Az ateista tudós szerint vannak csodák

Jacalyn Duffin szakvéleménye volt a perdöntő bizonyíték Marie-Marguerite d'Youville szentté avatási eljárásában. A magát ateistának valló hematológus 1400, a vatikáni archívumban dokumentált esetet vizsgált. Összefoglaló a katholisches.info írása alapján.

Jacalyn Duffin szakvéleménye volt a perdöntő bizonyíték Marie-Marguerite d'Youville szentté avatási eljárásában. A magát ateistának valló hematológus 1400, a vatikáni archívumban dokumentált esetet vizsgált. Összefoglaló a katholisches.info írása alapján.

Nem az egyház távolodik el a tudománytól, hanem a tudósok építenek falakat az egyház felé, puszta ignoranciából – vallja Duffin, a magát ateistának tartó kanadai hematológus orvosnő.

Első ízben Marie-Marguerite d'Youville, a szürke apácák rendalapítója szentté avatási eljárásában kérték fel vizsgálatra. A hematológus csontvelőmintákat elemzett, amelyek egy leukémiás megbetegedés folyamatát mutatták. Diagnózisa szerint a vizsgált első csontvelőminta a leukémia legsúlyosabb típusára engedett következtetni, a következő a betegség visszahúzódását, majd az újabb minta a betegség agresszív kiújulását jelezte. A hematológusok általános véleménye, hogy a kiújuló leukémia nem gyógyítható. A minták alapján azonban azt a következtetést vonta le, hogy a betegség másodszor is visszahúzódott, ami minden addigi orvosi tudásának ellentmondott. Végül az utolsó minta teljesen egészséges csontvelőt mutatott.

Jacalyn Duffin nem tért meg a vizsgált esetek hatására, de élete megváltozott: alázatot, nyitottságot, az emberre való odafigyelést tanult tapasztalatiból.

Amikor a vizsgálatra felkérték, nem tájékoztatták arról, miért van erre szükség, és a háttérről sem árultak el neki semmit, ahogy ez a szentté avatási eljárások orvosi szakvéleménye esetében lenni szokott. Amikor átadta az eredményt, tette fel a kérdést: „Árulják el, orvosperről van szó, vagy csodáról?" Álmában sem gondolta volna, hogy rátapintott az igazságra. Megtudta a pontos hátteret: a vatikáni szakértők nem fogadták el a csodát, mondván, ha orvosilag igazolt volt a betegség visszahúzódása az első esetben, akkor az a második esetben is megtörténhetett.

A hematológus szerint az orvostudomány nem ismer második visszahúzódást. A kanadai posztulátor azonban nem tudta elfogadni a Vatikánból érkező elutasító választ; fellebbezett. Ennek folyományaként kérték fel Duffint a vizsgálatra. Az eredményt dokumentálták, és bizonyítékként vitték a Vatikán elé.

A leukémiás beteg egy kanadai asszony volt. A betegsége első kiújulásakor kérte Marie-Marguerite d'Youville közbenjárását. Azért hozzá fordult, mert az általa alapított szürke apácák rendjébe lépett be nagynénje, így személyes szálakon kötődött a rendhez. A beteg asszonnyal együtt imádkozott a családja, sőt a város minden plébániájának közössége is. Megdöbbentő, mennyi imára van szükség egy csodához – fogalmazott az esetet ismertetve Duffin.

A vizsgálat végül meggyőző bizonyítékot szolgáltatott, és II. János Pál pápa 1990-ben szentté avatta a rendalapító apáca személyében az első kanadait. Duffint meghívták a szentté avatásra, találkozhatott II. János Pál pápával, ennek során az egyház nyitottságát élhette meg.

Jacalyn Duffin 63 éves, a Queen's University oktatója, számos könyv szerzője. Ezek egyikében foglalja össze a vatikáni archívumban dokumentált 1400 eset vizsgálatát.

Jacalyn Duffin orvosként a természet rendjében hitt. Az egyházat ha nem is tartotta tudományellenesnek, de úgy vélte, távol áll a tudományos szemlélettől. A vallást a képzelet szüleményének tartotta. Éppen a tudomány volt az oka annak, hogy megváltoztatta korábbi álláspontját, és ezzel kiváltotta orvoskollégái felháborodását: ateista tudós, aki hisz a csodákban, támadta őt a szakma.

Duffin számára meghatározó tapasztalat volt az, ahogyan a szentté avatási eljárás a Vatikánban folyik: nem fogadnak el szubjektív véleményeket, csak igazolható tényekkel dolgoznak. A bizonyításhoz a legújabb és leginkább megalapozott tudományos ismeretekre támaszkodnak. Az orvosnő számára mindez azt igazolta, hogy az egyház és tudomány hosszú, együttműködésen alapuló közös útra tekint vissza. Vallja, hogy a Vatikánban munkája során alázatot tanult: vannak orvosilag nem megmagyarázható gyógyulások. Ha az érintettek állapotuk változását az imában kért közbenjárásnak tulajdonítják, nem ignorálhatja ezt az orvostudomány, mondván, hogy a csoda nem lehetséges, így nincs is. Ellenkezőleg: jobban oda kellene figyelni a csodákra, mert tényleg megtörténnek világunkban.

Bár az esetekre nem tud magyarázatot adni, továbbra sem vallja magát istenhívőnek, ugyanakkor nyitott arra, hogy az esetekben Isten művét ismerje fel. Duffin szerint maga a hit is csoda, olyan csoda, aminek ő még nem részese. Beszámol viszont arról, hogy milyen változáson ment keresztül élete és kapcsolatai. Alázatosabb lett, munkájában színvonalasabb. Megtanulta meghallgatni a beteget, és meghall olyasmit is, ami felett azelőtt átsiklott. Nem pusztán a betegségre, hanem a betegre is koncentrál.

Magyar Kurír