A Torinói Lepel Máig őrzi Titkát – Tudományos Kutatások Az Elmúlt Száz évben

Márciusban nagyszabású tudományos előadássorozatra került sor Rómában, a Pápai Alfonz Akadémián. A megnyitó előadást Emanuela Marinelli, neves olasz szindonológus tartotta a torinói lepel reprodukciós kísérleteiről, melynek összefoglaljuk főbb gondolatait.

Urunk feltámadásának bizonyítéka? Középkori hamisítvány? Leonardo da Vinci alkotása? Egy XIII. századi keresztes lovag halotti leple? – Egymásnak ellentmondó elméletek, tudományos vizsgálatok, cáfolatok követték egymást az elmúlt száz évben, melyek a mai napig nem tudtak választ adni arra a kérdésre, hogyan keletkezett a Torinóban őrzött halotti lepel, rajta a megkínzott és keresztre feszített Krisztus képmásával; mint ahogy eddig senki nem volt képes reprodukálni a misztikus vásznat.

A torinói lepel tudományos kutatásának története a fényképezés technikájának köszönhetően a XIX. században vett megdöbbentő fordulatot. 1898-ban Secondo Pia olasz ügyvédnek sikerült lefényképeznie a vásznat, amelynek negatívján előtűnt egy emberi arc. A következő évtizedekben készült fényképfelvételeken már kivehetők a korbácsnyomok is. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a vásznon látható képet semmilyen oldószerrel nem sikerült eltüntetni, lévén, hogy nem tartalmaz semmilyen pigmentet, festéket. Az eredetileg fehér színű lenvászon felszíni rostszálai az oxidáció és a kiszáradás következtében az idők során megsárgultak.

A hetvenes években két amerikai fizikusnak (John P. Jackson és Eric J. Jumper) sikerült háromdimenziós felvételt készíteniük a lepelről. Kép analizátorral kimutatták, hogy az emberi alakot ábrázoló kenderszálak elszíneződése összefüggésben áll a holttest és a lenvászon távolságával.

A tudósokat régóta foglalkoztatja a rejtély, amelynek megfejtésére számtalan elméletet dolgoztak ki. Az egyik elmélet szerint (1900, Paul Vignon) az emberi vérből és izzadságból lebomló ammónia-kipárolgás miatt rögzült a kép a vásznon, amelyet aloéval és mirhával itattak át. Egyesek megpróbálták mesterségesen reprodukálni a folyamatot – vérrel, izzadsággal, illóolajokkal -, de csak részeredményeket értek el, a kép ugyanis csak ideig-óráig volt látható. Fölmerült az a lehetőség is, hogy nem azonnal rögzült a lenyomat, hanem hosszú idő alatt, napfény hatására. Kétségtelen, hogy a holttest közvetlenül érintkezett a vászonnal, mivel fluoreszkáló fototechnikával pontosan látszanak az egyes korbácsnyomok. A kérdés csupán az, miként alakult ki a test lenyomata a gyolcson?

Sokan tagadják a lepel hitelességét, középkori hamisítványról beszélnek. Megmagyarázni azonban nem tudják, miként tudta volna bárki is évszázadokkal korábban hamisítani a vásznat, amit a mai legmodernebb technológiákkal sem képesek reprodukálni. Fantáziadús elméletek születtek erre vonatkozóan: van, aki szerint Leonardo da Vinci művéről van szó – kár, hogy a zseniális polihisztort még bölcsőben ringatták, amikor a leplet már jó száz éve Franciaországban őrizték. Fölmerült, hogy a XIII. században a szaracének által meggyilkolt keresztes lovag halotti leple volna, de olyan elmélet is létezik, miszerint Jézus még nem halt meg, kómában volt, amikor levették a keresztről és gyolcsba takarták. A leplen azonban félig alvadt vérnyomok találhatók, amelyek csak halott emberből származhatnak.

Számos fizikai-kémiai kísérletet végeztek a rejtély megfejtésére. A probléma az, hogy valamennyi csupán részmagyarázatot tud adni a jelenségre. A fizikai és a kémiai feltételezések továbbá kölcsönösen kizárják egymást. 1930-tól kezdve többen állították, hogy a vásznon látható képmást Krisztus feltámadásának pillanatában a hirtelen felszabaduló energiahatás hozta létre. Infravörös, ultraibolya- és röntgensugárzással is magyarázták a folyamatot. Egy amerikai tudós gyors lebomlású radioaktív izotópot fecskendezett be magának, ezzel modellezve a feltámadáskor Jézus testéből felszabaduló sugárzást. Az így keletkezett kép nagyon hasonló a torinói leplen találhatóhoz, ezért a kísérlet igen közel járt a misztérium megfejtéséhez. Sebastiano Rodante szicíliai orvos szerint az impregnált vásznon a napsugarak hasonló nyomokat hagynak. Ez a fény Krisztus testéből áramolhatott ki, amint erre több utalást is találunk.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk Szent Pálról: „Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül" (ApCsel 22,6). Máté evangéliuma pedig így ír: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény"(Mt 17, 1-2). „A hit áthatolhatatlan terület, mely elkülönül a kísérleti tudománytól. Ha a feltámadás napsugárszerű felvillanásként történt (és ebben áll a misztérium), akkor a torinói lepel a feltámadásnak nem bizonyítéka, hanem modellje lehet" – állítja Rodante.

A szalézi José-Luis Carreño Extandia szerint a vércseppek és a korbácsnyomok talán azért maradtak meg, hogy örökre emlékeztessenek bennünket Urunk kínszenvedésére, feltámadására, mely megelőlegezi jövőbeli feltámadásunkat.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír