A szótlan festőművész mesél magáról.

A Vörösmarty Színház Forrás Galériájában 2014. január 17-én nyílt meg Nemes István festőművész kiállítása. A székesfehérvári tárlatot Sárba Katalin a budapesti Forrás Galéria vezetője nyitotta meg a festőművész múzsája, Borszéki Boglárka írónő köszöntőjével.

A Vörösmarty Színház Forrás Galériájában 2014. január 17-én nyílt meg Nemes István festőművész kiállítása. A székesfehérvári tárlatot Sárba Katalin a budapesti Forrás Galéria vezetője nyitotta meg a festőművész múzsája, Borszéki Boglárka írónő köszöntőjével.

„Ecsettel körülfesteni az érzést és úgy mutatni meg a láthatatlant, ezzel a technikával születnek Nemes István munkái. Körvonalaz, kitölti, átformálja azt, ami nincs készen és sosem készül el. Ahogy minden újrateremtődik pillanatról pillanatra, úgy alkalmazkodik a művész kezében az ecset, hogy megfogalmazza a változás hangulatát, saját tartalmainak átalakulását. Így válik a képek sora egy időszak ars poétikájává, önarcképpé, meseszerű lényekkel elképzelt, vagy itt létező tájakkal, figurákkal. Vajon létezik e annyi kép, hogy el lehessen mondani velük egy életet?  A valóság úgy szűrődik át a művész lélek-világán, hogy közben átértelmeződik. A szebbet szebbé, a csúnyát rútabbá teszi. A szépségben az angyalok és fények, a durvaságban a démonok és a sötétség jelenik meg…. Útnak indulnak bennünk a sejtelmek, hiedelmek, remények, szorongások és kétségek…  A képek funkciója a gyönyörködtetésen keresztül és azon túl az üzenet átadása. A szótlan festőművész mesél magáról. De mit is mond! Járják körbe a termet, lépjenek közel és hallgassák meg saját szemükkel!" (Borszéki Boglárka)

A köszöntő után Závodszky Noémi, a Vörösmarty Színház művésznője nagyszerű előadásában Reményik Sándor: Istenarc c. versét hallhattuk, ami stílusosan illett Nemes István képeihez:

„Egy istenarc van eltemetve bennem,

Tán lét-előtti létem emlék-képe!… "

Nemes István 1947-ben született Hódságon, Szerbiában. A művészethez való vonzódása kis gyermek korától eredeztethető, ugyanis édesapja nyomdász volt. Hamar kitanulta a szakma rejtelmeit, kapcsolatba került a művészeti, tudományos tárgyú kiadványokkal. A gimnázium után egy rövid ideig Belgrádban építészetet tanult, majd felvételt nyert az újvidéki Képzőművészeti Akadémiára. Tanulmányutakon járt a Balkáni hegyek között, Észak-Olaszország városaiban (Milánó Torino, Verbania, Vigevano), Szardínia szigetén, számtalan művésztelepen Gyimestől Normandiáig.

A diploma megszerzése után rajztanárként dolgozott a hódsági gimnáziumban, majd a katonaság idején tüzérként az ezredről, katonatársairól készített dokumentáló képeket. Később az újvidéki Magyar Szónál és Naplónál lett szerkesztő, közben a Tankönykiadónak is illusztrált. A Vajdasági enciklopédia készítésének idején ismerte meg Mikes György biológust, aki felkérte a vajdaság madarainak megfestésére. Kedves témája lett a madárábrázolás. Pihe könnyű formába öntve jelenítette meg a különféle fajtákat egy saját maga által kifejlesztett különleges technikával, száraz akvarellel. Egyedi technikával festett madarai helyt álltak nemzetközi kiállításokon, mint a Baton Rougeban, ahol elnyerték a zsűri és a közönség díját, Lausanneban, Ludwigshafenban, Courmayeurben, Budapesten, Sopronban.

1994-ben telepedett le Magyarországon, először Baján, jelenleg Somogyfajszon él és alkot.

1969-től kiállító művész. Képeinek megfoghatatlan, távoli-dimenziói adják művészetének lényegét. Lelki nyugalom árad belőlük. Emlékek, benyomások, érzelmi-lelki állapotok kapnak formát ecsetje által. A kiállításon látható guache festményei és akvarelljei árnyalatokat, tűnő formákat rejtenek. Elmondása szerint az alkotás, a festés tevékeny állapota élteti, ad neki erőt.

Egyéni kiállításokkal mutatkozott be Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Topolyán, Zentán, Erdélyben, Szlovéniában, Olaszországban, Németországban, valamint itthon Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Baján és Kaposvárott. Részt vett Országos Akvarell Biennálékon, Triennálén Egerben, Magyar Táj Biennálékon Hatvanban, Őszi Tárlatokon Hódmezővasárhelyen, Téli Tárlatokon Kecskeméten, Nemzetközi Akvarell Biennálén Belgrádban a Magyar Vízfestők Társaságával. Kiállított az Unikornis Csoporttal (Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész, Nagy Judit gobelinművész, Szemadám György festőművész, író és Meszlényi Attila festőművész), Végh András festőművésszel, Benes József festőművésszel, Gerle Margit keramikusművésszel, Puha Ferenc festőművésszel, Aknay János festőművésszel, Sütő Róbert festőművésszel, Ferencz S. Apor képzőművésszel, a Magyar Vízfestők Társaságával, Műhely Egyesülettel, 9+1 Egyesülettel és a bajai Nagy István Egyesülettel.

Nemes István festőművész kiállítása 2014. február 17-ig látogatható.

Vörösmarty Színház Forrás Galériája

Székesfehérvár

A kurátor Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója.

http://www.vorosmartyszinhaz.hu/

http://www.forrasgaleria.hu/

Lantai József