Ifjúkorunk legérdekesebb alkotóitól 2016. október 16-ig először látható összefoglaló életmű kiállítás apa és fia jeles, mintegy százharminc darabból álló, most bemutatott művéből. Július 27-én, a megnyitón megjelent a Műcsarnokban a 86. születésnapját ünneplő Szervátiusz Tibor, ezt azonban a sajtó képviselői a délelőtti bemutatón nem láthatták.  A kiadott szerény sajtóanyagból és a kurátorok néhány szavas tárlatvezetéséből kiemelkedő volt Rockenbauer Zoltán méltatása a Szervátiuszokról. Például az, hogy első kiállításuk 1983-ban volt a Pesti Vigadóban, amikor Romániában és nálunk is még a kötelező szocreál művészeti irányzatok közepette felüdülést jelentett a „csak tiszta forrásból" táplálkozó népi modernitás.

 

Ifjúkorunk legérdekesebb alkotóitól 2016. október 16-ig először látható összefoglaló életmű kiállítás apa és fia jeles, mintegy százharminc darabból álló, most bemutatott művéből. Július 27-én, a megnyitón megjelent a Műcsarnokban a 86. születésnapját ünneplő Szervátiusz Tibor, ezt azonban a sajtó képviselői a délelőtti bemutatón nem láthatták.  A kiadott szerény sajtóanyagból és a kurátorok néhány szavas tárlatvezetéséből kiemelkedő volt Rockenbauer Zoltán méltatása a Szervátiuszokról. Például az, hogy első kiállításuk 1983-ban volt a Pesti Vigadóban, amikor Romániában és nálunk is még a kötelező szocreál művészeti irányzatok közepette felüdülést jelentett a „csak tiszta forrásból" táplálkozó népi modernitás.

 

Szervátiusz Jenő (1903-1983) asztalosműhelyben kezdett fát faragni. 1925-27 között Párizsban járt iskolába, majd 1930-tól erdélyi témájú, népi ihletésű fafaragásokat készített. 1948-49-ben a Kolozsvári Művészeti Intézet tanára lett. Mintegy ezer darab köztéri alkotás maradt fenn utána Romániában és Magyarországon. Az egyik legszebb munkája, a Cantata Profana című Sopronban látható. Az idős mester küldetéstudatát a szülőföld (Erdély) és a magyar kultúra szeretete itatja át.

Szervátiusz Tibor, a fia 1930-ban született. A magyar nép sorsa iránti elkötelezettségét és küldetéstudatát apjától örökölte, bár a szülei 1937-ben elváltak. A fiú anyjánál maradt Kolozsváron. Elvégezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. 1957-től a Román Képzőművészeti Szövetség tagja. 1967-ben bemutatkozott az antwerpeni szobrászati biennálén. 1972-ben apjával együtt elkészítette a nagyszabású Tamási Áron emlékművet Farkaslakán. 1977 óta Magyarországon él. Sok köztéri szobrát ismerjük. Munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazták, ma a Nemzet Művésze kiváltságait élvezheti.

Szervátiusz Tibor egyik főműve a Dózsa-szobor – csak ritkán hagyja el a Magyar Nemzeti Galéria kupoláját, most azonban itt szerepel, akárcsak a 4 m magas Kolozsvári Krisztus. Közel 80 mű a műterméből érkezett, köztük az andezit Ady-fej, a Szabó Dezső-fej, valamint a fantasztikus Petőfi Sándort ábrázoló fafaragás. Ugyancsak megformázta Móricz Zsigmond fejét, a Napisten lányait és kisebb öntvényeket, faragásokat. Igen megkapó alkotás a hófehér kőből készült Bartók-fej, továbbá a Bartók Béla zenéje ihlette munkák: Fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin stb.

Szervátiusz Jenő és Tibor művei számos európai nagyvárosban megfordultak, de igazán jelentős közös kiállításukra évtizedek óta nem került sor. Most együtt szerepel a két géniusz kolozsvári és budapesti gyűjteményekből összeállított tárlatán.

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük