2024.július.17. szerda.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

A lovakat is lelövik. Amúgy gazdurasan

2 perc olvasás
<p><span class="inline left"><a href="/node/11361"><img class="image thumbnail" src="/files/images/A_lovakat_is_lel_vik_Am_gy_gazdurasan_3336_m.thumbnail.jpg" border="0" alt="1." title="1." width="100" height="71" /></a><span style="width: 98px" class="caption"><strong>1.</strong></span></span>Nagy dolog ez a hó is, az már biztos. Lehetne fekete s akkor még szerencsétlenebbül néznénk ki. A fehérrel más a helyzet. Főleg városi környezetben, ahol ha egyszer lehullott, hirtelen minden csodálatossá válik, a szemét és a szennyező kétlábúak ellenére. </p><p> 

1.1.Nagy dolog ez a hó is, az már biztos. Lehetne fekete s akkor még szerencsétlenebbül néznénk ki. A fehérrel más a helyzet. Főleg városi környezetben, ahol ha egyszer lehullott, hirtelen minden csodálatossá válik, a szemét és a szennyező kétlábúak ellenére.

 

1.1.Nagy dolog ez a hó is, az már biztos. Lehetne fekete s akkor még szerencsétlenebbül néznénk ki. A fehérrel más a helyzet. Főleg városi környezetben, ahol ha egyszer lehullott, hirtelen minden csodálatossá válik, a szemét és a szennyező kétlábúak ellenére.

 

Ahogy azonban eljön a tavasz, az antropomorf környezet visszatér a normalitásba: a romlás virágai újólag kibukkannak s a városok ismét az ember eredeti arcát tükrözik.
Nem ez történik viszont a természetben, ahol a hónak nincs miért elrejtenie semmit, ezért aztán nem kozmetizál, hanem táplál. Így hittem mostanáig, de nemrég „a természet lágy ölén" megpillantottam a kozmetikai funkciót. Igaz, néhány gazdaember is segített.

A mindig meglepő bunkóság

Már jártam ott, de a friss hó rejtette titkát. De most már láttam és megértettem. A módos gazdaember, akinek marhája és minden jel szerint penziója van, befogta lovait a „hintajába" és éjszaka az erdőre ment. Az erdő szélén kiürítette a terhét – minden szemetet, ami egy év alatt összegyűlt a ház mellett – és a lovakra nézett. Mintha szánakozóbb szemmel pillantott volna a nagyobbikra, aki csontos volt és öreg s aki vagy tíz évig szolgált neki. Kifogta és a fiatalabbik ló húzta szekeret az erdőbe rejtette. Visszafordult és egy kendővel bekötötte a „lejárt" ló szemét. Aztán egy határozott mozdulattal és a fejsze élével a másvilágra küldte. De ezen hagyta (1-es, 2-es fénykép).

 

2.2. 3.3. 4.4.

A hozzáértő szanitécek

A farkasok először ösvényt vertek a színhely felé (3-as, 4-es fénykép): az EU-taggá vált Romániában nem hagyhattak a föld felszínén egy hatalmas holttestet, hiszen ez minden érvényben levő környezeti és állategészségügyi szabálynak ellentmond. Aztán, amikor a hús már kevésnek bizonyult, a rókák (5-ös fénykép) és a kutyák lelkiismeretesen fertőtlenítették a terepet. Már csak a többi szemét maradt, amely nyilván a barlangjukból alig kikecmergett medvék munkájára vár. (6-os fénykép)

 

5.5. 6.6.

Fordította: Demény Péter

Eredetileg megjelent

A lovakat is lelövik. Amúgy gazdurasan
de Nicolae R. DĂRĂMUŞ | 12 Martie 2008

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.