BARÁT VAGY ELLENSÉG?- Az Endokrinológia Legfrissebb Kutatási Eredményeibõl -

Az ember edokrin rendszerePolicisztás ovárium, metabolikus szindróma, agysérülés. E ránézésre teljesen különbözõ kórképeket egy dolog köti össze: a hormonok. Az Európai Endokrinológiai Társaság 9. konferenciáján bemutatták az endokrin (belsõ elválasztású) hormonokkal kapcsolatos megbetegedésekkel és a hormonokban rejlõ lehetõségekkel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket.

Az Európai Endokrinológiai Társaság 9. konferenciáját április 28-a és május 2-a között tartják a Budapesten a Papp László Sportarénában. Az Európai Endokrinológiai Társaság (ESE) és a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság (MEAT) által szervezett rendezvény 5 napja alatt a több mint 2000 résztvevõ többek között 10 plenáris elõadás és 25 szimpózium során ismerkedik az európai és nemzetközi endokrinológia újdonságaival, legfrissebb kutatási eredményeivel és vívmányaival.

Az endokrinológia a belsõ elválasztású (hormontermelõ) mirigyek és váladékaik élettanával, valamint a hormonokra visszavezethetõ betegségekkel foglalkozó tudományág. A hormonok olyan jelhordozó molekulák, amelyek információt tartalmaznak az õket termelõ sejtek állapotáról, és melyek képesek befolyásolni más sejtek mûködését. Az emberi szervezetben számtalan hormonokat termelõ szervet, és sokféle hormont ismerünk már, azonban még mindig fedeznek föl újabbakat.

A konferencia tudományos programjában ismét beszámolnak új, nemrégiben felfedezett hormonokról, mint ahogy az is friss ismeret, hogy a gyomor sõt a zsírszövet is hormontermelõ szerv!

Ebbõl következõen az endokrinológiai szakterülete is igen szerteágazó. Ide tartozik a cukorbetegség korai felismerése és kezelése, a pajzsmirigybetegségek, a petefészek-mûködés zavarai (bele értve a menstruációs zavarokat), a férfi nemi mûködés zavarainak hormonális vizsgálata (impotencia, férfi meddõség), az agyalapi mirigy (hipofízis) mûködészavarainak vizsgálata, a vízháztartás zavarai, a növekedési zavarok (óriás és törpenövés), a mellékvesekéreg és velõ mûködésének vizsgálata, a magasvérnyomás-betegség és a kövérség esetleges hormonális okainak felderítése, a mellékpajzsmirigy mûködés vizsgálata, és a csontritkulás hormonális okainak felderítése is.

A nemi hormonok szerepe az idegrendszerben kettõs, egyrészt endokrin (véráramba jutó hormonális) jelként, másrészt lokális autokrin (amikor egy sejt saját maga állítja elõ és használja föl a vegyületet)-parakrin (egy sejt által elõállított hormon csak a közvetlen környezetében lévõ sejtekre hat) funkcióval mûködnek. Az agy endokrin és reprodukcióért felelõs területein kívül a nemi hormonok befolyásolják a tanulás, érzékelés területeit, valamint szabályozzák az agy azon régióinak növekedését és plaszticitását is melyek nem kapcsolódnak közvetlenül a szaporodáshoz.

A PCOS rövidítés a Polycystic Ovary Syndrome kifejezésbõl ered, ami policisztás petefészek tünetegyüttest (policisztás ováriumot) jelent. A PCOS a leggyakoribb nõi endokrinológiai betegség, a termékeny korban levõ nõk hozzávetõlegesen 10 százalékát érinti. Ez a tünetegyüttes felelõs leggyakrabban az anovulációs jellegû meddõségért.

A PCOS oka mindmáig ismeretlen, de nagy valószínûséggel genetikai okokra visszavezethetõ betegség. Ahhoz, hogy a szervezetben egészséges peteérés menjen végbe, megfelelõ arányban kell jelen lennie az androgén- (férfi nemi hormon), illetve az ösztrogénszintnek (nõi nemi hormon). E betegségben szenvedõ nõk esetében az androgén arány túlzottan magas, ami a peteérés elmaradását okozza.

A Kongresszus során több elõadás is foglalkozik a policisztás petefészek tünetegyüttessel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményekkel. Egy német vizsgálat például arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen összefüggések mutathatóak ki a PCOS és a férfi nemi hormon hatásait közvetítõ androgén receptor polimorfizmusa (génszekvencia változatok) között. A kutatás eredményei alapján kiderült hogy ez a fajta genetikai változatosság a PCOS egy újonnan felfedezett önálló rizikófaktora, ami szerepet játszhat a betegség családi öröklõdésében, és felelõs például a PCOS akár anyagcsere-betegséghez vezetõ következményeiért.

