A Tárerőforrások Kezelése

Egy nagyvállalat adattárolásának kezelése ma a legfontosabb megoldandó feladatok közé tartozik. Az adatok példátlan sebességű szaporodása mellett a megfelelési követelmények újabb gondot akasztottak a már így is túlterhelt és nem elegendő személyzettel rendelkező informatikai részlegek nyakába. Az alig növekvő költségvetés mellett a tárolás kezelése létfontosságú, és egyre nő iránta az igény.

Az informatikai szervezetek valóban a tárolás növekedésének komplikációival küszködnek. Ez a növekedés egy átlagos cégnél 55 százalékos. Ezek a szervezetek úgy látják, hogy a meglevő tárerőforrásokat intelligens kezeléssel jobban ki lehet használni, így csökkenthetik az adatnövekedéshez jellemzően társuló költségeket és bonyolultságot.

De nem minden szervezetnél egyforma a tárolási igény. Az elsősorban taktikai gazdálkodással foglalkozó szervezetek a hardvergyártók által szállított eszközökkel is elérhetik céljukat.

Más szervezeteknél ennél több kell. Ez utóbbiak olyan eszközöket szeretnének, amelyek a tárerőforrások kezelését a teljesítmény és a szabályok kezelésével, a tárhelykiosztással és a SAN kezelésével integrálva biztosítják a hatékonyabb tárinfrastruktúrát. Ezen felül a tárerőforrásoknak az alkalmazástól a tárrendszerig történő aktív kezelésével az informatikai szervezetek jobban teljesíthetik a vállalt szolgáltatási színvonalat, valamint biztosíthatják az alkalmazások optimális teljesítményét és rendelkezésre állását.

A vegyes környezetben is működő tároláskezelő eszközök jelentősen egyszerűsíthetik és szabványosíthatják a tárolás kezelésének egyébként időt rabló és nagymértékben specializált folyamatait, miáltal nem lesz kidobott pénz az, amit a hardverre, az oktatásra és a személyzetre költöttek.

A tárolást kezelő eszközök persze nem egyformák. A tárerőforrásokat kezelő hagyományos megoldások például csak a tárrendszer, a fájlok vagy a fájlrendszer adatait gyűjtik. Az átfogóbb megoldások a fizikai és logikai tárkapacitás kezeléséhez viszont teljesebb képet adnak az ellátóláncról.

A tárerőforrások leghatékonyabb kezelése érdekében a szervezetek olyan megoldásokat kereshetnek, amelyek a kapacitás kezelésétől a rendszerek egészségi állapotának figyelemmel kíséréséig, a csatlakozó rendszerek átláthatóságig és a vegyes tárrendszerek hozzárendeléséig sokféle képességgel bírnak.

A kapacitás kezelése

Gazdaságosság szempontjából a tárerőforrás-kezelés egyik legnagyobb előnye az elveszett vagy elpazarolt tárhely visszanyerésének, valamint az aktuális és jövőbeni tárkapacitás-igény előrejelzésének lehetősége. Ebből a célból az informatikai részlegnek pontosan követnie kell tudni a meglevő erőforrások elérhetőségét és használatát. Ezen kívül az informatikai részlegnek törődnie kell a kiosztott és a kihasznált tárhely különbségével is. Az átfogóbb tárhelygazdálkodás érdekében a szervezetnek olyan alkalmazásra van szüksége, amely mindezt láthatóvá teszi.

Emiatt egyre több tárhelykezelő eszköz jelzi a teljes bekapcsolt kapacitást, méréseket végez a rendelkezésre álló erőforrások és a tárolásra fordított kiadások meghatározására, előrejelzést ad a kapacitástervezéshez és -finanszírozáshoz, és elkerülhetővé teszi a tárhelyek gyengébb kihasználásához vezető szükségtelen tárolóeszköz-beszerzést.

A hatékony stratégia a kapacitások kihasználtságának 20 és 50 százalék közötti növelését teszi lehetővé, ami jelentős állóeszköz-beruházási megtakarítást eredményez. Továbbá a tárolás kategorizálása is megjelent, mint a szervezeteket a hardvervagyon maximális kihasználása érdekében az alkalmazások kihasználtságáról és a tárolásról kellőképp tájékozottan meghozott döntésekhez segítő eszköz. A legutóbbi időkig az informatikai részleg szükség esetén csak a lemezes tárhelyet bővítette és adatmásolatokat készített. A tárolt mennyiség növekedésével a lemezes tárhely bővítése sokkal drágább lett. A gyakran elérendő információhoz gyors és drága tárhelyet lehet kijelölni, míg a többi információ lassabb adathordozón is tárolható, vagy akár archiválható.

A tárak egészségi állapotának megfigyelése

A tárhálózatok bonyolultsága miatt létfontosságú az adat útvonalán levő összes – akár a SAN legtávolabbi csücskében levő – alkotóelem megfigyelése. Hogy ne kerülhesse el a figyelmet ezek esetleges problémája, a tárerőforrás-kezelő eszközök sok egyéb mellett a tártömböktől a kapcsolókig, a buszillesztőkig (HBA), a gazdagépekig, az alkalmazásokig, a fájlokig, a logikai egységek számaiig (LUN) mindent figyelnek.

