Az égetés, mint alternatív gyepkezelési módszer

Fotó: Miglécz Tamás (Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék)

Milyen lehetőségeket kínál a természetvédelem számára a gyepek kontrollált égetése? Mi a különbség az európai és az észak-amerikai gyakorlat között? Egyebek mellett ezekre a kérdésre ad választ az a cikk, amelynek szerzője Valkó Orsolya, a Debreceni Egyetemen működő MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport tudományos munkatársa. A témában írt publikációjáért elnyerte a német nyelvterületek ökológiai társaságának díját, miután a Basic and Applied Ecology című folyóiratban megjelent írása a legtöbbet idézett cikk lett a lapban.

Valkó Orsolya – aki a Gesellschaft für Ökologie elismerését a belgiumi Gentben megrendezett Ecology Across Borders konferencián vette át – a gyepek biodiverzitását kutatja. A A díjazott cikk itt olvashatótéma a természetvédelem és a biodiverzitás megőrzése szempontjából központi jelentőségű, az Európai Unióban is kiemelten kezelik, védelme fontos stratégiai kérdés.

A nyílt tájszerkezet, valamint a gyepekre jellemző fajösszetétel és biodiverzitás megőrzéséhez nélkülözhetetlen a felhalmozódott biomassza rendszeres eltávolítása.

Figyelembe véve a felhagyott gyepterületek nagy kiterjedését, egyre nagyobb az igény a gyakorlati természetvédelem részéről költséghatékony alternatív kezelési módszerek kidolgozására és alkalmazására. Ilyen módszer a körültekintően megtervezett kontrollált égetés (prescribed burning), amely számos, az európai gyepekben jellemző természetvédelmi problémára kínálhat megoldást.

Tervezett, ellenőrzött körülmények

A kontrollált égetés a tűz meghatározott természetvédelmi céllal történő, tervezett és ellenőrzött alkalmazását jelenti. Az égetés tervezése során kiemelt figyelmet kell fordítani a terület jellemzőire, illetve a megfelelő időzítésű, gyakoriságú és intenzitású égetés alkalmazására. Általánosságban olyan területen javasolható az égetés, ahol az a természetes ökoszisztéma részét képezi, vagy a múltban hagyományos kezelésként jelen volt, illetve ahol az érintett területen nem fordulnak elő olyan veszélyeztetett fajok, amelyekre az égetés hatása káros lehet.

Mint arra a cikk szerzője rámutat, az európai égetéses kísérletekben sok éven át ugyanazt a parcellát égették, ami egyáltalán nem modellezi a természetes tüzek gyakoriságát, és kedvezőtlen fajösszetétel kialakulását eredményezi.

Az észak-amerikai tapasztalatok alapján az élőhely adottságaihoz adaptált, kontrollált égetések jól alkalmazhatóak alternatív természetvédelmi kezelésként. Észak-Amerikában két-három évenként égetik a gyepeket, amivel fajgazdag élőhelyeket tartanak fenn. Az európai gyepekben az eddig vizsgált, évente egyszeri rendszeres égetés helyett ezért gyeptípustól függően legalább hároméves időközönkénti égetés hatását érdemes vizsgálni. Számos gyeptípus hagyományos művelésének szerves részét képezi az égetés, és a debreceni kutatók eredményei alapján nagyon fontos ennek a hagyományos tudásnak a megismerése. Az égetés olyan esetekben is megfelelő kezelés lehet, amikor az avarfelhalmozódás csökkentése nem oldható meg más módon.

Ígéretes gyepkezelési módszer

A díjazott közlemény megjelenése óta az égetéses kutatások eredményeiből további nemzetközi publikációk jelentek meg az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoporttól.

A Science of the Total Environment című folyóiratban megjelent cikkben (Valkó et al. 2016) Magyarországon elsőként tesztelték a kontrollált égetés szikes gyepekre gyakorolt hatását. A növényzet és a talajlakó ízeltlábú-együttesek mellett vizsgálták azokat az abiotikus és biotikus tényezőket (talajjellemzők és növényi biomassza), amelyek jelentős szerepet töltenek be a gyepi fajok mikroélőhelyeinek kialakításában. Céljuk egy olyan alternatív gyepkezelési módszer kidolgozása volt, amely alkalmas az avarfelhalmozódás csökkentésére, a nyílt tájszerkezet fenntartására, valamint a gyepi specialista növény- és állatfajok fajgazdagságának növelésére.