Ez utóbbihoz feltétlenül tudni kell, hogy ez a betegség a 2-es típusú cukorbetegség és a metabolikus szindróma kialakulásának fõ rizikófaktora a serdülõkorú és fiatal felnõtt nõkben. A PCOS-ben szenvedõk körében a metabolikus szindróma (komplex anyagcsere-betegség) kockázata az androgénszint emelkedésével párhuzamosan nõ, függetlenül az inzulinrezisztenciától és az elhízástól. A hiperandrogenémia (petefészek eredetû férfihormon túlmûködés) a PCOS-ben szenvedõ nõk családjainak fõ öröklõdõ fenotipusa, azaz generációról generációra biztosan átadódik ideértve az anyákat és a férfitestvéreket is.

Egy az ECE 2007 során bemutatott másik, amerikai kutatás feltérképezte a betegséggel összefüggõ egyes genetikai összetevõket. Ezen vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a PCOS legfõbb öröklõdõ rendellenessége, a hiperandrogenémia önmagában is hozzájárul a metabolikus rizikóhoz, azaz a szív- és érrendszeri kockázat megnövekedéséhez.

Az elhízás, inzulinrezisztencia (amikor azonos mennyiségû inzulin egyre kevésbé csökkenti a vércukorszintet) és a hiperandrogenémia más és más tüneteket – hirsutizmus (túlzott szõrnövekedés), menstuációs zavarok, peteérés zavara, metabolikus elváltozások (pl.: kóros elhízás) és megnövekedõ fogékonyság a 2-es típusú cukorbetegségre – okoznak a betegeknek.

A policisztás ovárium betegség sikeres kezelésének egyik sarokköve – a diétás étrend eredményeképpen fellépõ súlycsökkentés és az életmódváltás mellett – éppen ezért a személyre szabott gyógyszeres terápia. Miután minden elhízott, PCOS-ben szenvedõ nõ, de a normális testömegû PCOS-ben szenvedõ nõk több mint fele egyben inzulinrezisztanciával is küzd, a legtöbb ilyen betegnél inzulinérzékenység fokozó (insulin-sensitizer) szer alkalmazása ajánlott.

A Dr. Renato Pasquali által vezetett kutatás adatai rámutattak, hogy az androgén szint csökkentése, az inzulinrezisztencia javítása és a vérzsír (koleszterin) eltérések csökkentése mellett az inzulinérzékenység fokozók alkalmazása csökkentette a hirsutizmust (túlzott, és nemkívánt helyeken fellépõ szõrnövekedés) és az aknét (pattanások, kiütések) is, bár fõ feladatuk a peteérés elindítása és a meddõség kezelése.

A vizsgálat eredményei alapján – egy rövidtávú inzulinérzékenység fokozó terápia és életmódváltás után – az elhízott PCOS-ben szenvedõ nõk legalább egyharmadánál javult a menstruáció és a peteérés.

Egyébként a hirsutizmus és a hiperandrogenémia kezelésére már régóta használt antiandrogén készítmények vizsgálatánál felfedezték, hogy hosszú távú alkalmazásuk javíthatja a hasi elhízást, a vérzsír (koleszterin) eltéréseket és akár az inzulinrezisztenciát is.

Más nemi hormonok, az ösztogén és progeszteron, az idegsejteket védõ (neuroprotektív) hatást fejtenek ki a központi idegrendszerben, ami feltehetõen befolyásolja több neurodegeneratív betegség kialakulását és fejlõdését, ugyanúgy mint az agyi traumák utáni gyógyulás folyamatát.

Több kutatás is rámutatott, hogy az agy gyorsítja mind e hormonok termelõdését, mind a felvételükért felelõs receptorok mûködését a sérült agyterületen.

Az aromatáz, egy a nemi hormonok termelõdésében fontos szerepet játszó enzim, genetikai vagy gyógyszeres befolyásolásának eredményeképpen kiderült, hogy ezen enzim, és ezen keresztül az adott hormonok központi idegrendszeri termelõdésének pozitív befolyásolása része a szervezetet érõ neurodegeneratív elváltozások, sérülések elleni természetes védekezésének. Ez a felismerés számos új eljárás és gyógyszer fejlesztése elõtt nyitja meg a lehetõséget.