Az egykori OPNI épülete

– Az OPNI bezárása és az egészségügyi reform eddigi lépéseinek a pszichiátriai betegellátásra gyakorolt várható hatásai ügyében –

  Az egykori OPNI épülete

– Az OPNI bezárása és az egészségügyi reform eddigi lépéseinek a pszichiátriai betegellátásra gyakorolt várható hatásai ügyében –

Magyarországon a pszichiátriai betegek ellátásának feltételei az utóbbi évtizedekben más betegcsoportokhoz képest sokkal rosszabbak voltak, amit a szakpolitikusok is elismertek. Miközben az Európai Unió – felismerve ennek egyre növekvõ gazdasági kihatásait – a lelki egészség megõrzését, helyreállítását kiemelt fontosságúnak értékelve ezek feltételeinek javítását kiemelt feladatnak tekinti, aminek érdekében külön projektek indultak, hazánkban ezzel éppen ellentétes tendenciák érvényesülnek, amelyek az egészségügy átalakításának eddigi szakaszában is jól nyomon követhetõk. [1]

AZ OPNI JOGUTÓD NÉLKÜLI MEGSZÜNTETÉSE

1. Jelentõsen rontja a fõváros és Pest megye pszichiátriai betegellátásának feltételeit

Az Egészségügyi Miniszter április 1-i hatállyal az OPNI 849 ágyából 622 ágyat a Semmelweis Egyetemre, az OITI-be, hat fõvárosi és egy Pest megyei kórházba helyezett át, míg 227 ágyat megszüntetett. Mivel a befogadó intézmények még (?) nem képesek a részükre ?kiutalt" kapacitások és személyzet fogadására, a megmaradó – jelenleg már csak 409 ágyon – továbbra is az OPNI-ban folyik a betegellátás (ennek finanszírozása azonban még kellõen nem tisztázott). Az elõkészítetlen áttelepítés miatt:

• Katasztrófával fenyegetõen kaotikus a beteg-beutalási rend.
• Még mindig 74 olyan krónikus pszichiátriai beteg sorsa bizonytalan, akik hosszú ideje várnak pszichiátriai betegotthoni elhelyezésre (akár több éve is), és erre nincs lehetõség. A megszüntetett kórházi ágyak kompenzációjaként nem növelték a krónikus betegek ápolására szolgáló – a szociális szférához tartozó – betegotthoni ágyak számát.
• Még most is teljesen bizonytalan az OPNI több osztályának, az ott ellátott betegeknek és az ott dolgozó szakemberek további sorsa.
• Ellátás nélkül maradhat nagyon sok drogbeteg, mivel a fõváros budai oldalán csak az OPNI-ban mûködött drogosztály és drogambulancia.
• Nem biztosított nagyon sok olyan gyermekpszichiátriai beteg ellátása sem, akiket eddig az OPNI Gyermekpszichiátriai osztálya látott el. Nem megoldott az akut szkizofrénia, drogfüggõség, önsértõ vagy heteroagresszív magatartás, öngyilkossági kísérlet miatt kezelendõ serdülõk pszichiátriai fekvõbeteg ellátása sem, ami emberi jogi és szakmai szempontok alapján speciális osztályt igényelne.

2. Az országban folyó pszichiátriai betegellátás színvonalát az OPNI jogutód nélküli megszüntetése közvetlenül, és áttételesen jelentõs mértékben negatívan befolyásolja:

• Megszûnik egy gyógyítási centrum, amelyben olyan speciális profilokkal rendelkezõ osztályok, részlegek mûködtek, melyek az országban máshol nem vagy csak nagyon kevés helyen mûködnek hasonló színvonalon (pl. evési zavarok, terápia-rezisztens depressziók, pszichoterápia).
• Megszûnik egy a jövõ szakemberképzésében jelentõs szerepet játszó magas szintû oktatási és kutatási centrum.
• Megszûnik a pszichiátria szakma sajátosságai miatt szükséges szakmai-szervezési-módszertani feladatokat ellátó, a szakmát integráló intézmény. A pszichiátriának országos intézete majdnem minden fejlett (pl. az USA-ban a National Institute of Mental Health) és kevésbé fejlett országban van.

AZ EDDIGI INTÉZKEDÉSEK ORSZÁGOSAN IS SÚJTJÁK A PSZICHIÁTRIAI BETEGEK JÖVÕBELI ELLÁTÁSÁT

1. Az aktív pszichiátriai ágyak elosztása olyan anomáliákat mutat, ami egyértelmûen sérti az ellátásokhoz való egyenlõ hozzáférés alkotmányos elvét. 10.000 lakosra a Nyugat-Dunántúli Régióban 1,98 aktív pszichiátriai ágy jut, míg a Dél-, illetve Észak-Alföldi Régióban 3,74 és 3,73. Vas megyében ez az arány 1,11, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 4,91; és az egyes osztályok között még nagyobbak az eltérések.

2. Az ágyszámok felosztásában több olyan osztály szerepel, ami nem létezik (Veszprém, Baranya Megyei Kórház), valamint számos olyan osztály ?kapott" pszichiátriai aktív ágyat (pl. Kalocsa, Sátoraljaújhely), ahol az ellátás feltételei hiányosak, viszont több jól mûködõ osztály (pl. egyetemi klinikák, Kecskemét, Kaposvár) aktív ágyszámát jelentõsen redukálták.

