Absztrakt, reneszánsz ember

 Véletlenül ide nem téved be a vendég. Az utcán is keresni kell, mire rátalál Budapesten, a VI. kerületi Csengery utca 65/b-ben a Pótkulcs nevű – kissé romkocsmára hasonlító – étteremre. Hangulata, kerthelyisége, belső tere valóban egyedi, délután 5-től éjjel kettőig van nyitva. Itt látható szeptember végéig Darvasi László festőművész legújabb kiállítása.

Mindegyik az utóbbi három év termése – mondta el a falakon függő képekről Rózsa Péter újságíró – és egyben azt is elárulta, hogy eddig ezekkel ő is csak az interneten találkozott. A címben jelzett három szó is a képernyőt szemlélve jutott eszébe. Ez a reneszánsz, magában foglalja azt is, hogy a képeken megjelenik az ember nélküli, érintetlen természet, megjelenik az általunk épített, második természet és megjelenik, ami ráépül, az igazi gazdagság, ami Darvasi László világában a leggazdagabb, a képzelet által alkotott természet. Ebben pedig már ott vannak a mitikus lények, az angyalok. Az, hogy ez a harmadik természet kétdimenziós formában köszön vissza, mindig óriási élmény számára. Minden képében van valami, amin „el lehet indulni”. Van egy kilincs, egy kapu, egy ház – vagy több, és pillanatok alatt bent vagyunk mögötte. Soha nem lehet tudni, hogy egy házban mi történik éppen akkor, amikor ránézünk. Azt képzelünk mögé, amit szeretnénk, és ebben a borzasztóan furcsa és feszült világban, szinte lehetetlen, hogyan tudja ő megőrizni a szépség iránti vágyát, érzékét. Semmit nem rondít bele. Ki tudja szűrni, ki tudja zárni a világ zaját. A „Zarándok” című képet például eredetileg egy fotó alapján festette, azon egy koldus ült. Mi viszont egy keleti filozófust látunk. A koldust gondolkodó emberré változtatta – és hogy még tökéletesebb legyen a dolog – egy angyalt is helyezett a feje fölé, és ezzel mintegy megvédi. Valószínű tehát, hogy az ő belső világa is ilyen és ezen a képen meg is jelenik. A kép felidéz egy gondolatot – miért is szeretik az emberek a mesét? Ott mindig van egy hős. Vannak a jobbak, vannak a rosszak. A mesehős általában győz – de nem egyedül. A hősnek minden mesében van egy segítője. Egy ember vagy egy angyal, egy sugallat – valami segíti, hogy győzelemre jusson. Mindannyian szeretnénk a hős helyében lenni, de – és ez tudat alatt működik – nem a hős a fontos, hanem a segítő. Az ember az életben is ezt a segítőt keresi. Darvasi László képein mindig ott van a segítő. Ember, angyal, nap és hold, valami a természetből, az első természetből vagy a képzeltből, ami a hősünket – aki látszik vagy csak sejthető a képen – hozzásegíti a pozitív élményhez, amit a festő ezekben a képekben közvetít. A képeken üzenetek sokasága van és mindegyikből kijön egy jel. Ha tüzetesen nézzük a képeket, akkor akár több is. Az üzenet által hordozott jelzés megemeli az embert. Ha átengedjük magunkat neki, az borzasztóan nagy élmény lehet. Itt ülünk egy „romkocsmában”, odamegyünk egy kép elé, belesétálunk a képi ábrázolásba, hagyjuk magunkat kalandozni, a sokszor Möbius szalagként egymásba fonódó épületek misztikus ajtajain, kapuin át. A lépcsőkön továbbhaladni, szabadon képzelegni és kijutni valahová. Mert ezek a képek mindig eljutnak valahová, akár föl az égbe – jelzésszerűen. Az ábrázolás technikája is változatos. A festmények mellett vannak egészen különleges tusrajzok is. A görbülő terek, a szabad geometriai játékok Chagallt idézik. A művész enged lebegni, a tárgyakat, embereket, angyalokat – minket.

 Az alkotó ezt még azzal egészítette ki, hogy elég sok kép magáért beszél. El lehet indulni és segítségükkel, lélekben, néha még kirándulást is lehet tenni. A cél is ez: a nézők elé tárni egy olyan világot, ami talán jót tesz nekik is. Persze hozzá kell tenni, hogy ez a szebb és jobb világ mindig rajtunk múlik! Mi vagyunk a világunk és önmagunk építői – ez egészen biztos! Elmondta: vonzódik az egyszerűséghez. A kép az egyszerűségében lehet nagyszerű. A letisztult formák, letisztult vonalak más érzéseket adhatnak. Új dimenziót nyithatnak meg a nézőnek. A fekete – fehér, amiben néha egy kis piros vagy egy kis narancsszín megjelenik, a hagyományos festmények között jól észrevehető. Nagyon sokan kedvelik az olyan jellegű képeket, ami nem ordít, de mégis felkelti a figyelmet.