Bálanya

Régi századokban nem volt diszkó, sem házibuli. Helyettük bál volt, táncos mulatság, ahol az ifjúság összejöhetett, ahol ismerkedések köttettek, jó esetben szerelmek szövődtek. Régi századokban szegregált iskolákban okították a nebulókat, külön leányiskolákban és külön fiúiskolákban.

Régi századokban nem volt diszkó, sem házibuli. Helyettük bál volt, táncos mulatság, ahol az ifjúság összejöhetett, ahol ismerkedések köttettek, jó esetben szerelmek szövődtek. Régi századokban szegregált iskolákban okították a nebulókat, külön leányiskolákban és külön fiúiskolákban.

   Előfordült, hogy egy tizenhat éves leányka kezét az első bálon fogta meg fiú először, kölcsönös pronkodások közepette. Különösen akor, ha a hajadon táncrendjében még nem szerepelt az úrfi.

  A bálanya nagyobb szabású, elegáns  táncos összejövetelek védnöke, ma úgy mondanánk szponzora volt. Jelentős összeggel támogatta a bált, kifizette a terembérleti díjat, a vacsorát, a zenekar és a fellépő művészek honoráriumát. Ilyenkor gyakran szépségkirálynőt, bálkirálynőt választottak és a legszebb leánynak a bálanya adta át a koronát, a jogart és az aranyalmát.

   A bálanya tisztes korú matróna, történelmi nevet viselő mágnásasszony volt, kastéllyal és húszezer hold földdel. Híres bálanyaként lett ismert gróf  Windisch-Graetz Eulánia, aki egy bálon megbotlott és eltörte a bokáját. Olyan fájdalmai voltak, hogy elájult. A bál főrendezője odarohant és kiabálni kezdett. Hívjanak mentőt a méltóságos asszonyhoz!

Erre Eulánia asszony feleszmélt és magából kikelve ordította: Te faragatlan tuskó, én kegyelmes asszony vagyok!

   Ma is akadnak bálok, például a füredi Anna-bál. A különbség csupán annyi, hogy a költségeket, a terembérleti díjat, a vacsorát, a zenekar és a fellépő művészek honoráriumát, még a szépségkirálynő koronáját is mi fizetjük. Sőt, egész államapparátusunk költségeit, ideértve a szolgálati Volvókat, Mercedeseket, Hondákat is mi fizetjük. Vagyis mi lettünk a bálanyák. Mi, adófizetók, joggal lehetünk büszkék erre. 

 Láng Róbert