3. A pszichiátriai betegellátás optimális mûködtetése csak az aktív, rehabilitációs és krónikus fekvõbeteg ellátás, a járóbeteg-szakellátás és a pszichiátriai betegek speciális szociális ellátásai (közösségi ellátások, bentlakásos intézmények stb.) komplex rendszerként kezelésével lehetséges. Ehhez képest:

• A pszichiátriai fekvõbeteg-ellátó kapacitás többségét kitevõ krónikus és rehabilitációs ágyak ?eltûntek" a krónikus és rehabilitációs ágyak címke nélküli masszájában, és várhatóan ezek számáról sem a reális szükségletek alapján döntenek a különbözõ lobbik.
• Az ágyszám leépítések kapcsán a mintegy 4000 aktív felnõtt pszichiátriai ágyból 3049 maradt – ez 24 százalékos csökkentés. Jelenlegi ismereteink szerint ezt nem kompenzálta a pszichiátriai rehabilitációt szolgáló ágyak növekedése.
• Nem látszik egyelõre, hogy a megszûnõ kórházi ágyak kompenzációjaként a krónikus pszichiátriai betegek ápolására szolgáló szociális intézményi helyek száma emelkedne, holott az igényekhez képest ez eddig is rendkívül alacsony volt, és irreálisan hosszú volt a várakozási idõ és a várólista.
• A pszichiátriai járóbetegellátás zömét végzõ gondozók finanszírozását április 1-tõl jelentõsen csökkentették.

4. A rezidensképzés támogatásának tervezett megszüntetése a pszichiátriában az ellátást ellehetetlenítõ mértékû szakorvoshiányt eredményezhet, mivel ez már eddig is hiányszakma volt.

A jogszabályalkotás során (dobozdíj, vizitdíj, napidíj, stb.) nem vagy csak részlegesen vették tekintetbe a pszichiátriai betegségek sajátosságait, így az eddigi intézkedések következtében várhatóan a betegek jelentõs része ellátatlanná válik, növelve a hajléktalanok, a bûncselekményeket elkövetõk és az öngyilkosok számát. (Erre vonatkozó ?modellkísérlet" több országban történt már a korábbi évtizedekben.)

A Magyar Pszichiátriai Társaság az egészségügyi reform deklarált alapelveivel egyetért, azokat a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja. A kivitelezés kapcsán tapasztalható és várható anomáliák megelõzésére az elmúlt idõszakban is többször ajánlottunk szakmai segítséget, amit a döntéshozók érdemben nem vettek igénybe.

A pszichiátriai átszervezés és az OPNI bezárása kapcsán a médiában megjelent, illetve elhangzott olyan nyilatkozatok, amelyek arra utaltak, hogy a hivatalos szervek (hatóságok vagy intézetek) részérõl elõzetes egyeztetés történt volna a szakmai testületekkel, csúsztatások vagy valótlanok. Döntés elõtt soha semmilyen érdemi megbeszélés nem volt, legfeljebb bizonyos elosztási adatokhoz kérték ki a Pszichiátriai Szakmai Kollégium vagy szakemberek véleményét, de javaslataink nem kerültek megvalósításra!

Össztársadalmi érdek, hogy a lelki egészség kérdését és a lelki betegségek megelõzésének és kezelésének kérdéseit mind gazdasági, mind népegészségügyi jelentõsége miatt kiemelt prioritásként kezeljük, hasonlóan a szív- és érrendszeri, a daganatos valamint a gyermekkori megbetegedésekhez.

A szakma által korábban kidolgozott programnak (LEGOP) és az abban javasolt szakmai megoldási módoknak – a társadalmi vitát követõen – be kellene épülniük az egészségügyi reform folyamatába, az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe.

Egy ilyen program kidolgozására és alkalmazására az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egészségügyi Minisztérium határidõvel ellátott megállapodást kötött és a Minisztérium kötelezettséget vállalt. A program megvalósítása mai napig nem teljesült.

A pszichiátriai ellátásban kialakult krízishelyzet megoldására és az ellátási zavarok súlyosbodásának megelõzésére konkrét javaslataink lennének.

A felelõsségteljes párbeszéd eddigi hiánya ellenére továbbra is elsõsorban együttmûködési készségünket ajánljuk, azonban a pszichiátriai betegek jelentõs érdeksérelme miatt – a betegszervezetekkel közösen – Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz és nemzetközi fórumokhoz is fordulunk.

A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöksége

[1] Az Európai Unió a lelki egészség megõrzését az elkövetkezendõ évtizedek legfontosabb prioritásának határozta meg, és a WHO-val együttmûködve valamennyi európai országot összefogó egészségügyi programot fogadott el. A WHO 2005. január 12-15. között Helsinki, Európai Miniszteri Konferencia ?Európai Nyilatkozat a Mentális Egészségrõl – Szembenézve a kihívásokkal, megoldásokat keresve" (EUR/04/5047810/6, 2005. január 14., 52667.) Ezen a konferencián, amelyen valamennyi európai ország egészségügyi minisztere részt vett, Magyarország azon 3 ország között szerepelt, amelyek nem miniszteriális képviseletet adtak.

2. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. május 17-18-án tartott 427. plenáris ülésén 142 szavazattal 1 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta a ?Zöld könyv – A népesség mentális egészségének javításáról, az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából" stratégiai anyagot COM(2005) 484 final )