Még néhány nap, és idén második alkalommal osztja ki az Aviva Életbiztosító a Műcsarnokkal együttműködésben 2009-ben létrehozott, a magyar kortárs képzőművészet ismertségét és elismertségét növelni hivatott Aviva Képzőművészeti Díjat, és rendezi meg a hozzá kapcsolódó a kiállítást. A kortárs képzőművészet különlegességének számító kiállítás a hazai művészeti szcéna kiemelkedő szereplői közül jelölt hat képzőművész alkotásait mutatja majd be a nagyközönség számára.

 

Még néhány nap, és idén második alkalommal osztja ki az Aviva Életbiztosító a Műcsarnokkal együttműködésben 2009-ben létrehozott, a magyar kortárs képzőművészet ismertségét és elismertségét növelni hivatott Aviva Képzőművészeti Díjat, és rendezi meg a hozzá kapcsolódó a kiállítást. A kortárs képzőművészet különlegességének számító kiállítás a hazai művészeti szcéna kiemelkedő szereplői közül jelölt hat képzőművész alkotásait mutatja majd be a nagyközönség számára.

Aviva Díj: finanszírozási problémákkal küzd a kortárs művészet! 

Miközben az előadó-művészet, a mozgókép és a vizuális kultúra egyéb ágainak támogatása törvényben szabályozott állami feladat, a kortárs magyar képzőművészet központi támogatása egyre szűkülő pályán fut. Az állam egyre inkább háttérbe húzódik a kultúra finanszírozásától, és igyekszik más csatornák, források bevonását ösztönözni. Milyen lehetőségei vannak ilyen közegben egy kortárs képzőművésznek? 

A kilencvenes évek elejétől az átalakuló művészeti színtér szereplői egyre kevésbé tudták érdekérvényesítő szerepüket megőrizni. A képzőművészek egykori legfontosabb szerve, a Művészeti Alap különféle szervezetekre oszlott, s ezzel – bármennyire is kérdéses volt az Alap működése – az állami finanszírozás egyik fontos csatornája szűnt meg. Intézményi rendszer hiányában állami forrásokhoz szinte csak egyetlen szerven keresztül juthatnak ma a képzőművészek, a kulturális projektek finanszírozására 1993-ban létrehozott Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) keresztül. Az egyre több művész, illetve művészi projekt támogatását zászlajára tűző NKA támogatási politikája azonban az esetek többségében csak az alkotások részfinanszírozását biztosítja, ezzel további források keresésére kényszerítve a művészeket, többnyire sikertelenül. 

„Az állami támogatási rendszer az elmúlt években egyre inkább beszűkült, a lehetőségek folyamatosan csökkennek, miközben igen nagy aránytalanságok és anomáliák vannak ott is, ahol legalább a támogatásra való törekvés adott" – magyarázza Szűcs Attila festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa.

A képzőművészet állami támogatására különböző modellek léteznek Nyugat-Európában. Franciaország például regionális kortárs művészeti központokon keresztül vásárol fel viszonylag sok képzőművészeti munkát, ezzel kortárs közgyűjteményeket hozva létre, de adókedvezménnyel ösztönzi a kortárs műalkotások megvásárlását. Hollandiában a képzőművészek az előadóművészek mintájára honoráriumot kapnak a kiállítóhelyektől. Ebben a szociális rendszerét tekintve igen fejlett országban ráadásul a létminimum határán mozgó ösztöndíj jár minden képzőművészeknek, melynek fejébe a művész adott számú alkotást köteles adni a holland államnak, melyek aztán állami intézményekbe vagy közgyűjteményekbe kerülnek.

„Magyarország az állami források intézményeken keresztül történő szétosztása tekintetében leginkább Spanyolországhoz hasonlítható" – mondja Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója. „Mi a lehetőségeinkhez mérten inkább a műalkotások létrejöttét támogatjuk, mintegy producerként véve részt a folyamatban, hiszen a létrejövő művek a művész tulajdonában maradnak, amelyek értékesítése már a magángalériák feladata kell, hogy legyen." Petrányi Zsolt a magyar képzőművészet forráshiányát elsősorban a magánszféra alulfejlettségével indokolja. „Az elmúlt két évtized minden pozitív változása ellenére sajnos nálunk még mindig kevés olyan magángaléria, magángyűjtemény, illetve mecénás van, amelyek, illetve akik kortárs művészek támogatásával, kortárs alkotások megvásárlásával foglalkoznak".

