Az ötpárti sajtótájékoztató és Gyurcsány Ferenc beszéde

  Gyurcsány Ferenc

Meglehetõsen furcsára sikeredett az ötpárti sajtótájékoztató, amit az MDF hivott össze 2007 augusztus 31-re a Parlamentbe. Feladata az ugynevezett szélsõséges veszély elleni egységés fellépés(lett) volna. Nos, ha igazak a tájékoztatón elhangzottak, ilyen veszély nincsen, csak az MSZP és az MDF szerint.

Inkább egy olyan kezelhetelen helyzetrõl van szó, amit a jelenlegi kormánypoltika idézett elõ – mondták az ellenzéki pártok képviselõi. Szerintük ami van egy hisztériakeltés, figyelemelterelés. Még a kisebbik kormányzó párt sem beszélt fasiszta veszélyrõl.

Gyurcsány Ferenc meglehetõsen furcsa – sajtókörökben képmutogatósnak nevezett beszéde, lásd riportképeinket – mindenáron azt akarta bizonyítani itt bizony szélsõségekrõl van szó. A sajtótájékoztatón már az elején látszott, semmiképpen sem lehet szó közös nyilatkozat elfogadásáról. Míg a Miniszterelnök igencsak súlyosnak, tragikusnak lattatta a helyzetet  – és ennek kapcsán esetlegesen cenzúra és egyéb akár jogkorlátozó intézkedések bevezetését is sejtette és pszichikailag forszírozni látszott – a többi párt csak abban értett egyet, hogy a szélsõségektõl el kell hatarolódni ha tövény kereteit átlépik és törvényes eszközökkel kell fellépni.

A "képmutogatós" beszéd képei:

Gyurcsány Ferenc A Nemzeti Õrseregrõl készült képet mutatja	Bemutatott kép: Nemzeti õrsereg a Magyar Gárda avatásán
Gyurcsány Ferenc a szimbólumra mutat	Bemutatott kép: Karszalag (?)
Gyurcsány Ferenc a Demokrata címlapját mutatja	Bemutatott kép: Demokrata címlap

A Miniszterelnöki beszédet az alábbiakban szószerinti leiratban idézzük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm szépen a Magyar Demokrata Fórumnak a meghívást, és elõre elnézését kérem valamennyi megjelentnek, köztük szóvivõ úrnak is, minden bizonnyal legjobb törekvésem mellett is legalább 8 perces leszek.

Az álláspontomat ismerik – az elmúlt napokban átfogóan és elvi éllel, többször megfogalmaztam. A Magyar Szocialista Párt álláspontja, vagy éppen a kormány álláspontja vitákat váltott ki. Ha ma annyit tennék, hogy megismételem ezt az álláspontot, akkor nem jutnánk elõre. Ezért többet szeretnék tenni.

A mai napon bizonyítani kívánom, hogy álláspontunk megalapozott, hogy politikánk pillérei és fundamentumai, azok valóságra épülnek. Négy kérdést fogok feltenni, és erre a négy kérdésre kívánok világosan válaszolni.

Kérdezhetik, hogy miért tulajdonítunk ilyen nagy jelentõséget a megszaporodott szélsõjobboldali jelenségeknek. Két okból, Hölgyeim és Uraim! Elõször is azért, mert erre tanított bennünket a történelem. Másodszor pedig azért, mert ezek a csoportocskák, eltérve az elmúlt 17 év legtöbb hasonló eseményétõl, mára nem elszigetelten, hanem egy rendkívül befolyásos parlamenti képviselettel rendelkezõ politikai párttal együttmûködésben fejtik ki tevékenységüket. Nézzük a részleteket!

Ami a történelmet illeti: nem volt olyan régen, 1919-ben a Német Munkáspártnak hat alapító tagja volt. Hat. Majd nem sokkal ezek után csatlakozott hozzájuk egy Adolf Hitler nevezetû ember. A párt ekkor felvette a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt nevet. Majd ez a párt megalapított egy egyesületet. Az egyesületet Torna és Sport Részleg néven ismerték a pártban, bár a belsõ beszélgetésekben a kezdetektõl fogva a valódi neve Sturm Abteilung volt: SA. Rohamosztag. Két évvel késõbb az SA segítségével próbált puccsal hatalomra jutni Bajorországban ez a bizonyos Adolf Hitler.

