Alfons Mucha – A Szecesszió Nagymestere A Szépművészeti Múzeumban

A Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitója 2009. március 20-án zajlott a Szépművészeti múzeumban, a fesztivál díszvendége idén Csehország, a megnyitó-ünnepség szolgált egyúttal a cseh művész Alfons Mucha gyűjteményes kiállításának megnyitójaként is.Beszédet mondott Hiller István oktatási és kulturális miniszter, Gyenesei István önkormányzati miniszter, Dr.Demszky Gábor Budapest főpolgármestere és dr.Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, valamint Frantisek Mike, cseh kulturális miniszter-helyettes.

Alfons Mucha – Önarckép

A Szépművészeti Múzeum a 2009. március 20-án megnyílt kiállításon Alfons Mucha életművének kiemelkedő alkotásait mutatja be. A nő dicsérete – Alfons Mucha, a szecesszió cseh mestere című tárlat a szecesszió egyik legismertebb mesterének párizsi, amerikai és cseh korszakából származó műveit tárja a látogatók elé.

A több mint 100 plakátot, rajzot, festményt és fényképet bemutató kiállítást, amely egyben a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóprogramja, június 7-ig láthatja a nagyközönség.

A Szépművészeti Múzeum Ferdinánd Hodler és Gustave Moreau tárlata után a Mucha kiállítás az utolsó darabját jelenti annak a sorozatnak, amely a XIX. század végi „aranykorról" kívánt képet adni. A brno-i Morva Galéria, a prágai Iparművészeti Múzeum és a szintén prágai Mucha Foundation gyűjteményéből válogatott anyag szerepel most Budapesten (innen kerül októberben Brnóba).

A kiállítás, számos Amerikában és Csehországban született alkotás bemutatása mellett, elsősorban Mucha párizsi tevékenységére helyezi a hangsúlyt. Ez volt az az időszak, amikor a festő műveinek dekoratív stílusa, a „le style Mucha", egész Európában és az Amerikai Egyesült Államokban ismertté vált, és nagyban hozzájárult a századforduló szecessziós művészetének kialakulásához.

Mucha a századforduló művészetében elsősorban a plakátok és az alkalmazott művészet területén alkotott kimagaslót. Művészetében előterében egyik oldalon a különcség, a stílusérzék, a jelképek és az allegória nyelvezetének egyedi alkalmazása, a másik oldalon a modern sokszorosíthatóság lehetősége és a képalkotó technikák hatékony alkalmazása állt.

Alfons Mucha 1860-ban, a csehországi Ivancicében született. 1877-ben Bécsbe költözött, 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól Párizsban tanult. Plakátműveivel aratta első sikereit az 1890-es évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet is. Első nagy sikerét 1894-ben érte el, amikor díjat nyert a párizsi Sálon kiállításán. Plakátjainak, reklámkiadványainak többségét a Champenois nyomda állította elő, itt készült valamennyi Sarah Bernhardt-plakátja. Sarah Bernhardt körülrajongott párizsi híresség volt a 19. század második felében s a 20. század elején, kortársai őt tekintették a valaha színpadra lépett legjobb színésznőnek, az őt hirdető plakátok többségét Mucha tervezte 1895-1901 között.

Mucha 1904 február végén az Egyesült Államokba költözött, ahol az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették híressé, Sarah Bernhardt amerikai turnéinak előzetes beharangozóiként.

Az ünnepelt mester 1910-ban visszatért Csehországba, ahol művészetének középpontjába a szláv jelképek és a szlávok korabeli sajátosságai kerültek. Csehszlovákia megalakulása után ő tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit, 1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az elsők közt tartóztatta le, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüdőgyulladást soha nem heverte ki és meg abban az évben elhunyt.

A Szépművészeti Múzeum mostani, A nő dícsérete című kiállítása hat részben mutatja be Alfons Mucha műveit.

Az első rész a Femme Fatale Sarah Bernhardt alcímet viseli. Sarah Bernhardt párizsi színésznőt kortársai a világ nyolcadik csodájaként tisztelték, a XIX. század második felében, a XX. század elején Párizs egyik legkiemelkedőbb személyiségének tartották. Démonikus kisugárzásával, ellenállhatatlan bájával, intelligenciájával, gesztusaival, hihetetlen hangjával és botrányaival Párizs mellett Európát és egész Amerikát lenyűgözte.

A Sarah Bernhardt-t ábrázoló plakátok készítésébe Mucha 1894 végén kapcsolódott be, első plakátja, a mostani kiállításon is látható Gismonda 1894-95 fordulóján készült. A művész a plakátok tervezése során a darab jeleneteinek felidézésénél fontosabbnak tartotta, hogy a látottak alapján egyfajta összbenyomás alakuljon ki a nézőkben. A gazdagon díszített ruházat, az ékszerek, a hajviselet, a test és a fej tartása, a tekintet, mindezek az összes Sarah Bernhardt számára készült Mucha-plakáton megtalálhatók.

Az 1890-es évek közepén, amikor Alfons Mucha plakátokat kezdett tervezni, a reklám és a művészeti plakát nagy hasznot hozó üzletág volt. A kereskedelmi és művészi plakátok nőalakjait bemutató kiállítás-részben az ekkor készült alkotások láthatók.

Mucha üzleti ügyfelei, valamint a műgyűjtők számára készített kereskedelmi, ill. művészi plakátokon a központi figura egy-egy nőalak, mint pl. a JOB mindkét változata, a Biscuits Lefévre-Utile, a Biéres de La Meuse, a Waverley Cycles és a Champagne Ruinart. Muchának csak néhány kereskedelmi célú plakátja (pl. a La Trappistine) jelenik meg olyan formában, komolyságban és méltóságban, mint a Sarah Bernhardt számára készült alkotások. Sok, divatos luxuscikket gyártó és árusító cég, vasúttársaság, áruház, valamint kitűnő, kőnyomással készült plakátot publikáló művészi folyóirat alkalmazta tervezőként Muchát, aki az 1890-es évek Párizsának kulturális légkörében teremtette meg az akkori életstílust megjelenítő csinos és divatos lány típusát.

