A múlt és a jövő a pedagógustudományban
5 perc olvasás
„Közoktatás, pedagógusképzés, neveléstudomány – a múlt értékei és a jövő kihívásai." Ezzel a munkacímmel, alcímmel hirdették meg az immár hagyománnyá nemesedett konferenciasorozat idei tagját a neveléstudományról. A XI. Országos Neveléstudományi Konferencia, néhány éves kitérőt követően, ismét Budapesten került megrendezésre. Ahol is az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara adott otthont a rendezvénynek. Szó szerint is, mivel az említett kar Ecseri úti épületeiben került sor az egyes témákat körbejáró előadásokra. S természetesen nem csak a címben jelzett témák szorosabb megközelítése, hanem a általában a neveléshez tartozó szinte valamennyi témában.
„Közoktatás, pedagógusképzés, neveléstudomány – a múlt értékei és a jövő kihívásai." Ezzel a munkacímmel, alcímmel hirdették meg az immár hagyománnyá nemesedett konferenciasorozat idei tagját a neveléstudományról. A XI. Országos Neveléstudományi Konferencia, néhány éves kitérőt követően, ismét Budapesten került megrendezésre. Ahol is az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara adott otthont a rendezvénynek. Szó szerint is, mivel az említett kar Ecseri úti épületeiben került sor az egyes témákat körbejáró előadásokra. S természetesen nem csak a címben jelzett témák szorosabb megközelítése, hanem a általában a neveléshez tartozó szinte valamennyi témában.
Amely téma kiszorult az előadások verbális világából, a konferenciák hagyományai szerint a folyosón szorítottak helyet. Itt kerülhettek poszterre az említett témák. S talán ez így is van jól, hiszen a folyosókon lényegesen több téma felvillantására került sor, mint a nem egy esetben kicsit zsúfolt napirendű előadótermekben. Mely utóbbit, a napirend zsúfoltságát jelezte, hogy az első napon is annyi előadást zsúfoltak be, hogy a kérdésekre szinte nem is volt idő. Legalábbis reméljük, hogy a témák és jelentkezők sokasága volt az ok, és nem az a tapasztalat, vélelem, bizalmatlanság, hogy az előadók konzisztens mondandóját esetleg megzavarja az esetleg általuk nem személyesen ismert hallgatóság sorából felhangzó, előre nem egyeztetett kérdés. De, mint említettem, mi magunk itt e helyen ne is legyünk bizalmatlanok.
Különösen, mivel a legtöbb előadás önmagában is kerek egészként mutatkozott be, és tényleg csak néhány kérdés maradt megválaszolatlanul. Szerencsére, és ez is jó konferenciahagyomány, a szünetek és kísérőprogramok bőven kárpótolhatták azt, aki az egyes előadókat személyesen is megkereste kérdéseivel. Így, végső soron elmondható, hogy a szervező csapat igazán jó munkát végzett, melyért mindenképpen köszönet illeti meg. Névsoruk megtalálható a rendezvény honlapján, melyet itt csak a sok névtelen segítőnek szóló köszönet egészítsen ki, akiknek zöme az ELTE PPK hallgatóiból került ki. Kiemelve, hogy mindezt olyan közlégkörben, mely nem a tudományoknak, és nem is feltétlenül a pedagógiának kedvez. Amit mi sem jelzett jobban, mint az, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, halaszthatatlan közfeladataira hivatkozva, kimentette magát a személyes jelenlét alól, és csak levélben üdvözölte a nyitóünnepséget. Márpedig a rendezvény talán megérdemelte volna a kiemelt figyelmet.
De ezért sem érdemes fanyalogni, mivel a konferencia ettől még természetesen lezajlott, és valós értékét nem ez, hanem az egyes szekciók, tudományos ülések tematikája, előadásai fogják fémjelezni a jövő számára. A részletes program és konferenciakötet elérhető a rendezvény honlapján (http://onk2011.elte.hu/http://onk2011.elte.hu/), melynek felkeresése mindenki számára javasolható, akit a pedagógia tudománya, annak tudományos háttere érdekel. A részeletes felsorolás pedig amúgy is kinőné az itt rendelkezésre álló helyet. Mely okból amúgy is talán csak méltatlan kiragadásokkal élhetnénk, ami pár téma esetében talán mégis megengedhető. Például azért, mert az iskolában járók és tanítók éppen úgy megtapasztalják az iskola és a szülők viszonyrendszerének alakulását, mint maguk a szülők, akiket sokszor hajlamosak a tanárok pusztán zavaró tényezőként, vagy munkájukat akár látatlanban megtapsoló közönségként kezelni. Márpedig, ahogy egy előadásban elhangzott, a saját gyermekük tekintetében akár szakértőnek is tekinthetnék, partnerként is kezelhetnék a szülőket a pedagógia hétköznapi apostolai. Így már az is élenjáró kezdeményezésnek tekinthető, hogy a téma egyáltalán szóba került a jelen konferencin.
Ami, mint azt az előbb próbáltuk jelezni korántsem kisebbíti a többi téma érdekességét. Mert ki mondaná azt, hogy az élethosszig tartó tanulás problematikája ne lenne akár személyesen is sokaknak élő élmény (http://www.euroastra.info/node/53939 ). Akár szó szerint is személyes, mint e sorok írójának is (http://endresy.blogspot.com/2011/09/nem-vettek-fel-kodolanyira.html ). De ugyanígy említhetnénk az oktatásinformatikát és az alternatív tanulási, tanítási lehetőségeket, vagy a kapcsolati hálók szerepét, melyek nem függetlenek természetesen az informatikától sem. Mert a virtuális közösségek személyiségformáló szerepét is kár lenne elhanyagolni. Ahogy az iskolának jutó személyiség és egészségformáló szerepet sem, melyet szintén több előadó felvetett munkásságának ismertetése során. S ez is csak rövid felvillantása annak a sokrétűségnek, melyben a múlt, sokszor évszázados anyagainak feldolgozása is helyet kapott, és amellyel a részt vevők találkozhattak.
A teljes konferenciakötet letölthető:
http://onk2011.elte.hu/teljesanyagok.pdf
Simay Endre István