A '23-as németországi sörpuccs után, akkor senki nem gondolta volna, hogy egyszer majd irányítani fogják ezek az országot. A sörpuccs idején alig 2000 tagja volt az SA-nak. Nagyjából annyi, amirõl azt mondja a Magyar Gárda, hogy októberre õk is 2000 tagot szeretnének kapni. De alig egy kevéssel a sörpuccs után már 30 ezren voltak, '33-ra pedig 3 milliónyian. 1923-ban nem lehetett látni, mi fog történni tíz évvel késõbb.

Mondhatok egy magyar példát is. 1935-ben még annyi híve sem volt Szálasinak, mint a most felavatott Magyar Gárdának. Négy évvel késõbb az akkori jobboldal, a kormányoldal úgy okoskodott, hogy ha a nyilas mozgalom megosztását kívánja elérni, akkor az a helyes, ha elhatárolódás helyett inkább bevonja Szálasi híveit a hatalomba. Ismerõs? Mindenki tudja, mi történt öt évvel késõbb, 1944. október 16-án. Ennyit a történelemrõl.

Ami pedig a parlamenti képviselettel rendelkezõ legnagyobb ellenzéki párthoz fûzõdõ viszonyokat illeti, nézzük a tényeket! A Magyar Gárda alapítója, a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyik vezetõje, pár évvel ezelõtt a mai legnagyobb ellenzéki párt meghívására lépett be a polgári körök mozgalmába, és a legnagyobb ellenzéki párt vezetõjével együtt önálló polgári kört alapított meg.

Ugyanez a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely alapítója a gárdának, az elmúlt év õszén 81 helyen indított közös jelöltet a legnagyobb ellenzéki párttal, 27 választókerületben mind a mai napig közös képviselõjelölttel rendelkeznek. Az a médiabirodalom, amely nyíltan és bevallottan osztja a legnagyobb ellenzéki párt nézeteit és értékeit, az a megalakult Magyar Gárda legnagyobb szellemi támogatója, ekként számolt be róla, így nyilatkozik, ekként érvel.

A legnagyobb ellenzéki párt elnökének támogatásával és felhívásával mûködõ Demokrata címû hetilap fõszerkesztõje a Magyar Gárda alapító tagja. Nincs egyetlenegy vezetõje sem a szóban forgó pártnak, aki világos értékelését, elemzését adná a történéseknek, és levonná ebbõl a következtetéseket, amely csak egy lehet, okulva a történelembõl: a szélsõjobboldalt nem integráljuk, hanem attól távol tartjuk magunkat. Azzal nem együttmûködünk, hanem azzal küzdünk. Még a legbátrabb nyilatkozat is csak annyit állít, hogy ez nem jó az országnak.

Második kérdés: Mi is az igazi politikai tartalma a Magyar Gárdának? Mi a jellege és a karaktere? Szeretném világossá tenni, hogy a Magyar Szocialista Párt meggyõzõdése, hogy mindaz, amit a Magyar Gárda megjelenít és képvisel, az maga a komplett nemzeti szocializmus, a nácizmus. Hadd mutassak Önöknek két példát!

A kép, ugye, ismert? Ezen a képen önmagát talán Nemzeti Õrseregnek hívó gyülekezet jelent meg a Nemzeti Gárda alapításán. Látják a karszalagot? Magyaroknak nem kell magyarázni, hogy ez a karszalag kísértetiesen hasonlít valamire. Mire is? A Szálasi-féle magyar hungaristák karszalagjára. Persze, mondhatjuk, hogy de hát ez nem az. Nem bizony, csak hasonlít, mert közepén nem nyilas kereszt van, hanem valami más.

Nem rejtvény lesz, de muszáj megkérdeznem: tudják, hogy mi ez a más itt, középen? Fogadjunk, hogy nem. Hát, akkor elmondom Önöknek. A manapság önmagát nemzetinek valló radikális szélsõséges csoportok körében oly népszerû rovásírás, hol erdélyi magyar rovásírásnak használják, vagy mondják, betûkészletében, rováskészletében ez a két egymással szembefordított háromszög minek a jele? Ez a H betû: H, mint hungarista. Tévedés ne essék: nem mint Hungary. Nyilván magyar nemzeti érzelmû fiatalok Magyarországot magyar nevén hívnák. A H betû viszont hol szerepel? Ez a Magyar Hungaristák zászlaja. A közepén ott a magyar H betû. Ez pedig a Nemzeti Õrsereg H betûje a rovásírással.

