A múlt árnyai jó hogy visszatérnek: Mentőruha – régebben ismerték, mint ahogy ma gondolják
8 perc olvasásEgyik olvasónk, aki szabadalmi újdonságkutatással foglalkozik most éppen az USA-ban, feladatául kapta: régi tudományos technikai lapokban keressen olyan publikációkat, melyek újdonságrontóak, így egy egy szabadalmat megtámadhatóvá tesznek, mondván bizony, az nem új . Igy folytatjuk a múlt árnyai jó hogy visszatérnek sorozatunkat ( a legutóbbi részét itt találhatják olvasóink: http://www.euroastra.info/node/20349 ) hogy bemutassuk: nincsen új a nap alatt, azaz csak koraérett találmányok vannak. Vagy ahogy a szabadalmat megtámadók szokták mondani: mindent mindenki egyszer már kitalált a történelem folyamán. Csak meg kell találni. Nos mi ebből élünk…
Egyik olvasónk, aki szabadalmi újdonságkutatással foglalkozik most éppen az USA-ban, feladatául kapta: régi tudományos technikai lapokban keressen olyan publikációkat, melyek újdonságrontóak, így egy egy szabadalmat megtámadhatóvá tesznek, mondván bizony, az nem új . Igy folytatjuk a múlt árnyai jó hogy visszatérnek sorozatunkat ( a legutóbbi részét itt találhatják olvasóink: http://www.euroastra.info/node/20349 ) hogy bemutassuk: nincsen új a nap alatt, azaz csak koraérett találmányok vannak. Vagy ahogy a szabadalmat megtámadók szokták mondani: mindent mindenki egyszer már kitalált a történelem folyamán. Csak meg kell találni. Nos mi ebből élünk…
Ugye meglepődik kedves olvasó, ha a cimben lévő cikkmásolatot olvassa? A második világháború vége után járunk, az USA-ban és Angliában. Titkos, de kevésbé titkos katonai üzemek a fejlesztés lázában égtek. Majd amikor úgy tűnik, felpörög a katonai gazdaság, becsapott a két atombomba, és egyszerre vége a háborúnak. Ott vannak a cégek a félig kész fejlesztéseikkel. De sebaj, a hidegháború és az újabb konjunktúra ott a küszöbön, az oroszok már a spájzban vannak… És erre a cégek – az USA-ban, Angliában -benyúlnak a szekrényeikbe és megindult az újabb a katonai és felszerelési verseny, újabb és újabb találmányokat, termékeket eredményezve.(Néha bizony szemérmetlenül ellopva a korábbi német fejlesztéseket, vagy arra építve…)
Az idézett Popular Mechanics cikk ennek a lapnak 1948 júliusi számából szermazik. Ott mutatták be a mai tengeralattjáró-mentő és vizi túlélő ruhák ősét. Pontosabban ősről nem igen lehet beszélni, hiszen a mai változatok szinte teljesen ugyanezt a felépítést követik.
A ruha több technikai érdekességet rejteget. A legfontosabb újdonsága egy nagyon egyszerű, de hatásos hószigetés. Erre a célra a legkényelmesebb, mindig rendelkezésre álló lehetőséget használja a levegőt. Igy a teljes ruha kétrétegű, amit kiviteltől függően, vagy patronból, vagy palackból, esetleg külső rendszerből, gumimatrac szerűen fel lehet fújni. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra.
Az egyik: megvan a hőszigetelés, és a ruha viszonylag csúszás -és dörzsölés mentesen rásimul a testre. Mindezt úgy, hogy mindössze egyetlen méretet kell elkészíteni, mert a matrac szerkeszet felfújás kozben símul rá a benne levőre. A végeredmény az, hogy így a viz felszínen fekvő poziciót foglal el.
Azonban – mentőeszközről lévén szó -arra is kell ügyelni – hogy az illető arca mindig kinnt legyen a vízből. Azért a felső részébe egy szintén felfújható mentőmellényt – ez eredeti változatnál a klasszikus katonai típusú MaeWest kódnevű mellényt integrálták. Ezzel megvolt az alapmodell. Ehhez azután különböző kiegészítőket készítettek, az adott feladatnak megfelelően: Menekülő gázteres zárható csuklyat a tegeralattjáróról való felmerüléshez, vagy permetező víz és hullámok ellen védő ellenzőt. A modern ruhákban még jeladó, irányfény is található.
A rendszer légkamraszerkezete is ötletes, mert a legfontosabb, a víz felszínen tartó légkamrák egyetlen központi szelepből is felfújhatók -ez egy szabványos csatlakozóval ellátott vastag tömlő, ami akár a tegeralattjárő menekülö zsilipjánek a csatlakozójával, akár a mentőcsónak felfúfópalackjával de ha nagyon muszáj akkor akár tüdővel is felfújható – lásd videónkat! -. Ez utóbbit egyébként azzal előzik meg, hogy a ruhán több kézi működtetésű CO2 patron is található. Az egyes légkamrákhoz külön felfújó-leeresztő szelep tartozik, mint a mentőmellényeknél megszokhattuk. Mivel a levegő amint a mélységből felfelé emelkedik -a nyomáscsökkenés hatására – kiterjed, azért minden légkamra túlnyomást leeresztő szelepet kapott.