A nőalakot a romantika femme fatale-ja (végzet asszonya) és a szimbolizmus megközelíthetetlen, álmodozó nőideálja egyként inspirálta.

Dekoratív pannók.

1896-ban Mucha a párizsi Champenois nyomda felkérésére tervezte meg dekoratív pannóiak első sorozatát,

az Évszakokat. A nyomda Mucha díszítőművészi képességeinek köszönhette egyik legkelendőbb dekoratív pannó-sorozatát. A művész később, a téma megismétlésén túl, elkészítette annak újabb változatait is.

Ugyanezek a nőalakok jelennek meg csábító pózokban a művész további dekoratív munkáin is; mint a Napszakok, a Virágok, a Csillagok, a Művészetek, a Drágakövek, vagy a kettős sorozatok, a Hajnal és Alkony, a Gyümölcs és Virág, a Borostyán és Babér, a Kankalin és Toll, valamint a Szirti hanga és Parti bogáncs.

Mucha egzotikus arcú szépségei, a Bizánci fejek, a Barna és Szőke, a művész számtalan alkotásán feltűnnek;

étlapokon, levelezőlapokon, meghívókon vagy fejléceken.

A Pasztellek és rajzok szekcióban bemutatott művek drámai, helyenként szinte ijesztő kifejezésmódja közel áll az expresszionizmushoz. Mucha ezeken az alkotásokon a nő vágyait és „romlottságát" kívánta bemutatni, pasztell- és szénrajzait minden jel szerint társadalmi és filozófiai műként akarta kiadatni, A hét főbűn címmel. Alkotásait valószínűleg Henry de Toulouse-Lautrec alkotásai inspirálták. Az első rajzokat ki is állította 1897-ben rendezett kiállításán, a Sálon des Cent-ben, de a továbbiakban nem tárta őket a nyilvánosság elé.

Ebben a kiállításrészben láthatóak a mester által készített naptárak, borítók és illusztrációk is. Az 1902-ben megjelent Documents Décoratifs album egyfajta összefoglalása mindannak, amivel Mucha a XIX. század végén és 1900 körül foglalkozott, amikor valóban „teret hódított" az iparművészet minden ágában. A táblák nagy része hétköznapi használati tárgyakat, bútorokat, ékszereket, betűtípusokat, textíliákat, drapériákat, tapétákat vonultat fel.

Mai szóhasználattal az albumot az Art Nouveau stílus mintakönyvének lehet nevezni.

A szlávság megszemélyesítése – Slavia.

1909 karácsonyán Mucha ígéretet kapott Charles R. Crane milliomostól, hogy finanszírozza monumentális mitológia-történeti ciklusát, a Szláv eposzt. A festő a következő évben családostul visszatelepült hazájába, ahol a zbirohi kastélyban élete nagy álmának megvalósításához tágas műtermet bérelt.

Mucha elképzeléseiben a szláv testvériségen alapuló cseh nemzeti identitás eszméje jelent meg, ezt kívánta erősíteni, a festményein használt szláv jelképeket a szlávok korabeli jellegzetességei alapján alkotta meg.

A hagyományos jelképek mellett saját szláv ikonográfiát is kialakított, a szláv mitológia tárából kedvenc allegórikus figurája Slavia volt, akit Mucha általában trónon ülő istennőként, vagy történelmi jelenetek hátterében lévő mesebeli figuraként ábrázolt.

Hazájába való visszatérése után Mucha elutasította a kereskedelmi jellegű megrendeléseket. Időnként elfogadott egy-egy grafikai megbízást, amely közel állt hozzá nemzeti jellege, karitatív vagy jelentős társadalmi célja miatt, vagy amelyet személyes barátság miatt nem utasíthatott el. A nemzeti és jótékonysági plakátok nőalakjai c. kiállításrészben ezek az alkotások láthatóak.

Üzenetük; a szenvedő és a társadalom perifériáján élő, nélkülöző emberekkel való együttérzés, a művek célja pedig; humanitárius támasz és anyagi segítség keresése számukra.

Jótékonysági célból készült plakátjain Mucha gyakran ábrázolt nőket szenvedő anyaként. Az ilyesfajta szociális célú megrendelések többségéért nem kapott honoráriumot, ez megfelelt nemes jellemének, amelyet a keresztény hit mellett, szabadkőműves voltából fakadó spirituális küldetése is alakított. Kivételes alkotás és Mucha femme fatale-

ról való párizsi emlékeinek hattyúdala a művész egyetlen cseh színházi plakátja, a Hyacinta hercegnő (1911),

a bájos mesealak.

A tárlat fő támogatója az MKB Bank, kiemelt támogatója a MOL, kurátora Marta Sylvestrová, a Brno-i Morva Galéria és Petr Stembera, a prágai Iparművészeti Múzeum munkatársa.

http://www.btf.hu/

http://eu2009.cz/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Alfons_Mucha

http://esoserver.narod.ru/Pagan/slav_epop.htm

www.mucha.cz/index.phtml?S=home&Lang=EN

http://www.moravska-galerie.cz/

http://www.prague.net/museum-of-decorative-arts

http://www.muchafoundation.org/MHome.aspx

http://en.wikipedia.org/wiki/Pan-Slavism

http://www.answers.com/topic/pan-slavism

Harmat Lajos