Kérem szépen, itt hungaristák, fasiszták gyülekeznek. Valakik pedig úgy gondolják, hogy ebben az ügyben nem kell világosan beszélni. Én nem így gondolom. Nevezzük nevén a dolgot: fasiszták gyülekeznek. Nem a kertek alatt, hanem a köztársaság elnökének palotája elõtt. Ez két különbözõ dolog.

Hadd mondjak valami mást! A legnagyobb ellenzéki párt elnöke azt mondja, hogy magyarok, akik nemzetiek vagytok, és egy jobb Magyarországot akartok, vásároljátok a Magyar Demokrata címû hetilapot! Kérem szépen: idézni fogok a Magyar Demokrata címû hetilapból. Nem egyet. 2006. február 2-án a Magyar Demokrata zsidó szervezetek adataira hivatkozva azt állítja, hogy 15-18 millió volt a világ zsidóságának létszáma azokban az években – itt 1948-ról beszélünk -, és hát az az igazság, hogy ez a létszám lényegében megegyezik az 1938-as zsidóság számával, az is 15-16 millió volt.

Ezt a világban mindenütt úgy hívják, hogy holocaust-tagadás. Azt állítják, hogy a holocaust meg sem történt. Egy lapban, amely Magyar Demokratának hívja magát. Mi több: Európában és az Egyesült Államokban talán az egyik legismertebb holocaust-tagadót, David Irving-t, a Demokrata címû lap – amely magát konzervatívnak és nemzetinek hívja – a szabad gondolkodás ügyének élharcosának tekinti. Európa legtöbb országában egy ilyen embert nem engednek be. Nálunk azt az újságírót, aki vele interjút készít, a mellett az újságíró mellett a szóban forgó párt szimpátiatüntetést szervez.

2006. március 23-án az IQ és a genetika címet viselõ cikk szerint a fekete faj fejlettségi szintje, az legalább 200 ezer évvel el van maradva a fehér fajétól, ebbõl pedig mindenfajta következtetéseket vonnak le. Komplett fajelmélet, komplett rasszizmus. Nem mértéktartó polgári konzervativizmus, hanem fasizmus.

Még késõbb egy másik lap, egy másik lapszámban, 2006. május 4-én a német SS alakulattal fenntartott bajtársi együttmûködésrõl szónokol. Legyen világos: itt arról van szó, hogy legitimálnak egy nyilvánvalóan fasiszta, rasszista, idegengyûlölõ, fajelméletet nem tagadó, hanem azzal érvelõ hetilapot. A hetilap fõszerkesztõje, a gárda alapító tagja, egyebek mellett a legnagyobb ellenzéki párt kulturális tagozatának aktív résztvevõje. Kérem szépen, ez a probléma.

Amit a kormány tud tenni, az világos politikai beszéd. Meg még valami: egy-két jogi eszköz. A magyar jogrendben eddig a közösség elleni izgatással szemben fellépni akkor lehetett, ha valaki önmagát személy szerint támadottnak tekinthette. De nem X és Y-t kívántak megtagadni, csak a zsidóságot, csak a cigányokat. Csak az igazi magyaroknak van itt hely, állítólag.

Ezért a magyar kormány jövõ héten a Polgári Törvénykönyv módosítását fogja kezdeményezni, abból a célból, hogy lehetõség legyen arra, hogy a vallások, nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozások, illetve a szexuális orientációjuk miatt kisebbségben lévõ személyek a közösségüket ért sértõ, bántó vagy lealacsonyító megnyilvánulásokkal szemben õk maguk, illetve társadalmi szervezeteik bírósághoz fordulhassanak. Arra fogunk lehetõséget biztosítani, hogy ezek a közösséghez tartozásuk miatt megsértett emberek a köztársaság alkotmányos szerveitõl, bíróságaitól polgári perben kérhessék a jogsértés megállapítását: a további jogsértéstõl való eltiltást, elégtételt, kártérítést vagy közérdekû bírság kiszabását. Ezt jövõ héten teszi a kormány.