A tár elemeinek megfigyelése közben a tárerőforrás-kezelő eszköz például érzékeli, hogy az adatbázisban leggyakrabban használt táblázat egy önálló lemezekből álló redundáns tömb leglassabb lemezén van, vagy valamelyik szerver egy bizonyos portján vagy egy SAN-kapcsolóban torlódás tapasztalható. A teljesítménystatisztika, a rendelkezésre állás, a környezeti részletek és a szabad terület megfigyelése alapján ezek az eszközök bármely esetlegesen gondot jelentő rendellenességet felismernek, és a beállított szabályoknak megfelelően önműködően értesítik a rendszergazdát, ha bármely változó átlépi az elfogadható tűréshatárt.

Teljes átláthatóság

A legtöbb szervezet csupán ismerni akarja a birtokában levő tárvagyont, és jelentéseket akar róla. Ezeknek olyan tárerőforrás-kezelő eszköz kell, amely a felderítést, a megjelenítést és a jelentéskészítést biztosítja. Így ezek a szervezetek az átláthatatlanságtól eljuthatnak a teljes ellátólánc áttekinthetőségéig.

Fontos az alkalmazástól a fizikai tárig vezető út ismerete, hogy biztosíthassák az alkalmazások megfelelő teljesítményét és hozzáférhetőségét. A szervezeteknek látniuk kell az adat útját, hogy ismerhessék az alkalmazások elhelyezkedését a fizikai lemezeken, és a tárak rendszergazdái felismerhessék a torlódásokat, illetve a hibák helyét.

A tömbök gazdagépre való leképezését biztosítva láthatjuk a legteljesebb képet, ahol betekinthetünk a tömbök szintjén zajló, és az alkalmazásokra hatással levő eseményekbe. Az ilyen dinamikus leképezés nemcsak az elárvult tárakhoz vezető hibás tárkonfigurálás felismeréséhez elengedhetetlen, de segíti az adatút teljesítőképességének fenntartását is, ugyanis a tárolás kiigazításához kimutatja a kijelölt, de igénybe nem vett, a használaton kívüli és a kevéssé használt kapacitást.

A tárkiosztás

A tárerőforrások kezelésének egyik fő funkciója a tárkiosztás, amely csökkenti az alkalmazások rendszerbe állításához és a változások kezeléséhez szükséges időt. A változási folyamatra vonatkozó hardverkezelési információk biztosításával a tárkiosztás az idő megtakarítása mellett minimálisra csökkenti a hibák valószínűségét. A tárkiosztáshoz használt hatékony stratégiához egy vegyes tárakon működő tárerőforrás-kezelő eszközre is szükség van. A minden jelentős tárolóeszközzel, adatbázissal és alkalmazással együttműködni képes, bármely operációs rendszeren működő infrastruktúra-szoftver egy rétegén történő szabványosítással nincs szükség a sokféle kezelőszoftverre.

A legtöbb kezelési funkcióhoz közös felülettel rendelkező, tárerőforrásokat kezelő eszközök a vegyes tárinfrastruktúrában egyetlen kezelőeszközzel egyszerűsítik és szabványosítják a tárkiosztás folyamatát. A tárerőforrások kezelésének technikáját olyan mértékben használható ki a kiosztási folyamat automatizálására, amennyire az a szervezet számára szükséges. Ezzel jelentősen csökkenthető az az idő, ami az informatikai részlegnek az alkalmazások számára szükséges tár kiosztására kell. Így a vállalat gyorsabban tud jövedelmet termelni. A tárkiosztási minták esetenként szükségtelenné tehetik a gyakorlottabb és emiatt jóval többe kerülő személyzetet.

Folyamatos kezelés

Amikor az információ egyre értékesebbé válásával a számítástechnikai környezet egyre bonyolultabb lesz, és a kezelés költségei egekbe szökkenéssel fenyegetnek, a tárerőforrások kezelése hatékony eszköznek bizonyul a tárolás kezelésének egyszerűsítésére, a beruházások megóvására, valamint az információ elérhetőségének és biztonságának megőrzésére.

A tárerőforrások kezelése azonban nem egyszeri esemény. Ez egy folyamatos, a kezelés beéréséhez több lépcsőn keresztül elvezető folyamat. Nem minden szervezet indul azonban ugyanarról a szintről vagy ugyanazért a célért. Emellett nem is minden szervezet érdekelt a tárkezelés minden funkciójában, és nem ugyanazt az összetevőt tekinti fontosabbnak, mint mások. A mai fejlett tárerőforrás-kezelő eszközök rugalmasságukból eredően könnyen alkalmazhatóak a szervezetek egyedi tárkezelési céljainak eléréséhez.

Egy nagymértékben központi kezelést biztosító tárerőforrás-kezelő eszközzel az informatikai szervezetek jobban meg tudnak felelni a vállalatnál található különböző alkalmazáscsoportok tárolási igényeinek. Az alkalmazások és a hozzájuk kapcsolódó erőforrások előrelátó kezelését biztosító eszközök segítik a szervezeteket, hogy magasabb színvonalú és jobb minőségű szolgáltatást vállalhassanak el.