Az ember benne egy felfújt buborékban, a menekülő csuklya légterében lélegzik szabadon a felmerülés alatt. Ezt a levegőt induláskor a tengeralattjáró fedézeti rendszeréből a zsilipkamrában a vastag csatlakozón keresztül kapja. Előnye, hogy nem kell tüdőrepedéssel mint kockázattal számolni. Ugyanis, ha valaki mélyből emelkedik szabad tüdővel a felszin felé,úgy, hogy lennt nagyobb nyomásu levegőt lélegzett be, az ahogy halad felfelé, a levegővel tüdeje is kitágul, de az emberek nagy része ilyenkor ösztönösen visszatartja lélegzetét. Igy nem tud eltévozni a túlnyomás, de kiterjed, az eredmény a szinte mindig halálos tüdőrepedés. Ezt előzi meg a menekülö csuklya, hiszen ott szabad légtérbe ösztönösen normálisan lélegzik, és használatához nem kell búvár előképzettség sem. Az angol haditengerészet MK9 jelzéssel használja, de a német bFa is készít hasonlót. Más tipusjelzéssel MK 6, MK 8 szintén készülnek hasonló eszközök, közöttük nem csak ilyen tengeralattjáró menekülésre, hanem csak felszini mentésre alkalmasak is vannak. Ezek felszereltségben különböznek.
Amikor ezek az e-bay ra kerülnek, szinte aranyáron, pillanatok alatt elkelnek. Vajon miért? Az USA-ban sokan a házi medencéjükben használják, mert bármilyen hihetetlen kiválóan lehet benne aludni… Mások, összekapcsolva megfelelő kompresszorral és vezérléssel egyszerűen egy egésztest masszirozónak használják. Van aki vizben, van aki szárazon.
Az eredeti változat gumiból készült, és meglehetősen nehéz volt. A mai modern változatok ugyanabbol a Poliurethan tipusú nylon erősítésű anyagból, mint a mentőmellények. Önként vetődik fel a kérdés, mire lehet még használni az eredeti célon kívül, vagy hogyan kellene változtatni rajta? Nos többen, akik medencéjükben használják azt mondták: siker az lenne, ha lenne belőle olyan változat, ami kéz és láb nélkuli, mint a rövid surfruhák, Akkor kényelmesen lehetne használni pipás (snorkeles) merüléshez, vagy a rosszul úszóknak segítségként. Ugyanis a több légkamra segítségével könnyen belállítható a vízben elfoglalt pozició. Kiváncsi vagyok kinek, melyik gyártónak jut mindez az eszébe?
Az egyik legelső említése Jules Verne egyik, bár kevésbé ismert könyvében jelent meg Az egy khinai viszontagságai Khinában cimmel Magyarországon is napvilágot látott az eredeti illusztrációival.
Ebben emleget egy szite teljesen hasonlóan működö korbeli találmányt: A a vízen és víz alatt tett utazásokhoz használjék benne a "Boyton-féle úszóöltözet"-et, ami egy korabeli találmány volt, és szinte teljesen azonos a mostani változattal. Annyiben eltért, hogy gumiból készült, és csak tüdővel lehetett felfújni. No meg Verne felturbózta a tengeren használható főzőeszközzel, ahol a vizen lebegő ember a hasán főzött, meg egy vitorlával a könnyebb haladás érdekében.
Paul Boyton (1848 Június 29 körül született Ratthangan, Kildare county, Iroroszág – 1924 április 19-én halt meg) 1875-ben az általa feltalált ruhával átszelte a Le Mans csatornát.
Idézet a regényből: A Boyton féle ruha és használata:
http://djp.tvn.hu/HTM/Verne/Text/TC/19.htm
Boyton életrajza. A könyvének címlapján az általa feltalált úszóruha:
http://www.absoluteastronomy.com/topics/Paul_Boyton
http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Boyton
Boyton szabadalma
http://www.google.com/patents?id=eWxIAAAAEBAJ&dq=clark+merriman+rubber&jtp=1#PPA1,M1
Boyton könyve – teljes egészében letölthető, angolul: Voyages on All the Great Rivers of the World
http://infomotions.com/etexts/gutenberg/dirs/1/9/2/3/19230/19230.htm
Korábban e témáról írtam már, s Boyton kapitányról is a könyvemben is:
http://mek.oszk.hu/04000/04043/04043.pdf
Eredeti korabeli illusztrációk, amik a folyóvizes és tengeri kaladozásairól számoltak be (1875):
Egy szubjektiv vélemény (angolul)
http://www.eckie.com/cpg9/index.php?name=News&file=print&sid=114