Az elmúlt napokban vita van ki arról, hogy ki is tehet az egészért. Úgy hallom, hogy van egy olyan érvelés – osztják ezt többen is azok közül, akik itt ülnek közöttünk – hogy a magyar kormány, a magyar kormány politikája felelõs ezért, és nyilvánvalóan maga a miniszterelnök. Nézzék: az említett példák, amelyeket mondtam, túlnyomó többségükben 2006. áprilisa-májusa elõttiek. Nincs még kormányprogram, nincs még õszödi beszéd, semmi sincs. Egy folyamatos, lassú sodródás van jobbszél felé és fasizálódás, amelyben parlamenti tényezõk is kénytelenek világos, egyértelmû távolságtartásra. De ezek tények.

Hadd mondjak valami mást! 1992-ben egy nagyreményû politikus, egy akkor még liberális demokrata hozzászólt a parlament vitához, amikor Göncz Árpádot árpádsávos zászlók alatt, fasiszta egyenruhába öltözött suhancok kifütyülték. Órák óta ment a vita, amikor jött egy tisztabeszédû politikus – vágott az esze, volt stílusérzéke – és a következõt mondta: ?Most már lassan több mint egy órája folyik a vita arról, hogy kit terhel a felelõsség a péntek este a Kossuth téren történtekért. Boldogan jelenthetem, hogy a további vita értelmetlen, hiszen Göncz Árpádot terheli a felelõsség. Az Önök nyilatkozatából egyértelmûen kiderül, hogy Göncz Árpád addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmányos mûködését, amíg a felháborodott – úgymond – nép kénytelen volt fasiszta egyenruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze."

Ha a szóban forgó politikus még mindig liberális és demokrata lenne, akkor nem bujdokolna az újságírók elõl, mint tette tegnap, nem magyarázná a magyarázhatatlant, meg se próbálná azt mondani, hogy semmi köze ehhez a történethez. Amikor pedig azt hallja, hogy támadják a miniszterelnököt ebben a kérdésben, akkor a következõket mondaná: "Ó, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hallva itt a hetek óta folyó vitát, úgy látom, hogy ez értelmetlen, hiszen nyilvánvalóan a miniszterelnököt terheli a felelõsség. Gyurcsány Ferenc addig is olyan tartósan tévesztette meg, csapta be a magyar népet, hogy a felháborodott – úgymond – nép, kénytelen volt fasiszta egyenruhát ölteni és jelvényeket magára venni, hogy e feletti felháborodását kifejezze." De hát már nem ezt mondja a szóban forgó politikus. Inkább arcát adja az önmagát demokratának hívó, de egyébként nyilvánvalóan fasiszta nézeteket valló újsághoz, csakúgy, mint közöttünk lévõ frakcióvezetõ úr.

Legitimálják a fasizmust ebben az országban. Nem az 56-tal van a baj, hanem azokkal, akik nem értik meg. Nem értik meg a húszas-harmincas évek példáját, nem értik meg a ma kétségbeesett százezrek hangját. A fasizmussal nem együttmûködni, azt nem bátorítani, azt nem takargatni kell. Azt nem integráljuk, azt nem magyarázzuk. Azzal küzdünk. Attól távol tartjuk magunkat. Azt legyõzzük, és megóvjuk tõle a nemzetet. És nem beszélünk itt kormányról, politikáról, egészségügyrõl, mert nem fasizmus vagy egészségügy, fasizmus vagy oktatás, fasizmus vagy közlekedés. A fasizmus, az fasizmus. Akkor is, ha van dolgunk egészségügyben, oktatásban vagy bármi másban. Mentegetni pedig akkor sem lehet, ha akár egészségügyben, akár adóban, akár másban nem értünk egyet. Mert ez utóbbiak a demokratikus berendezkedés normál vitáinak tárgyai közé tartoznak. Az elõbbi, a fasizmus pedig egyetlenegyre való: hogy megverjük, hogy leküzdjük. És ez nem ijesztegetés a fasizmussal, mert a korábbiakban azt bizonyítottam, hogy itt van. És meg fogok vele küzdeni ezzel az országgal, mert mi vagyunk többségben.

Köszönöm szépen!

  A sajtótájékoztató képei:

1.	2.
3.Dávid Ibolya az MDF elnökasszonya beszál	4. A megjelent újságírók és diplomaták egy csoportja
5. Dávid Ibolya beszél	6.