Eredményeik alapján szikes gyepekben a tűz kontrollált alkalmazása ígéretes gyepkezelési módszer, amelynek számos kedvező hatása van természetvédelmi szempontból.

A késő őszi kontrollált égetés kedvező körülményeket biztosít a gyepekre jellemző specialista fajok számára, így égetést követően nőtt a növényfajok fajgazdagsága és virágzó hajtásaik száma is.

A tanulmány igen fontos eredménye az, hogy az égetést követően nem csökkent a vizsgált talajlakó ízeltlábúak (futóbogarak, pókok, ászkák és holyvák) egyedszáma, fajszáma és diverzitása sem. Az égetést a vegetációs időszak végén érdemes végezni, amikor már számos faj a mélyebb talajrétegekbe húzódik, így nem károsítja őket a tűz. Azt is javasolják, hogy kis foltokban végezzék az égetést, így az ízeltlábúak a le nem égetett mátrixból könnyen újra be tudják népesíteni a területet.

Eredményeik alapján szikes gyepekben a nyílt tájszerkezet fenntartására és a gyepi specialista fajok populációinak növelésére egyaránt alkalmas módszer lehet a kis foltokban, mozaikosan kivitelezett, kontrollált égetés.

A kontrollálatlan égetés káros hatásai

Ugyanakkor a gyakran és kontrollálatlanul végzett égetés káros hatásaira világítanak rá a debreceni kutatók a Science of the Total Environment című folyóiratban frissen megjelent cikkükben (Valkó et al. 2018). A kora tavasszal rendszeresen égetett és nem égetett lejtősztyeppek növényzetét összehasonlítva kimutatták, hogy bár a rendszeres égetéssel hatékonyan el lehet távolítani az avart, és nő a gyepek élő biomassza-produkciója (tehát jó módszer a kaszálók gazdálkodói szempontú karbantartására), természetvédelmi szempontból számos káros hatása van.

A rendszeresen égetett gyepekben csökkent a sztyeppi flóraelemek, valamint a gyepi specialista fajok aránya, és nőtt a zavarástűrő és gyomfajok biomasszája. A rendszeres égetés hatására a növényfajok diverzitása és virágzó hajtásaik száma is csökkent. Eredményeik rámutatnak, hogy a gyepek égetése csak akkor járhat természetvédelmi szempontból kedvező eredménnyel, ha átgondolt módon történik az égetés, és a tűz visszatérési frekvenciája kellő időt biztosít a növényzet regenerációjára.

A szerző kutatásait az NKFI Hivatal KH 126476 azonosítójú, „Jelentős nemzetközi hatású, kiemelkedő eredményeket elért kutatócsoportokat támogató pályázat” támogatja.

A díjazott, nyílt hozzáférésű szakcikk adatai:

Valkó, O., Török, P., Deák, B., Tóthmérész, B. (2014): Prospects and limitations of prescribed burning as a management tool in European grasslands. Basic and Applied Ecology 15: 26–33. URL: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1439179113001497

A további hivatkozott szakcikkek adatai:

Valkó, O., Kelemen, A., Miglécz, T., Török, P., Deák, B., Tóth, K., Tóth, J. P., Tóthmérész, B. (2018): Litter removal does not compensate detrimental fire effects on biodiversity in regularly burned semi-natural grasslands. Science of the Total Environment 622–623: 783–789.

Valkó O., Deák B., Magura T., Török P., Kelemen A., Tóth K., Horváth R., Nagy D. D., Debnár Zs., Zsigrai Gy., Kapocsi I., Tóthmérész B. (2016): Supporting biodiversity by prescribed burning in grasslands – A multi-taxa approach. Science of the Total Environment 572: 1377–1384.

http://mta.hu/tudomany_hirei/az-egetes-mint-alternativ-gyepkezelesi-modszer-108354