Az élet a guminő után
4 perc olvasás
Az informatika nagy kihívása világ virtualizálása, miközben a science-fiction egyik kedvenc témája, hogy mi is csak egy virtuális világ részei vagyunk. A témát többször megírták a Mátrix előtt és az említett filmtrilógiában látványosan megfilmesült. A másik nagy témakedvenc az ember valamilyen szintű pótlása, melynek a másik vonulattal ellentétben már vannak eredményei. Nem csak az informatikában, de most már ott is.
Az informatika nagy kihívása világ virtualizálása, miközben a science-fiction egyik kedvenc témája, hogy mi is csak egy virtuális világ részei vagyunk. A témát többször megírták a Mátrix előtt és az említett filmtrilógiában látványosan megfilmesült. A másik nagy témakedvenc az ember valamilyen szintű pótlása, melynek a másik vonulattal ellentétben már vannak eredményei. Nem csak az informatikában, de most már ott is.
A köznapi informatikai emberpótlékok azok az eszközök, melyekben az ember virtuálizélése kimerül egy beszélő fejben, mint egyfajta idegenvezetőben. A téma nem újdonság, évekkel ezelőtt már az informatikai kiállítások sztárja volt csevegő monitor, mely reklámtól a pillanatnyi események helyszínéig sok mindenről beszélt. A mesterséges intelligenciával foglalkozó projekteknek meg se szeri, se száma manapság. Van azonban valami, ami tendenciózusnak látszik ezeknél. Lehet, hogy azért, mert az informatikával ügyködők zöme férfi, de ha az ember gyereke alaposabban megnézi az említett megnyilvánulásokat, a beszélő, virtuálisan szemiintelligens fejek zöme női arcot formáz.
Van azonban az emberpótlékoknak egy másik csoportja, ami szintén hálás téma az irodalomban és a filmvásznon egyaránt. Ezek az androidok, melyek Asimov műveitől a Terminátorig a teljes emberi tulajdonságpalettát felőlelően élik jó vagy rossz életüket. S már köztük is vannak olyanok, melyek garantáltan elsősorban a férfiakat célozza meg. Ez azonban ma még a képzelet világa, míg van egy emberpótlék-csoport, mely létezik, és tagjai nem is az informatika eszköztárával valósulnak meg.
Első példányaik jóval régebbiek, mint a modern számítógépek és programjaik előkeveredtek volna a műhelyekből.
A prűdebbek hunyják be s szemüket, az említett pótlék ugyanis a guminő, melyek európai piacán gyártóként egész jók vagyunk. Az a mesterséges barátnő, aki nem beszél, nem kapja el a nemi-betegségeket, nem kell hozzá óvszer és mindig kész a szexre, amikor csak a tulajnak eszébe jut.
Egy régebb óta egyedül élő, Drew Burrows nevű amerikai egyetemista úgy tűnik megelégelte a magányt annyira, hogy informatikai tudását a mesterséges barátnő fejlesztésében kamatoztassa. Annyit már mindenképpen sikerült megoldania, hogy a barátnő szoftveresen előállt, pontosabban előfeküdt, nem beszél, mindig ott van, és nem kell hozzá óvszer. Az utóbbi már csak azért sem, mert jelenleg még csak 2D-s verzióban fordulhat elő. Akinek azonban a mozgó vetített kép is elegendő a magányérzés oszlatásához, annak ez is tökéletesen megfelelhet. A látszat azért egész meggyőző tud lenni, bár megérinteni nem lehet, ahogy azt a szép hosszúnevű NYU's Interactive Telecommunications Program Spring Show at Tisch School of the Arts -on bemutatta a fejlesztő.
Az sem teljesen kizárt, hogy a diák eredetileg egyfajta digitális poénnak szánta a fejlesztést. De nem kell hozzá nagy vizionálási készség és varázsgomba, hogy elkezdjük találgatni a továbbfejlesztés lehetőségét. A hallgatag verzió után jöhet majd a tetszőleges hangszínnel ellátott, testre szabható változat. Újabb fejlesztési lépésként olyan, aki figyelmeztet az aktuális barátnő névnapjára és akár veszekszik is helyette, ha a tulaj úgy kívánja. Vagy mondjuk hangosan korgatja a gyomrát időnkint, és virtuálisan elkéri a kosztpénzt. Tehát jöhetnek a humanoid tamagocsik. Jöhetnek virtuális barátnőkedvelők klubjai. Feministáknak a virtuális barátkedvelők klubjai. Egészen szélsőséges esetekben néhányaknak pedig módosulhat a parancsolat: "Ne imádj vetített képet".
http://nymag.com/daily/intel/2008/05/weird_science_nyu_student_inve.html
Simay Endre István