A tipszter
3 perc olvasás
A lóversenyt gróf Széchenyi István angol mintára hozta be Magyarországra 190 évvel ezelőtt, 1827-ben. Akkor még lófuttatásnak hívták és a Pályafutási Társsaság égisze alatt működött. Az első lófuttatás 1827. június 6-án 25 ezer néző előtt történt, a Széchenyi-nevelte Babieka nevű telivér (angol tenyésztésű versenyló) győzött. Röviddel ezután jelent meg Széchenyinek a maga korában úttörőnek számító munkája „Lovakrul” címmel, amellyel egy magyar lótenyésztő egyesület megalapítását akarta népszerűsíteni. 2006-ban jelent meg Farkasházy Tivadar „Zsokékrul” c. könyve, sokat nem értették, miért adott ilyen furcsa nevet könyvének a szerző. Hát ezért.
A galopp (vágta) versenyek különleges figurájaként ismerte és szerette a versenylátogató közönség György urat, a tipsztert. Szerencsejáték-függő volt, bár akkor még nem ismertük ezt a kórt. Állítólag két öröklakását lóversenyezte el, mielőtt a felesége elvált tőle szenvedélye okán. Tudnivaló, hogy kétféle tipsztert különböztetünk meg. A pénzért „nyerő tippeket” adót és az ingyen ötletelőt, aki kiköti „ügyfelének”, hogy nyerés esetén valamit juttasson neki is a pénzből. György úr nett, jó modorú, választékosan beszélő, hatalmas empátiával és IQ-val rendelkező ember volt, aki bárkit rövid idő alatt levett a lábáról. Azok sem haragudtak meg rá, akinek rossz tippet adott, mindig ki tudta magyarázni magát. Majd legközelebb holtbiztos tippet kap, ne aggódjon, vigasztalta a megjósolt nyerőt megjátszó és vesztő áldozatát.
Köztudott, hogy a nyeremények kifizető helyei nem ugyanott vannak, mint ahol a fogadásokat kötik. György úr odasomfordált a futamok után a kifizetőhelyekhez és mosolyogva kérte a részét. Sokáig rejtély volt, hogy tudta kiszúrni azokat a fogadókat akik az ő tippjei alapján nyertek a 10-12 futam valamelyikén. Míg egyszer rájött valaki a turpisságra. Akinek tippet adott, annak ruhája, kabátja hátára puha krétával tett egy kis jelet. A kifizető pénztárablaknál azokhoz ment oda, akiknek ez a jel volt a ruházatán.
Tipszterek ma már nincsenek. Elfoglalták helyüket a tanácsadó politológusok, kommunikációs szakemberek, közvélemény kutatók, szakértők, akik nett, jó modorú, választékosan beszélő, hatalmas empátiával és IQ-val rendelkező emberek. Bármelyik közéleti szereplőt levesznek a lábáról. Holtbiztosan megmondják egy-egy népszavazás, vagy választás végeredményét. Ha melléfognak, mindig ki tudják magyarázni magukat, rejtőzködő szavazók, választ nem adók, füllentők és más renitens polgárok magatartására hárítva a melléfogást. De ne aggódjon, mondják a megbízóiknak, legközelebb holtbiztos tippet adok. Még a tiszteletdíjamat sem kérem megemelni.
Láng Róbert
