A tájékoztatás nem üzlet?

„Sajtóközleményüket köszönettel megkaptuk, kérjük, tekintsék meg médiaajánlatunkat, hogy milyen feltételek mellett tudjuk közölni" – kapunk néha egy-egy ilyesmi visszajelzést, amikor ügyfeleink sajtóközleményét kiküldjük a témában érintett újságíróknak, szerkesztőségeknek.

„Sajtóközleményüket köszönettel megkaptuk, kérjük, tekintsék meg médiaajánlatunkat, hogy milyen feltételek mellett tudjuk közölni" – kapunk néha egy-egy ilyesmi visszajelzést, amikor ügyfeleink sajtóközleményét kiküldjük a témában érintett újságíróknak, szerkesztőségeknek.

Van az a vélhetően „nagyon avitt" nézet, hogy a médiumok elsődleges dolga olvasóik tájékoztatása. Ennek megfelelően egyébként – mivel nem csupán pr-es vagyok, de olvasó is – üdvözlöm azt a hozzáállást a szerkesztőségek részéről, hogy csak olyan sajtóhírt közölnek, ami hírértékkel bír az olvasók számára.

Mert az újságokat, magazinokat az olvasóknak írják, szerkesztik, nem maguknak, és nem is a hirdetőknek. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a lapok így vagy úgy az olvasókból élnek. Hát nem a hirdetésből? Nem, mert a cégek sem azért hirdetnek egy lapban, hogy azt csak a szerkesztőség lássa. Azt akarják, hogy az olvasók lássák a hirdetéseket, azok az olvasók, akiket a médium a megfelelő tartalmakkal édesget magához. Tehát közli azt, amire az olvasó kíváncsi (lehet).

Nem teheti meg egy országos politikai napilap, hogy nem tájékoztat arról, hogy X párt 1 millió szimpatizánsa eltorlaszolta fél Budapestet csak azért, mert a lap az Y párttal szimpatizál. Miként nem teheti meg egy gazdasági lap sem, hogy nem ír a G8 csúcsról, mert a szervezők nem fizetnek érte, vagy egy informatikai magazin arról, ha a Microsoft holnaptól megszünteti az Office csomagot, mert a multicég nem vette meg náluk a címlapot.

Mint ahogy az sincs rendben, ha már azt is közli egy lap, ha X cég vezetője csuklott kettőt, mert amúgy meg évi többszázmilliós hirdetési kerettel bírnak náluk. Mert előbb vagy utóbb az olvasó megunja a hülyítést, a nem megfelelő tájékoztatást, és eleinte azért még átfutja a lapot, legörgeti a honlapon a cikkeket, aztán már egyre ritkábban, mígnem végleg sutba dobja az egészet.

És ha a médiumnak van egy kis szerencséje, egy darabig még el tud úgy vegetálni, hogy egykori presztízse vagy a megszokás miatt(netán „végülis mindegy" alapon) még nem mondják le mondjuk a cégek az előfizetéseket, de legfeljebb már csak a takarítónő veszi néha kezébe a felhalmozott példányokat, hogy kicsit leporolja.

A blog megjelent:

 http://www.sakkom.hu/blog/2012/06/21/a-tajekoztatas-nem-uzlet/#more-491