Pilinger Erzsébet, a budapesti Knoll Galéria vezetője a támogatási kultúra meglétét hiányolja Magyarországon.„Bécsben több olyan mecénást is ismerek, aki lakása egy részét ajánlja fel az általa kiválasztott művésznek, csak mert érdekli a kortárs képzőművészeti szcéna. Németországban pedig olyan kis cégekről is tudok, amelyek bár nem engedhetnék meg maguknak az adakozást, mégis támogatnak egy-egy képzőművészt" – hoz fel külföldi példákat a galériavezető.

Szűcs Attila szerint egy művész számára az alkotás feltételeinek és lehetőségének megteremtése mellett a „láthatóság" legalább ennyire fontos, ezzel Pilinger Erzsébet is egyetért „A kortárs képzőművészet akkor válik igazán láthatóvá, amikor új közegbe kerül, például ha egy képzőművész egy széles kört elérő kiállítás keretei között tudja megmutatni magát".

A magyar kortárs képzőművészet helyzetét tovább nehezíti az is, hogy nálunk a képzőművészeti díjak kultúrája is gyerekcipőben jár. Az állami elismerések, a Kossuth-díj, a Munkácsy-díj, illetve az évente 10 fiatal képzőművésznek hároméves ösztöndíjat biztosító Derkovits-ösztöndíj mellett csekély számú magánalapítású díj létezik ma Magyarországon, pedig ezek – a díjazott művészek elismerésén és támogatásán túl – nagy szerepet játszanak a kortárs képzőművészet presztízsének, társadalmi elfogadottságának növelésében is. Ebből a szempontból örvendetes az a kortárs képzőművészek munkásságát jelentős anyagi támogatással is elismerő képzőművészeti díj, amelyet egy magánbiztosító alapított tavaly a Műcsarnokkal együttműködésben.

A díj a kortárs képzőművészet rangját és elismertségét hivatott emelni a hazai művészeti szcéna kiemelkedő szereplőinek részvételével. „Az ötletet az angliai Turner-díj adta, amely számomra mindenképpen példaértékű" – hangsúlyozza Zolnay Judit, az Aviva Életbiztosító vezérigazgató-helyettese. „A Turner-díj az évek alatt hatalmas presztízsű művészeti elismeréssé nőtte ki magát, amelynek sikerült jelentősen növelnie a kortárs képzőművészet ismertségét és ezáltal elősegítenie társadalmi elfogadottságát. Ez a példa adott lökést ahhoz, hogy a magyarországi Avivánál is elindítsunk egy olyan díjat – az Aviva Díjat -, amely a magyar kortárs képzőművészetet támogatja" – fűzi hozzá Zolnay Judit.

„Nem véletlenül állt a Műcsarnok feltétel nélkül az Aviva Díj mellé, minden szakmai segítséget megadva a díj és az azt kísérő kiállítás lebonyolításában" – mondja Petrányi Zsolt. „A díj létrehozását és a kiállítást kísérő élénk szakmai érdeklődés, a látogatók aktív részvétele a különdíj megszavazásában, valamint az a tény, hogy a tavalyi kiállításon bemutatott művek közül többet megvásároltak magán- és közgyűjtemények, mind azt bizonyítják, hogy egy ilyen díj képes megmozgatni a szakmai köröket és a közönséget, elismerést és kiugrási lehetőséget jelent az összes díjra jelölt művésznek, valamint hosszú távon hozzájárulhat a magyar képzőművészeti szcéna alakításához."

Támogató: Aviva Életbiztosító Zrt.

A díj létrehozásában közreműködött a Summa Artium.

További információ: http://www.avivadij.hu/, http://www.mucsarnok.hu/, www.facebook.com/AvivaDij

Összeállította: Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük