlva.

2. Támogassuk Albert Zsolt és Albert Zsoltné népszavazási kezdeményezését, és – hivatalos véglegesítése esetén – aláírást gyûjtünk arra a népszavazási ívre, amely az alábbi kérdéssel fordul a lakossághoz, hogy ?Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon megmaradjon a szolidaritás elvû egy biztosítós kötelezõ egészségbiztosítási rendszer a népszavazást követõ évtõl számított 10 éven át?" A nyomásgyakorlás eszközeként segítsünk Albert Zsolt és Albert Zsoltné Állampolgári Kezdeményezésének sikerre juttatásában: gyûjtsünk össze minél több aláírást arra az ívre, amelyen az áll, hogy ?Magyarországon ne szûnjön meg a szolidaritás elvû egy biztosítós kötelezõ egészségbiztosítási rendszer!"

3. Szegezzünk szembe a piacosítási törekvésekkel olyan korszerû szolidaritási modellt, amelyhez a társadalomnak valóban érdeke fûzõdik, és történelmi távlatokban is fenntartható. A Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekasztala alternatív javaslatot készül kidolgozni, és társadalmi vitára bocsátani. Ez a javaslat jelenleg szakmai egyeztetés és vita tárgya. A tervet társadalmi vitára fogjuk bocsátani. Lényege abban összegezhetõ, hogy az ember akkor tud élni az egészségébõl fakadó lehetõségekkel, ha ellenõrzést gyakorolhat az egészségét meghatározó dolgok felett. Ezt az ?ellenõrzésgyakorlást", melytõl az egészség függ, demokratizálásnak hívják. Egészség és demokratizálás tehát szorosan egybeforr.

A közlemény nyitva áll az aláírások elõtt, kérjük szervezete nevében, vagy magánszemélyként csatlakozzon és az alábbi címre juttassa el aláírását: szocialisforum@freemail.hu

2007. június 8. Ács László elnök (Zöldek Pártja)

Bagi Béla alelnök (MAGOSZ)

Barna Olivér (Léttér Ifjúsági Társsegítõ Egyesület)

Dr. Benya László fõorvos (Keresztényszociális Mûhely)

Czipri Tibor (Civilek a Nemzetért Mozgalom)

Cser Ágnes elnök (EDDSZ)

Dobay Csaba (Független Újságírók Szövetsége)

Dobrovics József elnök (Magyar Nemzetért Mozgalom)

Gajda Imre társelnök (Létforrás Ifjúságvédelmi Alapítvány)

Gantner Péter (Peyer Károly Társaság)

Gõbl György (Soproni Civilek)

Dr. Jánosi Gábor szervezõ (Egészségügyi Kerekasztal)

Halmy Péter (Állásnélküli Diplomások Országos Bizottsága)

Kardos Gábor elnök (Magyar Tehetségbank Szövetség)

Krasznai Zoltán ügyvezetõ igazgató (Schieber-Aivil Kft Gyõr

A Gyõr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara Építési,

Építõipari és Bányászati szakmai osztály elnöke)

Ladán Éva szociális ügyvivõ (Munkástanácsok Országos Szövetsége)

Lányi András (Élõlánc Magyarországért)

Meszlényi Ferenc (Hírker)

Miriszlai Éva (Közegészségügyi Szakszervezet)

Molnár Ervin (Európai Integrációs Alapítvány)

Dr. Nagy Attila orvos (Debrecen)

Nemesszeghy György elnök (Keresztényszcoiális Mûhely)

Opitzné Török Erzsébet (Fény a Fényben Egyesület)

Pál László elnök (Humanitas)

Pós Péter elnök (Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége)

Prókay Sándorné ügyvezetõ alelnök (Vasútegészségügyi Dolgozók

Szakszervezete)

Dr. Sipos József (MSZP TPT)

Simó Endre szervezõ (Szociális Kerekasztal)

Dr. Szilvási István (Országos Civil Fórum)

Sztankovánszki Tibor elnök (Szociáldemokrata Párt)

Tóth Edith (Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete)

Vajda János (MKMP)

Dr. Amberger Evelin orvos

Dr. Károlyi Andrea ny. egyetemi docens

Dr. Kelemen Éva közegészségtan-járványtan szakorvos

Kelemnné Hegyesi Éva gyógyszerész

Dr. Deák Péter négygyermekes orvos

Dr. Szentmiklóssy Margit szakpszichológus, szakpszichoterapeuta

Dr. Heé Veronika egyetemi docens

Dr. Váczi Judit ügyvéd

Hegedüs Endre gyógyszerész

Horváth Hugó nyugdíjas

Fövenyessy Kálmánné nyugdíjas

Sári Tamás szociálpedagógus

Fekete Jánosné humánpolitikai munkatárs

Székelyhidi Anikó nyugdíjas

Dr. Szitányi györgy ny. fõiskolai docens, újságíró

Dr. Szitányiné Tûzkõ Julianna ny. mérnökközgazdász

Szöllõsi Istvánné pedagógus

Dr. Borsosné Pataki Andrea

Dr. Novoszáth Péter fõiskolai docens (Dunaújváros)

Fáy Balázs és Balázsné nyugdíjasok

Maróth András ny. üzemmérnök

Szénásiné Tasnádi Anna munkanélküli nagycsaládos édesanya

Sárközi Róbertné nyugdíjas

Dr. Kopasz Éva pedagógus (Baja)

Lelkes József lakatos

Lelkes Józsefné adminisztrátor

Lelkes Tamás üzemmérnök

Lelkes Attila programozó

Novák István közgazdász

Retkes György nyugdíjas

Retkes Györgyné Nagy Éva nyugdíjas

Dobos Lajosné (VEDOSZ)

Kardulecz Jánosné (VEDOSZ)

Farkas Károlyné nyugdíjas

Doszpot József nyugdíjas

Simon István (Peyer K. Társ.)

Orbán Péter közgazdász

Volentics Józsefné szervezõ (MSZF Nõtagozat)

Vörös András villamosmérnök, közgazdász

Varga László (CNM – Siófok)

A közlemény nyitva áll az aláírások elõtt, kérjük szervezete nevében, vagy magánszemélyként csatlakozzon: szocialisforum@freemail.hu  

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Alapította : Pósvári Sándor - 1973. Powered by WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. 2025©