Az ombudsman a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak működési feltételeinek állami szabályozásáról
3 perc olvasás
A nyugdíjpénztárak a jelenlegi intézményi formában, a hatályos jogszabályok alapján nem képesek arra, hogy a pénztártagoknak életük végéig járadékot folyósítsanak – állapította meg Szabó Máté országgyűlési biztos a nyugdíjpénztárak átfogó vizsgálatában. Az ombudsman törvénymódosítást javasol a feltételrendszer összhangjának megteremtésére.
A nyugdíjpénztárak a jelenlegi intézményi formában, a hatályos jogszabályok alapján nem képesek arra, hogy a pénztártagoknak életük végéig járadékot folyósítsanak – állapította meg Szabó Máté országgyűlési biztos a nyugdíjpénztárak átfogó vizsgálatában. Az ombudsman törvénymódosítást javasol a feltételrendszer összhangjának megteremtésére.
A magánnyugdíj-pénztárak létrehozására alapvetően azért volt szükség, mert a társadalom öregedése bizonytalanná tette a tisztán állami nyugdíjrendszert. A tőkefedezeti rendszer kialakításának alapvető célja éppen ezért a nyugdíjrendszer biztonságos működésének, hosszú távú fenntarthatóságának és ezen keresztül az időskori jövedelembiztonság megteremtése volt.
A magánnyugdíj-pénztárak és az önkéntes nyugdíjpénztárak önkormányzati elven működő, non-profit szervezetek. Az állampolgárok – bízva a törvények alkalmazhatóságában és abban, hogy az általuk igényelt szolgáltatás nyújtására a pénztárak képesek – dönthetnek úgy is, hogy a nyugdíjukat életjáradékként kérik folyósítani. A jelenlegi intézményi formában azonban sem a magánnyugdíj-pénztárak, sem az önkéntes nyugdíjpénztárak nem tudnak életjáradékot folyósítani a tagjaik számára.
A magánnyugdíj-pénztárak saját tőke hiányában jelenleg úgynevezett banktechnikai járadékot tudnak szolgáltatni, ami azt jelenti, hogy a felhalmozott tőkét egy előre meghatározott időszak alatt visszafizetik és utána a járadék folyósítása megszűnik. Ez azért nem megfelelő egy nyugdíjasnak, mert a kora előrehaladtával egyre jobban rászorul a nyugdíj-jövedelemre, tehát a kötelező járadékfizetés esetén elengedhetetlen annak élethosszig tartó biztosítása.
Az állam az állampolgárok nagyobb csoportja számára kötelezővé tette a magánnyugdíj-pénztári tagságot, ezért a pénztártagokkal szemben felelősséget is kell vállalnia. Nem hagyhatja, hogy az állampolgárok olyan pénztárakra bízzák a pénzüket, amelyek később képtelenek lesznek az ígért szolgáltatás teljesítésére, tehát tőkekövetelmények előírásával képessé kell tennie a pénztárakat az életjáradék nyújtására.
Komoly problémát jelent az is, hogy a pénztárak ügyfélköre nem stabil. A tagok bármikor dönthetnek úgy, hogy átlépnek egy másik pénztárba, illetve az arra jogosultak azt is választhatják, hogy visszalépnek az állami társadalombiztosításba. Állandó ügyfélkör hiányában, a tagok összetételének változása miatt pedig a pénztár nem tudja előre kalkulálni a tagok élettartamát, így előfordulhat, hogy a pénztár által számított életkor betöltése után a pénztártagok egy része nyugdíjszolgáltatás nélkül marad.
Az ombudsman felkérte a nemzetgazdasági minisztert, hogy a nyugdíjpénztárak szolgáltatási tevékenységére és a járadékszolgáltatás feltételrendszerére vonatkozó rendelkezések összhangjának megteremtése érdekében kezdeményezze a magánnyugdíj-pénztárakról, valamint az önkéntes nyugdíjpénztárakról szóló törvény módosítását.
